Igazságokat keresek, nem féligazságokat!

2012/ 4. hét

2012-01-23T08:35:00.000+01:00

Szőke István Atilla:
Árpád sírjánál

Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Lelke beivódott a rögökbe mélyen,
Tovább él majd vélünk a Nagy Mindenségben!

Reménység világít a pilisi tájon,
Örök csillag ragyog magyar éjszakákon,
Egymást öleli a valóság és álom,
Árpád hős alakját fényesedve látom.

Ő volt, aki nékünk e földet szerezte,
Turulmadár röpte idáig vezette,
Atilla honába, őseink földjére,
Jó hun-magyar múltú Kárpát-medencénkbe.

Bátor harcosival sok csatát megvívott,
Segítségül mindig égi erőt hívott,
Zengte-zúgta nevét puszta, Pilis, Kárpát:
"Atilla rokona, Álmos fia, Árpád!"

Eme szép, szent helyen mikor eltemették,
Sírjára az Örök Fogadalmat tették:
"Árpád fejedelem, neved nem felejtjük,
Véres-ezüst zászlód magasba emeljük!"

Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Összeölelkezett valóság és álom,
Árpád üzenetét fényesedve látom!

2012/ 3. hét

2012-01-22T08:33:00.000+01:00

Akármi jő, emlékezünk

Imádkozom, sötét az ég,
a földi kínból már elég.
Meghalni, mondják, oly nehéz
és fel sem foghatja az ész...
de élni tán még nehezebb -
s megküzdeni, világ, veled.

A világ szajha mostoha,
elad és nem segít soha,
bilincsbe ver, börtönbe vet,
bár szenvedtünk már eleget.
Küzdjünk, hogy szabadok
legyünk.
S hogy megmaradjon
NEMZETÜNK !
Akármi jő, emlékezünk,
nehogy meghurcolt, vén szívünk
azt mondhassa, hogy nem szabad
megbolygatnunk a múltakat...
De én, bár szívem megszakad,
megidézem a holtakat!

Felriasztom a népemet,
másként a világ eltemet,
mert rab még, félre-vezetett,
hisz', Uram, ő is gyermeked
s ha nem is tesz még semmi
mást,
már várja a feltámadást.

Várja e keserű toron,
melyet úgy hívnak:
Trianon, vagy talán magyar Golgota,
mit nem feledhetünk soha,
ahol testünk megtöretett,
hogy megküzdjön, világ, veled!

Higyj népem, bízz, védjed
magad,
másként sohsem leszel szabad
és állj helyt, ameddig lehet,
hogy megmenthesd az életed'
s ha benned ég a tett s a hit,
meglásd, az Isten megsegít. az ISTEN MEGSEGÍT !!

Isten Isten !!

2012/ 2. hét

2012-01-14T18:03:00.000+01:00

Vigasztaló levél, magyarok földjére

Jézus zsidó volt és zsidók voltak
kik fölszögezték a keresztre.
De Isten-voltát reánk hagyta
emberséges emberekre.

Bár latroké ma a világ
s annak minden rablott pénze:
sem az arany, sem az ezüst
nem váltható békességre!

Zűrzavar van ma a földön,
istentelen lopás, csalás.
De akik ezt reánk hozták:
azok számára nincs maradás!

Gonosz a gonoszság bére,
ki szemetet vet: gazt arat.
Elpusztul mind aki hitvány,
csak a becsületes marad.

Mert a derék embert Isten őrzi
s Ő bünteti a bűnösöket!
Bár Isten malma lassan őröl,
de felőrli a szemetet!

S lesz Krisztusban békessége
annak, kinek lelke tiszta,
s mindaz, ami rossz volt s elmúlt,
nem tér többé soha vissza.

Szeretet s nem gyűlölködés,
tisztesség és nem csalás:
a magvető munkájára
ez hoz csupán jó aratást!

Tanulj ember, tanulj magyar,
az élet ma oskola!
Ki szeretetből levizsgázik,
annak lesz csak jó sora!

A hitványat, mint a pelyvát
jóféle szél tova fújja,
míg az igazat megőrzi
az Úristen akarata.

Egyszerű kis versikémet
vidd el jó szél szép hazámba,
hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!

2012/ 1. hét

2012-01-07T18:01:00.001+01:00

Gyombolai Márton :

A Szürkék üzenete

Nem nyílt levél ez - napjaink divatja -

Sokmillió szürke emberszív íratja,

Ki tollat fogni nem tud, nem akar,

De zaklatja a zajló zűrzavar.

Aki csak élt, dolgozott és látott:

Fehér, zöld vagy piros vérbe fordult álmot,

Barnát és feketét; mit hirdettek ,,érte''

S mindre reáfröccsent szürkék piros vére...

Szürke az üzenet, amilyen a létük.

,,Velük'' számoljanak, ne mint eddig ,,értük''!

Kevés tiszta szóval, ha kemény, ha fáj is,

Mondják ki már végre szürkék igazát is!

Illatos a virág, díszesek a lombok,

De alul a gyökér oldja meg a gondot.

Ő küld élet-nedvet virághoz gyümölcshöz,

Ágtörő viharban ő tapad a földhöz.

Kevés, amit kíván, azt viszont akarja!

Az egész fa léte fordulhat meg rajta.

Bosszú, vád, gyűlölet hagyattassék másnak,

Egynek van ideje: az összefogásnak.

Holnapra szükség lesz minden szívre, kézre,

Holtaknak kegyelet, az élőknek béke,

Férfitől hűséget, alkotó kezeket,

Asszonyoktól mosolyt, megértést, gyereket,

A földtől kenyeret, az embertől békét,

Igazmondó szürkék nemzeti egységét!

Emberkéz ne legyen soha többé véres,

Csak úgy juthatunk el újabb ezer évhez.

Az első ezerből tanuljunk meg egyet,

Amilyen a család, olyan lesz a nemzet!

Ahogy emberségből szeretetből futja:

Úgy alakul jövőnk bontakozó útja.

Üzeni a gyökér, értse meg a fája,

Ennyi az üzenet: szürkék hitvallása.

2011/ 52. hét

2011-12-28T09:39:00.000+01:00

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
légy vígasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek

2011/ 51. hét

2011-12-28T09:37:00.002+01:00

Szentmihályi Szabó Péter
Térdre, magyar!

Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.

Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket!

Szemétdomb város ez: tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét!
Villánk s a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd!

Ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
Fuss, merre látsz, szegény magyar!

Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!

Hóhérodnál ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz.

Nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre magyar, térdre, térdre!

2011/ 50. hét

2011-12-28T09:36:00.003+01:00

Szélles Sándor: Székely karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron egymagában fenn a Madarason,
Uram!-fohászkodik- fiad megszületett,
Karácsony este van...hogy ha megengeded
Te aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Juttas nekünk is egy kicsi boldogságot!
-Hallotam Áron, de nem mondtad Kinek?
-A népemnek Uram!Szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd igy szól: Te Áron!
Jó kedvembe kaptál, legyen úgy, nem bánom.
De még mielött kérést teljesitem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem,
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget-meleget,
Tudom hívők vagytok. Sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok,
Áron, Ábel, Mózes, Dániel meg Dávid,
Az egész biblia visssza Ábrahámig.
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem, magyar a beszéded
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
-Óh uram! Szól Áron a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.Igaz, hogy nem sokkal.
...Ott áll a sok fenyö, keményen vigyázban,
Gyertyák pislákolnak ezer csíki házban.
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szállott az Úr hangja.
Jól van! Áron fiam és most tartsunk rendet.
Ez a "kicsivel több" megmagyaráz mindent.
Én megértettelek és most érts meg te is
Kicsit ezért több a szenvedésetek is.

Szélles Sándor, Marosvásárhely

2011/ 49. hét

2011-12-28T09:35:00.003+01:00

Tamás István :
Tiéd ez az ország

Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.

Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.

Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!

Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.

Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!

Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!

Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!

2011/ 48. hét

2011-12-06T10:27:00.000+01:00

Juhász Gyula: TESTAMENTOM

Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még!

2011/ 47. hét

2011-12-06T10:26:00.002+01:00

Ady Endre: A Föl-Földobott kő

Föl-földobott ko, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelybol vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hutlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott ko, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakan
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

2011/ 46. hét

2011-12-06T10:25:00.002+01:00

Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson

Kint a szőlőnkben, emlékszem rája
Deszkakunyhónk előtt állott
Öregapám diófája.

Ha vihar támadt - szőlőkötözéskor
Dörgött az ég, csattant a villám,
Füstölt az úton a felpaskolt por,
Ahogy végigverte a dörgő esőostor,
Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,
az égen.Miként robognak a felhők

Nagyapám a fát leste.
Vajon elbír-e a széllelő
Recsegett, ropogott öreg teste,
A szél a gallyakat csomósan tépte,
Hullott a zöld dió áldott termése,
Mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta,

De győzte a vihart öregapám konok,
Törzsekopott diófája.

Csak a gyökér kitartson!...

Még ma is hallom - motyogott nagyapám:
Nem lesz baj, gyerek!

Dió lehullhat,
Új tavasszal terem az ág újat,
Ág is nő a letépett helyére,
De ha a gyökér nem bírná tovább,
A diófának, kisunokám, vége.

Most is vihar, szél tépi, rázza
De állja a vihart Árpád vezér
Ezeréves, öreg diófája.

Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek
Tapadnak a földre, hogy termés legyen
Az örök magyar szőlőhegyen,
Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak ...
- Adj! Uram, elég erőt a harcos diófának!

Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
Letörhet száz ág, ezer nő helyére
S ha csupán a csonka törzs marad,
Ha új tavasz zsendül, kifakad!

Uram, csak Te lássad,
Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon
A gyökér kitartson.
A gyökér kitartson!

2011/ 45. hét

2011-12-06T10:24:00.003+01:00

Ady Endre: Dózsa György unokája

Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.

A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?

Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rabló váraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?

2011/ 44. hét

2011-12-06T10:24:00.000+01:00

Faltysné Ujvári Anna: Magyar vagyok

Az én népem neve :magyar,
Jelünk:piros-fehér-zöld.
Hogy én magyar gyermek vagyok,
Engem büszkeséggel tölt.

Az én hazám:Magyarország_
Bölcső helyem,otthonom,
Gyarapítom,vigyázok rá,
Tönkre tenni nem fogom.

Az én édes anyanyelvem-
Édesanyám bizta rám-
A nagyvilág legszebb nyelve.
Bízzál bennem, kis hazám!

Kovács Ágota Csenge

2011/ 43. hét

2011-12-06T10:23:00.002+01:00

Petőfi Sándor: Székelyekhez

A köröskörül sötét felhő az égen,
Egy magányos csillag ragyog középen.
Az a csillag ott a magyar nép képe,
Kit idegen népek vettek középre.

Nagy a világ, és testvérünk nincs benne,
Nincsen, aki bajainkban részt venne.
Dehogy testvér a magyarhoz a világ!
Ellensége minden ember, akit lát.

Ha a magyar is elhagyja a magyart,
Nem lesz akkor olyan, ki vele tart,
Ugy eltűnik, mint az égrűl a csillag,
Ha a sötét felhők reáborulnak.

Föl, székely, föl, közös az ellenségünk,
Tinektek is az árt, aki minékünk,
Az vert vasra titeket, aki minket,
Együtt törjük szét a közös bilincset!

Mert végtére szabadokká kell lennünk;
Hadd legyen az egész világ ellenünk!
Bennünket az még kétségbe ne ejtsen,
Hisz velünk van az igazság s az isten.

Mutassuk meg: a magyar nem olyasmi,
Mint a gyertya, mit el lehet oltani;
A magyarnak élnie kell örökké,
És nem szabad rabnak lennie többé!

Föl, székely, nézz szembe az ellenséggel;
Ki néz vele szembe, ha nem a székely?
Hisz a székely ősapja volt Attila,
Kit úgy híttak, hogy az isten ostora!

Hiába, Bécs, hiába van gazságod,
Küldheted ránk a rácot, a horvátot;
Állani fog, állani fog Magyarhon,
Élni fogunk, élni fogunk szabadon!

2011/ 42. hét

2011-12-06T10:22:00.002+01:00

Padányi Viktor: Megyünk -e már bajtárs?...

Amikor csörömpöl körülötted a gyár,
Amikor lelked lopva hazajár,
Mert itten lassan szétőrli a Gép...
Mikor álmaidban felrévül a kép,
Amelyen fegyveres, sisakos katonák
Ritmusa dübörög kaszárnyakapun át,
Mikor fáradt vagy, fogytán a hited,
Mondd, bajtárs, ilyenkor fáj a szíved?

Mondd, Bajtárs, borzong-e benned a bánat,
Amikor jajgatni hallod a hazádat,
Amikor bennünket sikoltva hívnak,
Mikor odahaza magyarok sírnak,
Amikor szenvednek a hozzánk hívek,
Mikor börtönökről szólnak a hírek,
Mikor őrjöng otthon száz gyűlölt bakó,
Mikor eszedbe jut négy véres karó
Újvidék piacán...

Mondd, Bajtárs, mikor tudod, hogy várnak,
Mondd, Bajtárs, borzong-e benned a bánat?
Mondd, csordul-e még ki könny a két szemedből,
Amikor nemzeted bús himnusza zendül,
És a fájdalomból maradt-e benned
Valami, ami tűr, ég, fáj és szenved,
Amit ébren talál a leszámolás,
Amelyen keserű, megkínzott szíved
Majd kamatostul mindent megfizet?

Mert ha így van, Bajtárs, sóhajos melledre
Hadd üljön a bánat kínzóan, szenvedve,
A torkodra szökő fájdalom hadd fájjon,
Acélkarmával a kín hadd vájjon,
Ne bánd, ha mocskos vagy, söprögető cseléd,
Összevágott szájjal álld tovább a cserét,
Dugd el a lelkedet valahová mélyen,
És várj, Bajtárs, némán, dermedten, keményen!

Mert eljön az idő. A várvavárt óra,
S a mi szánkon, Bajtárs, ne csendüljön nóta.
Nekünk nem kellenek lelkesítő szavak,
Rendbe-sorba állnak újra majd a hadak,
Fellángol újra a senyvedő zsarátnok,
Az istent-idézők, humanisták, szentek,
Békeapostolok, megbocsájtó lelkek,
Könyörgés, sikoltás, meakulpa-ének...

Pusztulni kell az idegen szemétnek!
Minket nem hat meg majd az elkésett bánat,
Aki magyart gyilkolt, annak nincs bocsánat!
És jöhet majd tűz, gáz, nem számít az élet,
Jöhet rombolás, atom, utolsó ítélet,
Jöhet dögvész, halál, temetetlen halom,
Vér... Sár... bánat... pokol, őrjöngő fájdalom,
Hiszen — otthon síró édesanyánk vádol,

Tiprott menyasszonyok gyalázata lángol,
Vádol kisgyermek sovány, vézna karja...
-- Csak még egyszer zengjen a riadó hangja,
Csak még egyszer puskát markoljon a kezünk,
Bajtárs! Akkor — megyünk!

2011/ 41. hét

2011-12-06T10:21:00.002+01:00

Sajó Sándor: Magyarnak lenni

Magyarnak lenni, tudod mit jelent?
Magasba vágyva tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami
Sok százados bú, amelyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak.

S szálaiból a fájó képzeletnek
Feketefényü fátylat szövögetnek...
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre...
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodozva róla: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!...
Csalódni mindig, soha célt nem érve.
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait....
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek.
De döntő harcra nem elég erősnek:
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába,
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés...
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a színfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag...
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
- Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Vagy bánatunknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Miért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkásszabadság édes gyönyörében.-
Hogy miért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!....
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S amikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat...
- Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem.
Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni nagy szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...

(1909.)

2011/ 40. hét

2011-12-06T10:20:00.000+01:00

Somogyváry Gyula: Magyar miatyánk 1919-ben

Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb,
mint a miénk most? - Kínok imája! -
Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját
s irgalmas szívvel, figyelmezz rája.
Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn,
mint ahány könnycsepp bús magyar
szemekbe,
hallgass meg kérünk, jaj, most az egyszer
Miatyánk, ki vagy a mennyekbe'!
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet,
hogy síró szóval pusztába kiáltsunk!
Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk.
felhőkig járt az álmodásunk -
de most bánattól gyötrötten mondjuk:
Szenteltessék meg a Te neved!

Végigvertél a borzalommal
és mégis, most is széthúzunk, látod.
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
jöjjön el végre a Te országod!...
Ugye nem szórod szét ezt a népet,
bujdosónak a nagy világba,
hiszen Te hoztad Ázsiából
s verted, de védted a pusztulástól
ezer évig! Mondd csak: hiába... ?!

Voltunk a véres védőbástyád
s voltunk villámló ostorod,
tégy velünk, ahogy megérdemeljük,
legyen meg a Te akaratod!

Küldjed szívünkbe a szerelmes békét,
s küldd az erőt a rossz karunkba!
Küldj halk esőt a földjeinkre
S legyen gondod a barmainkra...!
Önts enyhülést a lelkek tüzére,
s tudsz: szeress! Ha kell: fenyíts!
csak legyen béke, boldog megértés,
miképpen menyben, úgy a földön is.

Nézd: éhezünk, rongyokba járunk,
nincsen koldusabb néped minálunk.
Nézzed a gyermek éhező száját,
asszonyainknak bús Kálváriáját,
ha Te nem segítesz: elveszünk!
Ó, add meg hát a napi kenyerünk...!

Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk,
gőgösek közt, bizony elsők voltunk,
de most a házunk hamva van fejünkön
s a bűnbánat megtépte köntösünket,
Isten! Istenes szerelemmel
bocsásd meg a mi vétkeinket...!

Minket megvertél magyar-Isten
és megverted az őseinket.
De fiainknak minden más nép,
felejtse el apái vétkét
- sok számolatlan számadásunk -
miképpen mi is megbocsátunk
a mi ellenünk vétkezőknek...

Torkunk rekedt a rimánkodástól...
az ős magyar föld: merülő gálya.
Jaj! Tedd a szent kezed föléje,
oltalmazd meg, vigyázz rája
és ne vigy minket a kísértésbe!

A tenyereden, Isten-apánk
hordod az ember-milliókat.
Mi is elférünk békében ottan,
csak vesd ki köztünk az árulókat!

Nem kell minékünk más hódolása
és nem vágyik a magyar sehová sem,
csak engedj élni...tüzekbe nézni...
tilinkószónál... mesét mesézni
és szabadíts meg a gonosztól! - Ámen.

2011/ 39. hét

2011-12-06T10:19:00.002+01:00

Szőke István Atilla Áldja meg az Isten…

Áldja meg az Isten szép Magyarországát,
Őrizzük és védjük hitét, hagyományát,
Vigyázzunk múltjára, őseink szavára,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Életünkre ellen sohase törhessen,
Földünkre az Isten termő magot vessen,
Nyíljon, virágozzék jövőnknek virága,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Nemzetünknek álmát elvégeztethessük,
Szívünket, lelkünket magyar színre fessük,
Figyeljünk a mára, apánkra, anyánkra,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Áldja meg az Isten szép Magyarországot,
Örökkön örökké tápláljuk a lángot,
Gondosan ügyeljünk a szent szabadságra,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

2011/ 38. hét

2011-12-06T10:18:00.002+01:00

Petőfi Sándor: Már mi nékünk ellenségünk

Már minékünk ellenségünk
Egész világ, látom én;
Szegény magyar, be magad vagy
Ezen a föld kerekén!

Akivel mi megosztottuk
Asztalunknak ételét,
Ruháinkat, hajlékunkat:
Éhenkórász volt elég.

Aki hozzánk jőne mostan
Bajainkat osztani,
Aki velünk kezet fogna:
Nincs barát, nincs atyafi.

No de semmi, jó az isten,
Ugy lesz, ahogy lenni kell:
Hagyjanak el! csak magunkat
Mi magunk ne hagyjuk el.

És mi nem hagyjuk magunkat,
Míg lesz egy kéz és egy kard;
Fogadom azt, hogy megbánja,
Aki bántja a magyart!

Hosszu a mi türelmünk, de
Ha egyszer kifakadunk,
Akkor aztán hosszu ám és
Rettentő a haragunk.

Tudhatják az ellenségink,
Mint viselünk háborut,
Ha pedig már elfeledték,
Jól van, majd eszökbe jut.

Úgy elütjük-verjük őket,
Ha türelmünk megszakad,
Hogy magunk is megsajnáljuk
Szegény nyomorultakat!

2011/ 37. hét

2011-12-06T10:17:00.003+01:00

Szőke István Atilla: Odacsapni egy nagyszerűt…

Súlyos igazságokat rejt a lélek
és csak csatáz, tépődik mindhiába,
ezer s ezer régóta így csinálja,
én nem hallgatok, mindent elbeszélek.

Én hiszek a kitárulkozó szóban
és mondom magyar lelkemnek igazát,
hogy keselyűk marcangolják e hazát
és szenved és vérzik iszonytatóan.

Segíteni kéne, szóljatok imák!
Kiáltani kéne, lásd meg nagyvilág!
Vagy rebegni, föl, Istenhez egy fohászt,

nem várni meg a végső, kínzató gyászt,
vagy odacsapni kéne egy nagyszerűt
s rögvest elszállanának a keselyűk…

2011/ 36. hét

2011-12-06T10:17:00.000+01:00

Papp Mihály: Üzenet Erdélyből

Szálljon ez a panasz a szőke Tiszán át
S visszhangozza Bácska, Dunántúl és Bánát
És szálljon megértés a szívekbe
S riadjanak fel a székely üzenetre.
Mert szenved a székely, nagyon várja őket,
Jöjjenek már, mentsék meg a szenvedőket!
Ki tud ellenállni a rohanó árnak?
Jöjjenek! Elveszünk, ha még soká várnak!

Mert csattog a korbács rettentő ütéssel,
Ütései alatt elpusztul a székely.
Hisz' kínzó rabságban, börtönben nem élhet,
S ha nincs szabadság, minek akkor az élet!
Minden korbácsütés, mi elcsattan rajtunk,
Minden botot újra elsirat az ajkunk.
S reményünket vesztve, félholtra válva,
Imádságot küldünk a csonka hazába:

Ti csonka hazában, de szabadon éltek,
Mi itt koldusmódra tengetjük a létet.
Ti talán vigadtok danázva, mulatva,
Aggódva gondolunk mi itt holnapokra.
Ti talán újmódi divat szerint jártok,
Mi rongyokba burkolva lessük határtok.
Minket agyonnyűgöz, leigáz a járom,
S várjuk: mikor tüntök fel már a határon.

2011/ 35. hétv

2011-12-06T10:16:00.000+01:00

Wass Albert: A láthatatlan lobogó

Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!

S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!

Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!

És mentem, mindenek által,
íntépő, végső akarással!

Dúlt otthonom rég összedőlt.
Kifordult alólam a föld.

Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.

Előttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!

Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,

még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!

Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,

ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!

S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót

kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!

http://www.youtube.com/watch?v=bEWNAsTfg9A

http://www.youtube.com/watch?v=IdZUBc1AsYQ

2011/ 34. hét

2011-12-06T10:15:00.000+01:00

Szathmáry István: Országzászló

Magyar zászló, nemzetemnek lobogója,
Van-e nálad szebb, dicsőbb múlt hordozója?
Büszke láng gyúl a szívemben, hogyha látlak,
Büszke vére forrva pezsdül hős apáknak.

Úgy jövünk, mint Napkeletnek bősz viharja,
A kezünkben hun Attila égi kardja.
S lesz belőlük a kereszt új, nagy csodája:
Nagy Hunyadi oszmánverő katonája.

Hős csatákban addig omlik, hull vérünk,
Míg Mohácshoz, ama roppant sírhoz érünk,
És amikor Zrínyi Miklós kardja villan,
Bécsi sasnak karma dúl már vállainkban.

Új legendák, új vitézek sora támad:
Szent szabadság, érted vívjuk szent csatánkat.
A mi zászlónk nagy Rákóczi, Kossuth óta
A szabadság vérrel ázott lobogója!

Szörnyű számum szántja végig a világot,
S rendületlen érccsoportként őrt ki áll ott,
Hol sikongva, legvadabbul zúg az orkán.
A Doberdón s a Kárpátok ormán?

Újra ő: a magyar honvéd… Földet rázó
Vérviharban ott lobog az ősi zászló,
Ott lobog a három szent szín… Hogyha látja,
Énekelve ront a honvéd száz halálba.

És mikor a poshadó láp csőcseléke
A dicső jelt meggyalázta és letépte
Akkor lett e szép, nagy ország csonka rommá
S elszakított, ősi földje bús vadonná.

Csonka földön, félárbocon leng azóta
Nemzetünknek ezeréves lobogója,
Hogy hirdesse nemcsak zord és néma gyászunk
De törhetlen, dacos élni-akarásunk.

Magyar zászló, színeidben egybeolvad
A dicső Múlt, bús Jelen és büszke Holnap:
Ősi földjét, melyet Árpád kardja szerzett,
Ősi daccal visszavívja ez a nemzet.

Most szívünkben ősi dacnak láza forrjon,
Most a vérünk, mint a láva, úgy daloljon,
Vagy lobogjunk üstökösként fenn az égen
Új időknek, új viharnak jósaképpen:

Sátán műve, Trianonnak céda lánya,
Odaültél a Hazugság trónusára,
De az Isten e cudar bűnt megtorolja:
Egy nap onnan letaszítunk a pokolba.

Erre buzdíts, nemzetemnek lobogója,
A szívünkbe izzó lángbetűket róva,
S azt a hajnalt, büszke hajnalt ha megéred,
Hirdesd akkor a dicső, új ezredévet!

2011/ 33. hét

2011-12-06T10:14:00.003+01:00

Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!
Itt a fél ország lop, csal. Beteg.
Itt már nem kellenek a gyermekek.
Itt Horn, Pető, Gyurcsány az úr,
Itt mindenki angolul tanul,
Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!

Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország,
Emléketek is gyáván elhazudták,
Itt útlevél nem jár, csak idegeneknek,
Ha kampányt vezet vagy bölcsen befektet.
Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország!

Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye,
Vígan él Kun Béla, Kádár szelleme,
Itt nem állhat szobra gróf Telekinek,
Pázmánynak, Wassnak, Mindszentynek.
Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye.

Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont,
Itt zászlót a nép Károlyiért bont,
Koccintanak Erdély gyászünnepén,
Itt már nincs magyar hit, munkás remény,
Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont.

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely,
Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell,
Nincs itt magyar gyár, talpalatnyi föld,
A reklám és hazugság minden tért betölt.
Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely.

Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna,
Az mind szélsőséges, sovén és irredenta,
Populista, demagóg, ellenforradalmár-
Jaj, emlékeztek? Sok ilyesmi volt már.
Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna.

Vagy gyertek mindannyian! Velünk szavazzatok!
Élők és holtak, látók és vakok,
Ki járni bír, ki élni mer,
Tenger tömegben jöjjön el!
Szavazzatok helyettünk üvöltő igennel,
Gyertek zászlóval, fáklyával, keresztel,
Gyertek mindannyian, velünk szavazzatok!

S amit nem tudtunk megtenni ötven éve,
Kergessük őket együtt el, örökre, végre!

(Szent Korona Rádió)

2011/ 32. hét

2011-12-06T10:14:00.000+01:00

Kiss Menyhért: Feltámadás

Trianont ledöntjük! - A magyar fájdalom versei

Töviskoronát tettek a fejére,
A ruhájára sorsot vetének,
Megcsúfolták, megvesszőzték szegényt,
Véres esője folyt szemének,

Kezét Pilátus akkor is mosta,
Árulója is akadt ép' elég,
Felfeszítették, sziklasírba tették,
És ujjongott a hitvány csőcselék...

De Eszme volt és Igazság és Isten,
Hiába erő, durva hatalom,
Valami a sírt dörögve zúzta szét
Azon a rózsás, húsvéthajnalon,

Judeában, Párisban temessék el
Az Igazságot, mély síri gödörbe,
Feltámad egyszer, egy hajnalon,
Kiszáll a sírból, fényesen tündökölve...

Ne sírj testvér! nincs veszve Magyarország,
Ruhájára ámbár sorsot vetének,
Megcsúfolták, megvesszőzték szegényt,
Csurog a vére átdöfött szívének,

Felfeszítették, sziklasírba tették,
Bent és kint ezer ellenség üvölt,
De hirdetem, pirkad a húsvéthajnal,
És megmozdul a föld...

2011/ 31. hét

2011-12-06T10:12:00.002+01:00

Azáry Emil: Magyar diák imája

Nem voltunk bűnösök, máséra nem vágytunk,
Csak azt védte karunk, ami a sajátunk,
Letiport az ármány, az álnokság győzött:
Idegen szél szálldos bús Kárpátok fölött.

Ezer esztendőnek minden álma, tette
Trianon sírjában mélyen eltemetve
Idegen osztozik ősi magyar kincsen,
Erdeink fájából koporsóra sincsen.

Üszkös romok tövén szegett fejjel járunk,
Testvéreink rabok, porba hullt országunk!
Bánat veri szívünk, zokog a mi lelkünk
S csonka határainkra könnyezve tekintünk.

S ha vétkeink valának vérrel vezekeltünk,
Bűnbánat sodrában megtisztult a lelkünk,
S várjuk a márciust, új tavaszt remélve,
Hallgatsd meg imánkat, nagy Isten az égbe!

Nem kérjük a másét, csak ami miénk volt:
Ragyogjon felettünk újra magyar égbolt,
Tiszta szívvel hozzád epedve kiáltunk,
Kegyes jó Istenünk, add vissza országunk!

Add vissza szép hazánk, örökét Árpádnak,
Ne legyenek rabok, kik keblünket vágynák,
Régi szent hazában egyesüljön népünk,
Kegyes, jó Istenünk, esedezve kérünk!

2011/ 30. hét

2011-12-06T10:11:00.002+01:00

Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
?Ha vert az óra ?odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február.)

2011/ 29. hét

2011-12-06T10:10:00.003+01:00

Petőfi Sándor : Föltámadott a tenger...

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

2011/ 28. hét

2011-12-06T10:10:00.000+01:00

A múlt

Mily setét a múltnak árnyéka,
Szobrainak csupasz az ágyéka!
Testük anyaga már megkopott,
Emlékük az ablakon kidobott?

Mind elfeledtük kik még élünk?
Tőle többé sohasem félünk?
Hátra nem, csak előre nézünk?
Így már többé sohasem félünk?

Szemünk becsukva látjuk az álmunk,
Képzelgünk arról, amire vágyunk!
Csak szemünket lehunyva várunk,
Mint a birkák helyben állunk!

Álmodunk, de nem nézünk hátra,
A minket becsapni készülő árnyra!
Könnyen Őt, nem lehet lerázni,
Jövőnket akarja újra gyalázni!

Próbál becserkészni ismét a múlt,
Hiteti a vörös szegfű megfakult.
Netán nem hallod a parancsot?
Hogy edd a túlérett narancsot!

Görcsösen kapaszkodik a hatalomba,
Igen sok trükk van még talonba.
Ha csak álmodsz, észre nem veszed,
Ismét befogja a szád, megragadja kezed!

Az lesz újra, amit a múltunk akar,
Kizsákmányol minket a fukar!
Elkábítva hiteti el veled,
Nála nyugodt álomra hajthatod fejed!

Álmélkodsz, vagy hozzászólsz végre?
Legyen már e sötét múltnak vége!
Ha észre nem veszed, mi véled szembe jő,
Bizony a gyászos múlt lesz újra a jövő!

Igen, most intelek a múltnak évétől,
Gyere el a nép bitójától, a kötéltől!
Ne legyen többé, hogy ezt kiáltják:
A kormányon lévők újra megcsinálták!

Legyen a múltnak most már vége,
Áprilisban tegyünk pontot a végére!
Szíved szerint írd le az ikszet,
Közben emlékez a múlt vélünk mit tett!

2011/ 27. hét

2011-12-06T10:09:00.000+01:00

Siklósi András: Kegyetlen Párizs

Hiába riszálod magad
hiába csillogsz-villogsz
hiába ölelsz polip-karjaiddal
nem érdekelsz nem esem hasra tőled
Számomra nem vagy a fény városa
sem Ady vagy Illyés bódító menedéke
Nekem a Szajna az alvilág folyója
karcsú hídjaid hanyatt dőlt kurtizánok
csipkés tornyaid faragott tilalomfák
édes illatod rothadó csatornabűz
virágos parkjaid gyászos temetőkertek
Nem vonzanak zsúfolt utcáid híres mulatóid
pazar festményeid szobraid s palotáid
Hidegen hagynak csábító kincseid
idegenek bohém gondtalan lakóid
megvetem hamis forradalmad

Nem hat meg talmi ragyogásod
összes praktikád lepereg rólam
Nekem egy fortyogó trópusi mocsár vagy
honrablók vára szatírok bűntanyája
pestises bordély rettegett viperafészek
Gyűlöllek Párizs
hazám megrontója fajtám gyilkosa
Tántorgok benned mint a részeg
utálom minden porcikádat
kitépem gőgös Tigris*-bajszod
s leköpöm álnok arcodat

A hazugság rideg fővárosa vagy
Európa körbenyalt alfele
a pokol megkövült hányadéka
a barbárság és gyalázat metropolisza
Maga a halál vagy népem koporsója
villámló hentesbárd reccsenő bitó sikoltó guillotine
Megátkozlak Párizs
fulladj meg égj porig
dőlj össze süllyedj el örökre
magyarok vérivó hóhéra
te szívtelen Versailles te szörnyű Trianon

(* Clemenceau gúnyneve)

2011/ 26. hét

2011-12-06T10:08:00.000+01:00

Pósa Lajos: A Hazáért

Isten, ki szemedet mindig nyitva tartod,
Még a féregtől se fordítod el arcod,
Látod a jövendőt csakúgy, mint a múltat,
Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat,
Nemzetek sorsát intézed egedbűl,
Vezeted napfényen, árnyékon keresztül:
Függjön tekinteted a mi szép hazánkon,
Minden porszemére tőled áldás szálljon!

Te tudod legjobban: drága föld ez nékünk,
Minden talpalatját megáztatta vérünk.
Őseink porából fakad itt a fűszál,
Végig a levegőn az ő sóhajuk száll.
Századok keservét hordozza a szellő,
Honfigyász az égen a fekete felhő,
Tisza, Duna, Sajó könnyeinkből támadt –
Óh nagy Isten, áldd meg a mi szép hazánkat!

Hamvaikat őrizd, kik a honért haltak,
Parancsolj, Uram, az égi madaraknak:
Hadd menjenek széjjel, szóljanak mindnyájan
Sírjaikon szerte a magyar hazában.
Adj nekik pihenést, üdvözítő álmot,
Legyen csontjaiknak nyugodalma áldott!
Kegyeletes utód szórja be virággal
S tanuljon a portól századokon által.

Áldd meg, kik javát munkálják a honnak,
Hírnevén, örömén híven fáradoznak!
Gyújts lelkükben erős, tündöklő világot!
Lehelj a szívükbe olthatatlan lángot!
Hadd mutassa e két égő fáklya fénye:
Hol van a haladás nemzeti ösvénye.
És ha megtalálták: útjokat ne fedd el!
Igazítsd a célhoz szent segedelemmel!

Add, hogy virágozzék békén Magyarország,
Ragyogja be földjét az arany szabadság.
Hegyei közt boldog népnek dala zengjen,
Messze róna síkján sárga kalász rengjen.
Sátoros erdőben szapora vad járjon,
Ízes hal cikázzék gyöngyöző hullámon.
Mesterség, művészet, tudomány fejlődjék,
Szálljon a hazára koszorú, dicsőség!

És ha vész fenyeget, harsona megharsan:
Kardjaink élére szállj zúgó viharban!
Csapj le, mint a villám, ellenség hadára!
Ne érezze sarkát szép hazánk határa!
Szállj, mint eleven tűz, lobogással égve,
Honszerelem gyanánt mindnyájunk szívébe!
Bátoríts, vezérelj tartós diadalra!
Szabadság Istene, vigyázz a magyarra!

2011/ 25. hét

2011-12-06T10:06:00.002+01:00

Repülj Turulmadár: Magyarságod!

Sokat szenvedett magyar nép, kinek földje ma is szép.
Kinek országában jó volt élni, most kezdhetünk félni?
Hol az erdők, mezők zöldek,vizeink kéken üdvözölnek.
Mindez már a múlt,csak álom?
Hazámat csak romlani látom?

Az nem lehet,hogy-e büszke nép, sok magyar ember,
Múltba s jövőbe nézni nem mer.
Mert itt tátong a szakadék melybe tolnak minket,
Kik ma is viselik a vörös inget.

Bár fejlődést, jót ígértek az Únió által.
Valójában leomlik a magyar várfal.
Beolvasztják országunkat,nem marad semmink.
Elveszítjük magyarságunk,nem lesz büszke népünk.
Pár millió leszünk csak Európában,
Mint ágak egy hatalmas öreg fában.

Emeld fel fejed magyar,gondolkozz el,
Mily jövőt akarsz gyerekeidnek, a múltat ne tagadd el.
Őrizd magyarságod, becsüld a néped,
Vidd tovább magyarként ezeréves géned.

Repülj Turulmadár

2011/ 24. hét

2011-12-06T10:05:00.003+01:00

Wass Albert: Új székely ballada

Valahol egy messzi hegyen
öregasszony megyen, megyen,
vállán batyu, kezében bot,
hajlott a dereka, hajlott,
a dereka fáradt, hajlott.

Valahol egy messzi hegyen
Édesanyám megyen, megyen,
megyen a fia elébe,
könnye hull az út kövére,
könnye hull az út kövére.
Édesanyám, jaj megálljon!
Felleg rí a láthatáron,
benne zokog egy üzenet,
hogy én haza nem mehetek,
hogy elibém ne is menjen,
hogy engemet ne is várjon,
itt halok meg idegenben,
sötét orosz pusztaságon...!
De valahol egy messzi hegyen
egy öregasszony mégis megyen,
nem hiszen a fellegeknek,
nem hiszen az üzenetnek,
nem hiszen az üzenetnek.
Fölmegyen a határhegyre,
feltekint a fellegekre,
megettük az Istent látja
s belekezd egy imádságba,
egy bánatos imádságba.
És csak áll fönt, áll a hegyen,
felleg jő és felleg megyen,
imádságát mondja, mondja,
benne sajog féltő gondja...
S meglátja az egész világ:
azt az imát addig mondja,
addig mondja, míg a fiát
mégis hazaimádkozza!

2011/ 23. hét

2011-12-06T10:05:00.000+01:00

Szőke István Atilla: Mindig s örökké!

Nem feledjük, nem feledjük azt az esztendőt,
Amikor szép Magyarország darabokra tört,
Szomorú szél rohant-rohant hegyen-völgyön át,
Fekete felhőkbe vonta a magyar hazát.
Anyák sírtak apák vállán, milljó zokogott,
Bús öregek némán néztek, szívük sajogott,
De volt néhány, aki mondta, nem és nem soha,
Nem így van a kőbe vésve eme nép sorsa!

Ama kőbe az van vésve,
Mindig s örökké!
Azt a követ kell keresni,
Mindig s örökké!
Nem feledjük, nem feledjük azt az esztendőt,
Amikor szép Magyarország darabokra tört,
Szomorú szél rohant-rohant hegyen-völgyön át,
Fekete felhőkbe vonta a magyar hazát.
Ismeretlen szép emberek egymást ölelték,
Bánatukat könnycseppekben földre ejtették,
De volt néhány, aki mondta, nem és nem soha,
Nem így van a fába róva eme nép sorsa!
Ama fába az van róva,
Mindig s örökké!
Azt a vén fát kell keresni,
Mindig s örökké!

Nem feledjük, nem feledjük azt az esztendőt,
Amikor szép Magyarország darabokra tört,
Szomorú szél rohant-rohant hegyen-völgyön át,
Fekete felhőkbe vonta a magyar hazát.
A harangok sok templomban nagy bút kongattak,
Utána lassan, halkulva csendben álmodtak,
De volt néhány, aki mondta, nem és nem soha,
Nem így van a könyvbe írva eme nép sorsa!
Ama könyvbe az van írva,
Mindig s örökké!
Azt a könyvet kell keresni,
Mindig s örökké!
Nem feledjük, nem feledjük azt az esztendőt,
Amikor szép Magyarország darabokra tört,
Szomorú szél rohant-rohant hegyen-völgyön át,
Fekete felhőkbe vonta a magyar hazát.
Ma már sokan érzik azt, hogy vannak testvérek,
Elszakítva a törzstől, mint tépett testrészek,
És van néhány, aki mondja, nem és nem soha,
Nem így van szívbe szorítva eme nép sorsa!
Ez a szív csak azt dobogja,
Mindig s örökké!
Ezt a szívet kell őrizni,
Mindig s örökké!
Mindig s örökké!

2011/ 22. hét

2011-12-06T10:03:00.000+01:00

Petőfi Sándor: Honfidal

Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted;

S az összeroskadó kebel
Végső imája:
Áldás a honra, istenem
Áldása rája! -

De én nem mondom senkinek,
Ki nem kiáltom:
Legkedvesebbem hogy te vagy
A nagy világon.

Titkon kisérem lépteid,
S mindegyre híven;
Nem, mint az árny az útazót,
Csak jó időben.

De mint az árnyék nő, midőn
Az est közelget:
Nő búm, ha sötétedni kezd,
Hazám, fölötted.

És elmegyek, hol híveid
Pohárt emelve
A sorstól új fényt esdenek
Szent életedre;

S kihajtom egy cseppig borát
A telt üvegnek,
Bár keserű... mert könnyeim
Beléperegnek!

2011/ 21. hét

2011-12-06T10:02:00.002+01:00

Székely fohász

Hej én édes jó istenem,
oltalmazóm, segedelmek,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben lágy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
vándor legény vándorlását
Vándor székely reménységét,
Jézus áldd meg Erdély népét.

Vándor fecske haza talál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazatértét megengedte
a magyarok Szent Istene.
Hazatértét megáldotta
Csíksomlyói Szűz Mária.

2011/ 20. hét

2011-12-06T10:01:00.003+01:00

Szabó Ferenc: Élő zászló

Élő zászló kell most nekünk!
Hadd fújja a szél.
Hirdesse a világnak
Nemzetünk életet kér.

Európai falu, - e táblákkal jelöltek meg bennünk,
Mintha nem tudnánk, hogy hol vagyunk...
Válaszul - tűzzük ki házunkra a magyar zászlót,
Tegyük világossá, hogy mi itthon vagyunk!

Itthon vagyunk és itthon is maradunk.
Házainkon ismét magyar zászló lobog.
Hétköznapjaink ismét ünnepnappá válnak.
Maradunk örökké gyermekei Kárpátiának.

Szeretném látni megélni a napot, a pillanatot
Mikor minden házon e honban ,magyar zászló lobog.
Ha jönnek is majdan tomboló viharok,
Születni fognak millióan-apró , fellobogózott lelkű fiatalok!

2011/ 19. hét

2011-12-06T10:01:00.000+01:00

Wass Albert: A bujdosó imája

Az emberek agyára
áraszd el bölcsességed.
Értsék meg valahára
mi végből van az élet.

Arasznyi kis idő csak,
mely ajtódig vezet.
De előre csak a jó visz,
a gonosz vissza vet.

Legyen megint az ember
képedre alkotott!
Utálja meg már egyszer
mit maga alkotott.

Romlandó kincsekért
ne törje magát senki.
Igyekezzék helyettök
jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát.
Derűt és békességet.
Mit el nem fúj az orkán
s rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből
mindent, mit föltalált:
vedd ki Uram kezéből
a keserű pohárt.

Rémségek éjszakáját
váltsad föl virradatra.
Az emberi világot
szebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az első
a szeretet legyen.
Üljön jóindulat
a kormányszékeken.

Az igazság előtt
hajoljon meg a fegyver
s élhessen szabadon
e földön minden ember.

És legyen egy akol.
És egy legyen a pásztor.
Növelj pásztorbotot
virágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépen
elrendeztél ekképpen:
a népek közt, Uram
nekem is van egy népem.

Ha érdemét kegyednek
a szenvedéssel méred,
úgy egynek sincsen annyi
szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért is
őt verte ostorod.
Sok súlyos nagy keresztet
szó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitte
mindég a Golgotára
s jótettének soha,
csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességet
a Kárpátok között!
Sehol még földet annyi
könny s vér nem öntözött.

Sehol még annyi színes
nagy álom nem fakadt
s árvábbak prófétáid
sehol sem voltanak.

Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlem
a békét s kenyeret:
engem sújtasz, Uram,
amikor őt vered.

Mert népem. Fajtám. Vérem!
Fájdalma bennem ég!
Szánd meg Uram Isten
Attila nemzetét.

Adj békés aratást
sok vérvetés nyomán.
Nyugodjék meg kezed
gondverte otthonán.

S ha áldásod e földön
elért kicsinyt, nagyot:
jussak eszedbe én is,
ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,
ahol apáim éltek,
rendelj ki nekem is
egy csöndes menedéket.

Csak akkora legyen, hogy
elférjek én s a béke.
Nézzen az ablakom
patakra, fára, rétre.

Kenyér mellé naponta
jusson egy szál virág
s láthassam, amint Téged
dicsér egy új világ...

Uram, ki fönt az égben
lakozol fényességben,
hallgasd meg kegyesen,
hallgasd meg könyörgésem.

(Bajorerdő, 1947)

2011/ 18. hét

2011-05-06T16:10:00.001+02:00

NE AKARJ A KERESZTEDEN KÖNNYÍTENI

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már! - sóhajt csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged?

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Miért lett ilyen az út, én Istenem?
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon,
hiányon míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Siet örömmel. Fut! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

2011/ 17. hét

2011-05-05T16:10:00.000+02:00

Prohászka Ottokár: Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

2011/ 16. hét

2011-04-24T08:47:00.000+02:00

Gyártó István: Magyar ima
Boldogasszony Anyánk, Isten Szép Virága,
Óvj minket a harcban, hazánk oltalmára,
Vezess át a poklon, vezess át az éjjen,
Lobogjon a zászlód friss tavaszi szélben.

Engedd, hogy mi legyünk sarudnak...
Boldogasszony Anyánk, Isten Szép Virága,
Óvj minket a harcban, hazánk oltalmára,
Vezess át a poklon, vezess át az éjjen,
Lobogjon a zászlód friss tavaszi szélben.

Engedd, hogy mi legyünk sarudnak sarka,
Mely a kígyó fejét a porba tapossa,
Add, hogy építhessük megromlott hazánkat,
Kérjük, emeljed fel jó magyar fajtánkat.

A bűn zúgó árja tizedeli népünk,
Egy-két emberöltő és örökre végünk,
Mert nem magyar az többé aki hitét vesztve
Eladja a lelkét, más Istent keresve.
Adj új reményt annak, aki Hozzád fordul,

Segítsd győzelemre kit támadnak orvul,
Oltalmazzad néped, légy jó Reginája
Legyen az országod magyarok hazája.

2011/ 14. hét

2011-04-22T18:38:00.000+02:00

Ne engedd!
Magyar Riadó

Otthonodra éhes ordas támad
S idegen kór emészti hazádat!
Posvány, mocsok földedet elönti
s árva néped szolgasorba dönti.
És Te! Magyar! alszol? Hát nem hallod?
az életre keltegető Hangot?
zengett az ég! és a föld megrengett!
Szólít a Hang! Parancsol! Ne engedd!

Ne engedd, hogy elállják az útjaidat!
Ne engedd, hogy lehazudják igazadat!
Ne engedd, hogy megmérgezzék életedet!
Ne engedd, hogy megtévesszék értelmedet!
Ne engedd, hogy bitorolják jogaidat!
Ne engedd, hogy bitangolják javaidat!
Ne engedd, hogy elrabolják öröködet!
Ne engedd, hogy letarolják örömödet!
Ne engedd, hogy megosszák a jövendődet!
Ne engedd, hogy kifosszák az ősi földed!
Ne engedd, hogy szétzüllesszék családodat!
Ne engedd, hogy meggyilkolják magzatodat!
Ne engedd, hogy megfertőzzék gyermekedet!
Ne engedd, hogy elfelhőzzék az egedet!
Ne engedd, hogy megrontsák a tetteidet!
Ne engedd, hogy kioltsák a reményt - hitet!

Nézz az égre! s lásd mit jelez!
S tedd, mire a jel kötelez!
Múltat - Jelent vágjad sutba!
S úgy lépjél rá, szent merészen,
bátor, hősi harcra készen
a Jövőbe nyíló Útra!

dr.Sz. Frigyes

2011/ 13. hét

2011-04-22T18:37:00.000+02:00

Hervay Tamás

Ne féljetek! Hív még a Haza!

Válasz, Dobszay Károly
Ne féljetek! Nem megyünk haza! című versére

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Igen, az Égihonból szól szava
Még nem jön, de már szól Csaba:
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Van egyre több kinek már nincs szava
Csak szíve nyílik, ott a dárda nyoma.
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Titeket ide, minket oda!
Egy lesz még a Kárpát-haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Künn a jéghideg télnek hava
Benn zeng a Kerecsen dala!
Ne féljetek! Hív még a Haza!

Ne féljetek! Hív még a Haza!
Bár gyűlölet van szerte és szana,
Benn nő a szeretet mag?a
Ne féljetek! Hív még a Haza!

2011/ 12. hét

2011-04-22T18:35:00.001+02:00

Egy szál Zászló...

Magyar ember, tudod-e: van-e még országod?
Földjeid, vizeid, hol van földi mennyországod?
Vagy eljutottál odáig, hogy mások lakják házad,
akik éhes hiéna módjára, lesik már a nyájad?

Ha még nem, tudd, nem sok van már hátra,
hiteled, adód és sárga csekkjeid kötnek fel a fára!
Nincs, aki megvédjen, nincs Magyar hadsereg!
A rendőrség? Hagyjuk, sün állatként tetszeleg.

Nincs történelmed, nincs saját vallásod,
mérgekkel etetnek, nincsen már tartásod.
Szellemed és tested is, ki van szolgáltatva,
olyannak, aki még meglévő javaid is akarja.

Ébresztő! Állj fel végre talpadra Magyar!
Itt van, eljött az idő, és többet nem jön el soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Valóban ez most, "a" kérdés! Válasszatok!

A szabadság alkotmányát, vagy a rabságét akarod?
Nem, nem adják ingyen neked a drága szabadságot!
Meg kell érte küzdened, de megéri, meglátod!
És ne a tévén nézd a harcot, miközben csetelsz a hálón!

Mondd, Magyar ember, hová lett bátorságod?
Hová lett délceg, büszke tartásod?
Ősi harcos génjeid nem veszhettek el,
Csak csukd be két szemed, és lelkedben megleled!

Április tizennyolc lehet, életed nagy napja.
Hősként ünnepel majd hazánk apraja és aggja!
Magyar ember, ugorj végre talpra szerte széphazádban!
Vagy megvárod, amíg a multi, sírodat is meggyalázza?

Ha elegen leszünk majd ott, egymás kezét fogva,
elmondhatod másnap: eddig voltunk rabok, kárhozottak.
Valódi értelmét nyerheti el újra, hős költőnk sorai,
ami nem az, amit tanítottak neked hosszú-hosszú ideig.

"Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak.
Ősapáink, kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak."

Ember! Nem mondhatod szabadnak magadat,
hiába hívnak Téged Magnak és az Agynak!
Tartozol Őseidnek, tartozol Hazádnak,
de semmiképp a pénzeszsák undorító urának!

Atilla és Mátyás nevek nem jelentenek semmit az idegen fajnak!
Jót tettél, befogadtál, és most szolgája vagy a rabló karvalynak!
Hazánkat eleink megvédték vérük, életük, gyötrelmeik árán,
azt most Te gombokért, látszat csillogásért, odadobod gyáván?

Ha Eggyé vál' a Magyar, azt tisztátalan szíve el nem viseli,
mert tudja, hogy bitorolt hatalma azt erősen megsínyli.
Egységbe Magyar! Ezzel megtörik az ezer éves átok!
Koppány herceg szelleme, erődért kiáltok!

Szervez majd az elnyomó, előre, mellé, rá és hátra.
Azt reméli ettől, hogy Teret a Zászló, üresen találja!
Gazembert, pojácát, idétlen szélhámost farag majd a hatalom, a zászlósból meglátod.
De Te, csak bízz magadban Magyar, és légy ott a Téren!
Ígérem, hogy A Zászló is ott lesz majd időben!

Orosházi Ferenc

Kiskunlacháza, 2011. április

2011/ 15. hét

2011-04-22T08:46:00.000+02:00

A hazaszeretet

Ha hazaszeretet él szívünkben,élni fog a hon!
Ha hazaszeretet él szívünkben,élni fog a hon!
Szép országom védlek, úgy szeretlek,úgy imádlak téged,
Drága hazám,örömest neked adom utolsó csepp vérem.
Míg magyar kebel lehel,benne szív dobog,
Élni fog szép hazám,míg a föld forog.
Rajta ifjú nemzedék,itt az alkalom,
Munka és erő után a siker,hatalom!
Jóban-rosszban védlek,úgy szeretlek,úgy imádlak téged,
Drága hazám,örömest neked adom utolsó csepp vérem.

Vörös Péter

2011/ 11. hét

2011-04-01T09:10:00.001+02:00

Pósa Lajos - Magyar vagyok

Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyör?szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

2011/ 10. hét

2011-02-28T08:02:00.002+01:00

Nagykovácsi Ilona : Ne bántsd, a magyart!

Ágyú dörög, most széles e világon.
Talpra magyar, hív újra a haza!
Győzni fogunk, bár százezer veszéllyel,
Száll szembe most, a magyar katona.
Fényes Tejútról hadak ura nézi,
Nem hagyja veszni, Magyarok honát,
Esdeklő népünk forró ajka zengi:
Áldd meg Istenünk, a hős katonát!

Künn, a határban nyílnak a virágok.
Sarjadozik a földben a búza,
Vígan dalol, a mezei pacsirta,
Csöndben legel, valahol a gulya.
Csak nyíljatok, ti szép magyar virágok,
Zengjen a daltól, erdő és a rét!
Szorgos kezek, dolgozzatok serényen,
Értetek harcol, a magyar honvéd!

Hogyha egyszer majd, a harcból visszatérnek,
Hős véreink: a magyar katonák!
Nékik vírul, majd Nagy-Magyarországon,
Mindenfelé, a sok tarka virág.
Szép magyar lányok, bokrétával várják,
Hangzik nevüktől, Tisza-Duna part.
Vérükkel írták fel a magas égre,
Égő betűkkel: ne bántsd, a magyart!

Hogyha egyszer majd, a harcból visszatérnek,
Hős véreink: a magyar katonák!
Nékik virul, majd Nagy-Magyarországon,
Mindenfelé, a sok tarka virág.
Szép magyar lányok, bokrétával várják,
Hangzik nevüktől, Tisza-Duna part.
Vérükkel írták fel a magas égre,
Égő betűkkel: ne bántsd, a magyart!

2011/ 9. hét

2011-02-28T08:02:00.001+01:00

Krisztus Vérének Hordozói

Egyazon Kelyhek Vagytok Ti Mind
Krisztus Vérének Hordozói
Szent Kötelékből Valók
Hitetek Tiszta
Emeljétek fel végre fejetek
Hogy lássák szemetekben a Fényt
Mely lelketek mélységes tükre
S Új Világ jöttének Üdve
Szent kötelékből valók
Emeljétek fel végre fejetek
Kelyhek Vagytok Ti Mind
Krisztus Vérének hordozói

2009-09-14. 16.22.

2011/ 8. hét

2011-02-16T05:25:00.001+01:00

Pál Markó

1992. szeptember

Jöjjön a szabadság,
jöjjön az igazság!
Jöjjön, jöjjön már,
ó, alig várjuk már!
Hogy az igazság töltse be fülünket,
átjárja szívünket,
megtöltse lelkünket,
alig várjuk már.

Mert nekünk hazudtak!
Ó, jaj a hazugnak,
ki agyunkat,
lelkünket tiporta,
kinek száját száz meg száz
hazug szó elhagyta,
kinek nem volt szent semmi,
ki zászlónk leköpte,
jaj a hazugnak,
ki mindezt megtette.

Mert az emberek,
negyven év után,
a tévé előtt,
minden délután,
mint hipnózis alanya
nézik a képernyőt,
hol ködösítő riporter,
ferdítő bemondó,
hazug szónokló,
áruló hírmondó,
mind-mind ontják fülünkbe a hazugságot,
a megvágott igazságot,
hogy lázadjunk hamis célokért,
hirdessünk hazugságot,
s pusztítsuk az igazságot.

Mert valami ismeretlen erő,
bukott hatalom,
még mindig suttog felénk
egynéhány karzaton,
s megbújva valahol lelkünk mélyén,
agyunk rejtekében,
de nem csupán ott,
hanem gyárak sötétjében,
asztalok mögött,
ahol még homály van,
megbújtak néhányan.
De nem túl sokáig,
mert látjuk: már nem bújnak,
mi bújunk,
ők újra szónokolnak,
bátran kilépnek a világosságba,
támadnak, mocskolnak újra,
újra minket,
mint aki igazságot hirdet,
s joggal hirdethet.

Mert nekik joguk van,
joguk van mindenre,
szórni a szitkokat,
lopni a pénzeket,
meghozni ítéletet,
vagy megtagadni, ha kell,
ha ők ítéltetnének,
ha mi ítélnénk őket,
ha mernénk ítélni,
ha mernénk beszélni,
ha mernénk szólalni.

Mert ki ellenük szól
az mindjárt fasiszta,
rasszista, vagy nacionalista,
kit földbe kell tiporni,
sárral bemocskolni,
pártjából kizárni,
börtönbe bezárni,
megkínozni s felakasztani.
Mert ha szóhoz jut félő,
hogy akkor már késő,
s hatalmuk mint kártyavár összedől.

2011/ 7. hét

2011-02-16T05:24:00.001+01:00

Szőke István Atilla
Béfestetem a sorsomat...

Szép bölcsőben fekszem,
csillagok felettem,
kinyitom a szemeimet,
újra megszülettem.

Mostan megérkeztem,
magyar ember lettem,
köszönöm a Jóistennek,
hogy ide születtem.

Múltat megidézek,
varázsos igézet,
az Időnek kezdetétől,
száll, repül a lélek.

Megjöttem e földre,
ezt kaptam örökre,
béfestetem a sorsomat,
piros, fehér, zöldre.

2009. december 5.

2011/ 6. hét

2011-02-07T08:14:00.001+01:00

Lengyel Károly: VAN MÉG EGY SZÓ

Úgy állok itt, mint kinek rend ruhája ha foszlik,
Bár moly sose látta, mégis ezerré hasad szét,
Eljöve egybe hű nemzete, mind kora éke,
Ha szakad a szív, még sem szűnik dobogni érte
Nemzet e földön egy van ma ki mindig kesereg,
Tudják bár hazugokról, hogy szavuk csak egy meg egy,
Pedig hát látjátok, mit se számít árulásuk,
Mégis rágódik éveket egy elcsalt vokson.
Tenne helyette tán új törvényt, hisz maga törvény,
Nem idegennek átjátszva népünknek erejét,
Hol van hát végtére is, hol van az ősi virtus?
Hallik-e szó, mire járhatjuk újra a táncot?
Győzelem ünnepe, nem felemás, rideg számok,
Mi szabunk mezsgyét eztán, nem az idegen bábok.
S halljad, halljátok hát jó magyar testvéreim,
Nincs szava maradásra, kik vérünk veszejtenék.

Kell ma szólni e nyelven, méltón, büszke magyarul!
Hol az ezerről mindnek eszébe hazája jut.
Pici vágya, ha van még, titok erdején dajkált,
Úgy foszlik, sorvad a népünk, jövőből mit se lát.
Egy szava, csak egy legyen életre kellő, vitéz!
Szél hátán viszi hírét, világnak csodát idéz.
Mert magnak népe, aki őrzi ősei lángját,
Holtig is, porban is követi egyre csillagát.
Mert nem kell új haza egynek sem, csak az, ami volt,
Vetné parázsára kíntáncra a céda Trianont.
Szólni kell, mert unokáknak meg csak így maradunk,
Álmokat őrző, bércekre súgni visszajárók.
Napra nap, ha keríteni kél vad nyoma mentén,
Úgy jár-kel táltosa most is áldásra közibénk.
S e nagy titkot mások ésszel sose érthetik,
Megtartani kevesek, osztani tudják másét,
Mondani idegenből cifra térítő igét,
Vetni a tűzre rovást, dobot, tiszta gyolcs ingét!
Halljad hát, Európa! Ki tartani véled a magas egeket,
Éneke kél minden magyarnak, neked rettenet,
Hogy egy vala mégis nemzete, úgy szíve szerint,
Küldhetsz csuhást, Kárpát mégis zengi énekeit.
Hangzik a szó szerte a síkon, megtart, haza hív.
Lásd, maradunk, és csak magyarul tesszük a törvényt!

Szórd hát szét, akinek lelke szerint kellhet a szó,
kik megmaradtak, s akiknek nem kell harsogó
csenevész látványország. Indul most útjára
gyújtani tüzeket ormán, régi-új határra.
Végeken innen, mind, aki él és élni akar,
hívja a testvért, magyart hívja most is a magyar.

Ferencváros, 2009. december 4.

2011/ 5. hét

2011-02-01T09:19:00.001+01:00

Magyarok madara

Magyarok madara segítsed e népet,
simogasd a hittel ki utadra lépett!
Ne légyen az úton múltveszejtő homály,
ragyogjon a fényed, repülj Turulmadár!

Szárnyaiddal érintsd, érintsd meg az eget,
óvjad és vezessed magyar nemzetedet!
Úgy sarjad a növény, ha időben vetünk,
véled légyen boldog, s termő az életünk.

Magyarok madara segítsed e népet,
simogasd a hittel ki utadra lépett!
Ne légyen az úton múltveszejtő homály,
ragyogjon a fényed, repülj Turulmadár!

2011/ 4. hét

2011-01-23T21:47:00.000+01:00

Siklósi András: Tanácsok honfitársaimnak

Catullus a római költő így írt:
gyűlölök és szeretek
Konfucius a kínai bölcs szerint:
csak az szerethet igazán aki gyűlölni is tud
Ellentétek mozgatják a világot:
derűre ború jön
egészségre betegség
aszályra árvíz
déli verőfényre sötét éjhomály
Az angyalokkal ördögök birkóznak
élet és halál együtt vet s arat
Ugyanaz a kéz simogat vagy fenyít
egy testben lüktet áldás és átok

Csak a mi népünk nem gyűlöl senkit
Emiatt gúnyolják híres jámborságát
s ezért támadják fönnállása óta
ezért fogyatkozik gyöngül 500 éve
emiatt tépték szét örökös hazáját
s zuhant immár tátongó sírgödörbe

Vessünk véget ennek
másképp kell gondolkodnunk eztán
Nem ölelhetjük keblünkre zsarnokainkat
hóhérainkkal szembe kell szállnunk
csak azt pártolhatjuk aki nekünk is jót akar
Ismerjük meg az indulat a harag s a düh ízét
köpjük le a besúgót ítéljük el a rablót
kövezzük meg az árulót kössük föl a gyilkost
intézzük el a nemzet ellenségeit

Derék magyarom ne légy bamba birka
tanulj meg gyűlölni is
Szükséged lehet rá megmaradásodhoz
hiszen családot becsületet menthet
s visszavívhatja elorzott kincseid
Bocsáss meg az ellened vétőknek
ha gazságukat őszintén megbánják
és sérelmeidet készek orvosolni
Ám a nemzetrontóknak országhódítóknak
sohase kegyelmezz
s ne kíméld a Sátán hazug prófétáit

Ne füstölögj ok nélkül
őrizd meg józanságodat és szíved tisztaságát
Vigyázz mert a szüntelen háborgás
eltorzítja felőrli a lelket
Amíg hagynak élj csöndes békességben
ha nem üldöznek te se bánts másokat
Tűrd a szenvedést ha Istentől való
viseld el sorsodat ha hazád parancsolja
De ugorj talpra ha kell
s álmodban is éberen figyelj
Tartsd számon bitang vérszopóidat
ne hátrálj előlük ne adj át nekik semmit önként
ne engedd hogy mézes szavukkal megtévesszenek
s ne áldozd föl magad mohó idegen érdekekért

Szeresd földünket becsüld fajtánkat
igazunkat védd minden erőddel
Szabadságunkért boldogabb jövőnkért
verekedj vitézül s ne habozz meghalni sem
Járj rendelt utadon biztos lépésekkel
végezd a dolgod töltsd be küldetésedet
Légy hős mint legkiválóbb őseink voltak
ne rettenj meg semmilyen veszélytől
A jog a méltóság s az égi fény nevében
állj ki a gátra a pokol seregei ellen
Üsd-vágd és győzd le azokat
kik árva nemzetünk életére törnek

2011/ 3. hét

2011-01-23T21:46:00.000+01:00

Gavallér János:

ELILLANÓ TEHER

Most már nem facsarhatják tovább szívem!
Most már nem.
Most már, ha fáj, kiáltok egy nagyot.
És ha remegnek a hegyek, mosolygok:
Mert lelkem erős, s ha kell,
Felébresztem a világ lelkiismeretét
És feltámad szentlelke az embernek,
Mert élni akar az élet,
Mert élni akar minden élet!
Most már elég!

Most már nem hordom tovább a bajt, hátamon!
Most már nem.
Most már, világgá kiáltom bajom:
És ha kell - magyarok szent lelkére esküszöm,
Remegni fog a világ s ragyogni az igazság,
Megint földet ér a menny,
Mert Isten akarata szent!
Mert mindenki éhezi a jogot,
Mert mindenki szent és sérthetetlen!
Az élet kiált az élet jogán!

Most már mindenkinek jár az áldás, talpra állás!
Most már jár.
Most már eljárta bolondját a világ
És nem lett jobb egy fikarcnyival,
Mert kiszakadt az egység és kétség uralkodott,
Mert szentháromság a földre rogyott
És kiszabadult a kárhozat,
Mert az ember lett az áldozat,
Most már feltámad Isten lelke:
Elillan az ember terhe!

Most már felemelem megalázott fejem,
Most már merem,
Most már akarom emberségem!
És érzem, hogy a csillagok velem
Lélegeznek minden pillanatban.
Mert szent és sérthetetlen mindenki joga,
Mert egy és ugyanaz a világegyetem velem,
Mert egy porszem akkora, mint a végtelen:
Mert most már értem,
Szívemben lakik az Isten!

2010. 04. 26.

2011/ 2.hét

2011-01-07T09:25:00.000+01:00

id. Kiss László: Nincs a Földnek olyan zuga, ahol magyar ne volna!

Nincs a Földnek olyan zuga, ahol magyar ne volna.
Magyar jelenti a békés emberek gyülekezetét.
ezért vehették el országának majdnem egészét.

A mohó kapzsi harácsoló összevesz a koncon,
mely végzete lesz az utolsó napon.
Minden jel mutatja, az ostoba még is gyorsítja.

Ezen a Földön csak egy Isten van, hiába sokszorosítottad.
Napból jön az éltető ereje, új napból mindenkire.
Melyet hited és tudásod alapoz meg.

A Dalai Láma is tudja, mondja titokzatos mosollyal.
A Kárpát-medencéből fog felszállni, közli Pio atya.
Az ősi szellem tudás, fog rövidesen győzni.

Az egész Földet átfogva ez a szellem járja be hitelesen.
A jaj szavak elhalkulnak és Istenhez vissza térnek.
Az egy Istenhez Jézus Krisztus tanítását gyakorolva.

A hívő nem hívő a sok-sok más isten hívő egy nyelvben,
az egész Földön dicsőítve, a bűnösök könyörögve,
a nem bűnösök alázattal és szerénységgel.

Hit Remény Szeretet ez a három vezéreljen bennetek.
Ha ezt a hármat birtokolod nem kell félned, mert a tudás veled van.
Ez a hármasság tartott fenn eddig is bennetek.

Ne veszítsd el hited, mert nem lesz reményed,
ha nincs reményed, nincs szereteted.
Szereteted sincs akkor tudatlan vagy és menthetetlen.

Ekkor válsz gyűlölködő, mindenkit kihasználó gonosszá,
gonosz leszel, és birodalmában tanyát nyersz.
Ha már ott tanyát ütöttél, ölni és pusztítani rendeltetsz.

Ha egedet a gonosz sátán hatalmát feletted,
olyanná válsz lelketlen lelkiismeretlen.
Elpusztulsz mert hiteted és lelkedet elveszítetted.

Ezért minden nap mond el imádban, Uram szabadíts meg,
a gonosz gondolatoktól, mert csak téged kívánlak szolgálni,
HŰSÉGGEL és teljes oda adással, békességben és harmóniában.

Kérlek Uram, hogy segíts akaratom megerősítésében, hogy mással
olyat ne tegyek amit magammal sem tennék, kérlek, hogy a szét szórt
MAGYARSÁGOT fogd össze és felemelkedés felismerésében ÉBRESZD!

Ha felébreszted népem, hitét - reményét - szeretetét adja néked.
Újból új nap alatt a csodálatos fény alatt hirdetni fogja hatalmadat.
Ami meg van neki, csak elaltatták, illetve altatni akarják.

Néz le ránk, látod megint több százezren jöttünk össze, mert bízunk benned.
Itt Erdélyben e szent helyen, fohászunk hozzád száll, segíts
segíts oh én Istenem.

kelt. Bázakerettye, 2010. május, 21-én.

2011/1. hét

2011-01-07T09:24:00.000+01:00

József Attila:A Dunánál

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem,hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, a sorsomba merülten,
Hogy fecseg a felszín,hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
Zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok,ha dolgozik az ember,
Reszel kalapál,vályogot vet,ás,
Úgy pattant,úgy feszült,úgy ernyedt el
Minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám,ringatott,mesélt,
S mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy lett volna,el is állt.
És mégis,mind aki barlangból nézi
A hosszú esőt-néztem a határt:
Egykedvű,örök eső módra hullt,
Színtelenül,mi tarka volt a múlt.

A Duna csak folyt.És min a termékeny,
Másra gondoló anyának ölén
A kisgyerme,úgy játszadoztak szépen
És nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
Mint sírköves,dülöngő temetők.

Én úgy vagyok,hogy már százezer éve
nézem,amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat,s kész az idő egésze,
Mint százezer ős szemlélget velem.

Látom,mit ők nem láttak,mert kapáltak,
Öltek öleltek,tették,ami kell.
S ők látják azt,az anyagba leszálltak,
Mit én nem látok,ha vallani kell.

Tudunk egymásról,mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk-ők fogják a ceruzámat
S én nézem őket és emlékezem
Anyám kún volt, az apám félig székely,
Félig román, vagy tán egészen az .
Anyám szájából édes volt az étel,
Apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt-
Ez az elmúlás.Ebből vagyok.”Meglásd,
Ha majd nem leszünk!…”-megszólítanak.

Megszólítanak,mert ők én vagyok már;
Gyenge létemre így vagyok erős,
Ki emlékszem,hogy több vagyok a soknál,
Mert az őssejtig vagyok minden ős-
Az Ős vagyok,mely sokasodni foszlik:
Apám- s anyámmá válok boldogon,
S apám,anyám maga is kettéoszlik
S én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok-minden,ami volt,van:
A sok nemzetség mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan,
S a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán,Werbőczy és Dózsa-
Török,tatár,tót,román kavarog
E szívben,mely e múltnak már adósa
Szelíd jövővel -mai magyarok!

…Én dolgozni akarok.Elegendő
harc,hogy a multat be kell vallani.
A Dunánál,mely múlt,jelen,s jövendő,
Egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
Békévé oldja az emlékezés
S rendezni végre közös dolgainkat,
Ez a mi munkánk;és ez nem kevés.

2010/52. hét

2010-11-19T10:02:00.001+01:00

ÉRZÉKEINK

Látunk, de egymásra nem figyelünk
Hallunk, de csak amit mi akarunk
Ajkunk van, amivel csak vádolunk
De mi, gondolkodás nélkül bántalmazunk.

Érezni tudunk, mégis érzéketlenek vagyunk
Lelkünk van, mégis lelketlenek vagyunk
Szivünk van, de mi szivtelenek vagyunk
Istenünk is van, mi mégis Istentelenek vagyunk.

Érzékenyek és ugrásra készek vagyunk haragra, bosszúra
Siketek és vakok a szépre, a jóra
Pedig érzékeink épp forditva vannak megalkotva
Érzékenyek legyünk minden szépre, jóra
Siketek és vakok haragra, bosszúra.

2010/51. hét

2010-11-19T10:01:00.002+01:00

id. Kiss László: HANDA-BANDA-ÁMÍTA-KAMUKA!

Őrlődnek a magok a malom kerekei között,
2010.május 19-re lisztre finomodott.
Szép tiszta fehér Magyar kenyérnek való.
Magyar lesz e a pék aki ezt kisüti?Nekem.

Megszületett a törvény, írásba foglalva,
Egy a Magyar határokat áthidalva!
Most már megfogjuk egymás kezét,
soha-soha de most már soha nem elengedve.

Ha megint HANDÁZZOL és BANDÁZOL,
hamar rájövünk, hogy ámítasz és el altatsz,
KAMUKOZOLSZ neked véged mind örökül.
Mert összefogva küldünk a bitóra végérvényesül.

Összejövünk még egyszer sokan százszorosan,
a parlament körül, nem széledünk szét,
hanem a parlamentbe bemegyünk.
A hatalmat tőletek végérvényesen elvesszük.

Akár hiszed akár nem - ez így fog történni.
Hát jól vigyázz, a nép hatalmát SZOLGÁLD!
Alázattal és szerénységgel légy szolga,
mert Ő népének még gondolatban sem ártana.

Ha így teszel országunk újból felvirágzik,
és virulni fog, virulni fog sok-sok millió ember.
Ha hazáját is vissza adod, A BOLDOGSÁG
repdesek a Kárpát-medencében...

Amikor a Kárpát-medencében ez honol,
felsóhajt minden fájó szív és nyugalomba vonul.
Nem lesz több áskálódás háborúra való uszítás,
mert a megbékélés együtt érzést szül.

De addig, de addig állandóan míg el nem jön,
minden áldott nap mondani - harcolni köl.
s eljön az a nap amikor a Magyarok szent koronáját,
végérvényesen vissza a helyére ráhelyezzük.

Nem az fog számítani, hogy minek hívod,
királyság,köztársaság, ha nem az eszme ami össze köt.
A hatalom legyen a MAGYAR ESZME :
békesség,hit,szeretet - harmónia e földön.

kelt: Bázakerettye, 2010. május, 20-án. 12.00-órakor.

2010/50. hét

2010-11-19T10:01:00.001+01:00

TÜLEKEDÉS

Szeretni, szeretni, szeretni.
Oly nagy dolog ezt megtenni?
Úgy tűnik igen, mert nem is akarunk szeretni
Pedig az első lépést valakinek meg kell tenni.
Legyek hát én az első?
No nem bánom, magamat szivesen feláldozom
Még akkor is, ha megköveznek érte,
Akkor is, ha csúfot üznek belőle,
Mert tudom, hogy égi jutalom jár cserébe.
Tűnődöm magamban,
Tülekedünk előre a zsúfolt buszon,
A jegypénztárnál, a szinházi ruhatárnál,
Sietünk fejvesztve, mintha életünk függne tőle.
És lám, minő udvariasak tudunk lenni,
Hogy a szeretet első helyét
Másnak át tudjuk adni.

2010/49. hét

2010-11-19T10:00:00.003+01:00

id. Kiss László: A MAGYAR FŐNIX MADÁR!

Fent az égbolton sólyom madár kering,

Magyar madár élesen letekint.

Nekem csak pár ezer tökös Magyar kell,

mert rájöttem, hogy az ötszázezer csak káoszt teremthet.

Alakulnak a dolgok, sok a türelmetlen,

és még több a még türelmetlenebb.

Azonnali változás kell. mély és gyökerekbe hatoló,

halálából mint a főnix feltámadó.

Mind a tizenkilenc bűntanyát felszámoló,

éjszaka - kora hajnalban, mikor alszik,

biztosra végre hajtható.

Ez az első lépés, a többi már futó.

Könnyedén, gyorsan futva, főnixként átváltozó,

majdan ha jön a futár, ne késlekedj a paranccsal.

Hajtsd végre gyorsan és maradéktalan.

Sólyom madár lecsap és karmai közé ragad.

Magyarország mert örökké ez lesz a neved,

nem lesz mit szégyellned, mert küldetésed teszed.

Így fog ez történni - akár hiszed akár nem.

örökké MAGYARORSZÁG leszel.

kelt: Bázakerettye, 2010. május, 03-án 05:33 - kor

2010/48. hét

2010-11-19T10:00:00.001+01:00

AZ ÉN RECEPTEM

Mindig gyógyitani és tanitani akartam,
Hát most teljesült a vágyam
Oly sok munkát ad nekem az Isten,
Hogy egyre betegebb lelkeket küld nékem

Csak hogy én egészen másként képzeltem
Gyógyitani, ápolni az idős betegeket
Oktatni, nevelni a kisgyermekeket
Most pedig mentem a beteg lelkeket.

Az orvos azt kérdezi,
Fáj a szive, torka, veséje?
Nyomjunk jó sok pirulát bele,
Ne sajnáljuk tőle

Én is ugyanezt kérdezem,
Fáj a szive, torka, veséje?
Egy a probléma gyökere,
És mindegyiknek egy a gyógyszere

Receptemre az alábbi gyógyszereket irom,
Mosoly - jó szó - szeretet, ez mindig ott van veletek
Adjatok másoknak is bőven,
Ettől nem lesz nektek kevesebb.

Ne várj viszonzásul szeretetet,
Mert lehet, hogy akinek adtad,
Még náladnál is betegebb,
Adj neki többet, többet és mindig többet.

Ha netán visszadobják receptedet?
Ne bánd, te megtetted értük, mit lehetett,
Eközben meggyógyitottad saját lelkedet,
Csakis igy gyógyulhatunk mindannyian meg.

ÉN
2oo9. december 25,

2010/47. hét

2010-11-19T09:59:00.001+01:00

Kányádi Sándor: Nyergestető

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.
(1965)

2010/46. hét

2010-11-19T09:58:00.000+01:00

id. Kiss László: MAGYAR HATTYÚDAL!

Helyett írom szüntelen és végtelen:

Hol is hagytam ABBA, jaj már meg is öregedtem.

a fiatalságomon elmerengve, egy szebb jelenben.

Egy szebb jelen, mely nem jelszó, ha nem meghatározó.

Ez legyen már meg nekem, a JELEN mely nem képmutató.

Ismerem a múltam, a jelenben vagyok, a jövő hamar itt van.

Hiába látom a jövőt megfogni mégse tudom,

Vissza a múltba, emlékezni, és átadni a tapasztalatot.

Az okos tanul belőle, a buta végleg elmerül miatta,

ez így volt az idő végtelenében, jó ha tudod és emlékezetedbe vésed!

Még tíz-éved van Magyar, hogy hazádat visszakapd.

Kilencven éve, volt egy sátáni kacaj,

mely hazádat országodat széttrancsírozta zsugorra.

Azért csak annyira, mert a jog -törvény amit alkottál,

nem adta az egészet oda.

Pedig akartad - titkon, hogy az egész Kárpátmedencét uraljad.

Hát most add vissza, úgy ahogy elveted a jog erejével,

mert az enyém és nem a tied.

A török uralta 150 - évig - ugye tudod, hogy újból teli lett.

Hazám olyan mind a Hold - hol elfogy, hol teli lesz.

Ma ha szóvá teszem, hogy az enyém és nem a tiéd,

lenyílasozol, lefasisztázodól, lenácizól, leterrorizálozol, leantiszemitázodol, lerasszisázodol...

Hát micsoda világ ez? Ha kérem őseim hagyatékát - jussom,

becstelen támadást - megbélyegezést kezdesz a világ felé,

hogy sátáni hangod tovább éltessed.

Hozok én is egy törvényt, hogy a Mars az enyém.

De tényleg az enyém? De hogy az enyém!

Pláne ha már lakják és élet virul ott már.

Soha nem lehet az enyém!

Hozok egy törvényt, hogy a levegő az enyém,

aki lélegzik nekem fizet, de nem keveset!

Hozok törvényt, hozok törvényt, mindenre -

Azért , hogy rajtad uralkodjak örökre!

Meddig mehet ez így tovább, nem tudom -

hisz a nép meg van vezetve, de rendesen -

orránál fogva vezeted mint a barmot,

ahogy én a marhát a vágóhídra vezetem.

Alszik a nép - mert elaltatták,

és aki nem érzi az nem is érti.

MAGYARORSZÁG te ősök ősének,

ősközössége, te voltál a kezdet, a nyelv,

a tudás,hát mivé lettél?

Meg vagy-e még? Leszel-e még?

Amikor már én nem leszek,

ha Magyar vagy -e verset hattyúdalnak nem veszed.

Mert tudód, hogy én figyellek és segítek.

FIGYELLEK ÉS SEGÍTEK, HOGY ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ ÉLJ -E FÖLDÖN!

Kelt: 2010. május 1-én a nemzetközi munkás mozgalom megemlékező napján, de hazám drága országom 90.- ÉVÉNEK ELŐRE VETÍTETT megemlékezésére és TRIANON ÉS PÁRIZSI BÉKE DIKTÁTUM ELÍTÉLÉSÉRE!

2010/45. hét

2010-11-02T08:32:00.001+01:00

Simonyi Imre: EZERÉV

Te voltál itt mindég káros
úgynevezett szabójános,
foglalástól évezredig,
Vereckétől Voronyezsig —

Dunán-túltól Tiszán-innen
te voltál itt — boldog Isten —
ezerévig élve, halva,
minden jöttment hajcsár barma.

Lech mezején lettél vérrel
anyakönyvelt européer —
kelet ellen botcsinálta
golyófogó, védőbástya...

Miként az egyszeri foglár:
svábföldön törököt fogtál
két marokkal — s lám nem ereszt
se török, se kettőskereszt...

Meddig is? — Át ezeréven?
--- Kínod nem idővel mérem:
de pallostól tüzes trónig,
derestől bükkfakaróig,

bottól kerékbetörésig,
úrbértől a dobpergésig,
Siófoktól Orgoványig,
tengertúlon vándorlásig...

Néztél csak a nagy egekre,
földnélküli fellegekre:
— lesvén mása mikor támad
az Ács mániás Fiának...

Messzi az ég... S ím alattad
pokolközeli hatalmak
nevedben, ámde ellened
árkolták a történelmet.

Te voltál a huncut paraszt;
akkor is ha csak egy arasz...
de amikor véred kellett;
nemzetfenntartó elemnek,

édes-szent-hazánk-fiának,
gazduramnak tituláltak —
kik köznapon hajjakendnek
is alighogy embereltek.

Bitangságban, veszendőben
tengtél ezer esztendőkben,
földönfutó árvaságban,
e honod-vesztett hazában.

Sorvadtál csak évről évre,
nemzedékről nemzedékre,
hol börtönbe, hol meg zárva
torz ideológiákba.

Bárhovási születésű:
mohácsi illetőségű
voltál ezerévek hosszán
— magad sorsán, ősöd jussán.

Ezerévig voltál káros
Szabó János, Szabó János:
pusztuló a pusztulatban,
mégis elpusztíthatatlan.

2010/44. hét

2010-11-02T08:31:00.001+01:00

Simonyi Imre: MAGYAR

1

Magyar akartál lenni — semmi más.

Magyarnak lenni? — Kell ahhoz
némi szalonspicc: eszmétől rögeszmétől.
S valami finom elmebaj
valami diszkrét téboly.

Másként elviselhetetlen.

2

Igazában és egészében
talán soha nem értetted.
Csupán az igazát értetted.
Meg azt hogy ilyenkor
talán még neked is igazad lehetett.
Valóban: az Egészet nem
de talán a részletet...
A Részletet igen...
a részleteket érteni vélted.
Azt hogy május van
— valahol a Hazában —
vagy azt hogy éppen nincsen május.
S hogy az a Lány
miért is késett hát a randevúról?
Meg azt hogy a hagymásrostélyos
este nyolckor
ott a gyulai Kék Macskában
— igen pont AZ a rostélyos és éppen OTT —
bizony hogy harapásnyi Részlet volt
egy jobbízű Hazából
S még mindig a Részlet:
hogy a zöldszilváni
éjféltájt már a Lány nevét dúdolta
és megkönnyezte a Haza nevét.

Igen a részletek...
Például hogy
a Hazának pedig hazudnod nem szabad
s hogy a Haza sem hazudhat tenéked.
Micsoda fontos részlet:
e két utóbbi micsoda fontos Részlet!
(Természetesen inkább is tenéked
kevésbé a Hazának
amiként ez utólag olykor kiderült...)
S ahogyan már mondottad:
az Egészet nemigen értetted:
az Egészet azt talán sohasem.
(Mert miközben az Egészre figyeltél
hisz — valld meg —
mindig is az Egészet akartad
méghozzá mindenáron
esetleg bármi áron:
ezenközben mindent
mindörökkön túlfizettél
és mindenhez áron felül jutottál:
mindig áron felül
s örökké bóvlihoz.

„Május lány randevú rostélyos zöldszilváni.”
De hisz te magyar akartál lenni semmi más
és nem kapni de adni akartál volna
valami fontosat de mindenáron.
Az Egészet akartad
de az egészet valahogy nem értetted.
Nem értetted hogy miért von vállat
ha meglát
és miért ásít ha nevedet hallja?
Mintha ő sem értett volna valamiképp...)
Hát igen... az Egészet nem...
csupán a Részletet. De azt aztán igen!
A részletet... a Pillanatot... igen.
A Pillanatot értetted.
A Pillanatot:
amikor meg akartál halni érte.
(Tudod-e még hogy miért?)
S azt a Pillanatot:
amikor élni akartál érte.
(Emlékszel-e még hogy miért?)
S volt amikor tenni akartál érte.
(Mit is akartál tenni érte a Pillanatban?)
És volt amikor már
nem is akartál véle egyebet
csupán hogy legyen.
De éppen úgy akár a szerelemben.
(S ez volt valahogy a legnehezebb.)
Élni érte? meghalni érte?
— ha nem is könnyű de nem is olyan nehéz.
Ám lenni véle s egyebet sem akarni!
Összeszűkült szemmel figyelmesen nézni:
szemügyre venni — összeszorult szívvel.
S tűrni hogy szemügyre vegyen:
szívügyét... talán... ó istenem...
Igen meglenni véle
mintegy szemlehúnyva
— de tágranyílt szívvel! de tágranyílt szívvel! —
Igen egymásra nézni s bámulni a földre.
És valamit — talán mindent —
— ha még lehet —
megbocsátani egymásnak.
De mit az istenért?!
Talán az Egészet. Talán a Részletet.
De éppen úgy akár a szerelemben.
(S bizony mondom ez volt a legnehezebb.)

3

Igen magyar akartál lenni semmi más.
Hát ez aztán sikerült az Úristenit.

2010/43. hét

2010-11-02T08:30:00.000+01:00

Édenkert

Nem hiszek a pokolban,
De ha mégis létezik,
Akkor az itt, a Földön van.

Hogy tehettük ezt a Földdel?
Mit Isten oly nagy gonddal,
Szeretettel mivelt és alkotott?
EMBEREK!
EMBEREK?
Vagy inkább emberállatok?

Földi iskolánkat járjuk valamennyien itt e Földön,
Lépegetünk jobbra, meg balra,
Előre, meg hátra,
Ahogy azt a tánctanár a táncórán tanitja.

De táncolni soha meg nem tanulunk,
Mert nem halljuk a zenét,
Az égi zenét, mit Isten küldd nekünk,
Nem halljuk, mert a külvilág zajára figyelünk.

De csendesedj egyszer el,
S meghallod az égi muzsikát
Akkor indulj el utadon,
De csakis előrefele menetelj.

Végső célja mindenkinek az kell, hogy legyen,
Hogy e földi pokol,
Újra gyümölcsöző édenkert legyen.

2oo9. Földanya hava (szeptember) 7. Tejút

2010/42. hét

2010-10-12T20:28:00.000+02:00

FOHÁSZ

Teremtő Istenünk,
A te szent egy fiad, Jézüs által,
Kérve kérünk,
Hogy ezt a nemzetet,
Kit egyszer már felemeltél
És naggyá tettél,
Most ismételd meg vélünk.

Te tudod, hogy mikor elég az elég,
Mi pedig csak érezzük,
Hogy nélküled nem halad a szekerünk,
És nem tudjuk, hogy mitévők legyünk.

Kiáltó hangunk vajon elhallik-e odáig?
Vagy még nem vagyunk elég lent,
Hogy hangunk üvöltés legyen?
Vagy tán nem is erre vársz?

Azt hiszem, már tudom, hol vétettük el.

Álló nemzetet nem lehet talpraállitani,
Mi pedig állunk,
Hetykén, emelt fővel állunk még,
S hisszük, hogy nélküled is talpon maradhatunk még.

Majd, ha mindannyian képesek leszünk leborulni,
S egy akarattal hozzád fohászkodni,
Akkor, és csakis akkor fogsz tudni minket felemelni,
És újra a legnagyobbá tenni.
Ámen
2oo9 Földanya hava (szeptember) 9. ÉN

2010/41. hét

2010-10-12T20:27:00.000+02:00

Tájainkat nem feledem,
Asszonyaink nem engedem,
Ősink nyomán tovább járok,
Égbolt szélén messzebb látok.

Nem engedek pusztításnak,
Lélekgyilkos hallgatásnak,
Visszaküldöm hóhéraink,
Elfeledem rossz álmaink.

Élet lehet csak jövendő,
Élek én is, magként növő,
Fény hasítson Igazságot,
Így élem Magyarországot!

2010/40. hét

2010-09-27T08:23:00.001+02:00

HAZA FOGUNK TALÁLNI!

Haza fogunk találni,
bár az utat nem tudom.
De ígérem, ha Istenem
közli velem nektek el mondom.

Elmondom hamar, érzem és tudom
örömmel és felszabadultan
emlékszünk vissza majdan,
miért is voltunk kishitűek és merevek,

Amikor az ajtó ott volt előttünk
nyitva hívogatóan várt reánk,
hogy átlépjük XXI. század hajnalát.

2010/39. hét

2010-09-27T08:22:00.000+02:00

Mit akarok?

Adni, adni, adni
Azt, amim van és amiből tudok
S ha nem tudok,
Elvenni senkitől semmit nem akarok.

Szivből akarok szólni,
S ha nem tudok, nem akarok gyalázni.

Lélekből akarok cselekedni,
S ha nem tudok, nem akarok semmit tenni.

Őszintén akarok szólni,
S ha nem tudok, hazudni nem fogok.

Két lábon akarok járni,
S ha nem tudok, akkor hát szárnyalok.

De leghőbb vágyam
Istennel egységben élni,
S végül hozzá, hazatalálni.

2010/38. hét

2010-09-20T08:34:00.000+02:00

Pósa Lajos:

VERJE MEG AZ ISTEN

Verje meg az Isten,
veretlen ne hagyja.
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja- fosztogatja.
Leveleit, virágait
A viharnak adja.

Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártól.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába:
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Judásszerű két kezének
Tüzes ostorával!

2010/37. hét

2010-09-13T17:31:00.000+02:00

NapAtya és FöldAnya

Napatya és Földanya,
Leszek-e egyszer én is az égbolt fénylő csillaga?
Leszek bizony
Egy napon meglásd, én is ott leszek,
És akkor fényemből mindenkinek adok egy harmadik szemet,
Hogy mindenki tisztán lásson,
S hogy fényével ő is mindent és mindenkit megvilágitson,
Mert elég volt már a sötétben való botorkálásból.

Ne feledd!
Egy homokszem még nem sivatag,
És egy csepp viz még nem tenger,
Mint ahogy nem lesz Tejút még az egy csillag sem,
És ne gondold azt sem, hogy egy ember nemzet lészen.

De ha ketten-hárman összefogunk,
És Istenhez együtt fohászkodunk,
Nem is hiszed, mily gyorsan
Sivataggá, tengerré és tejúttá duzzadhatunk.

Napatya és Holdanya!
Kérlek, szenteld meg munkámat,
Szenteld meg kérésemet és áldd meg kicsiny kis nemzetemet.
Kérésem mindössze annyi,
Hogy köztetek akarok élni.
Élni azért, amiért mások meg akarnak halni.
Élni érted és az emberiségért szabad.

Mert ők nem tudják,
hogy nem egymás ellen kell harcolni,
És a harcban elesni,
Mert ők nem tudják,
Hogy Istennel egységben,
És csakis vele lehet élni.

Mert, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

Nem tudják, mert nem tudhatják,
Nem látják, mert nem láthatják,
Nem hallják, mert nem hallhatják,
Mert a sötétség, a homály
Mindent eltakar, mindent befed.

Ezért akarok adni fényemből
Mindenkinek egy harmadik szemet.

És akkor nemzetem egyemberként igy kiált majd.
Istenem! Istenem!
Hogy nem láttunk eddig odafent és idelent?
Jobbfelől és balfelől
És minden apró porszemben?
De legfőképp idebenn?

2oo9. szeptember (Földanya hava) 6.

2010/36. hét

2010-08-30T12:11:00.001+02:00

POGÁNYOS HITVALLÁS MAGYARUL

Hol vagy erős pogány sereg,
Hős Vata, bálványos berek?
Hol alszol bátor Bocskay?
Kossuth dicső csapatjai?!

A bősz magyar vér nem buzog?
Mint gyáva, hitvány koldusok
Könyörgünk már az életér'?
Hadúr öszvérként mendegél?

Ó nem, ilyet ne higgyetek -
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.

Szegődjünk hát nyomába mi
Gyávaságot irtani,
Álljuk helyünket emberül -
Ki küzd megél, más elmerül.

Megáll Isten, meg a világ,
Gyönyörrel bámul ily csudát,
Hogy vasököllel ha akar,
Szabad s egész lesz a magyar.

József Attila
1922. júl. - aug.

2010/35. hét

2010-08-30T12:10:00.001+02:00

LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

József Attila
1935. november 21.

2010/34. hét

2010-08-23T15:30:00.000+02:00

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE./Kr.u. 410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva.
A kijevi Nemzeti Múzeumban található./

"A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima
gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos
szöveg megfejtésére Magyar rovásírás szakértőt - nyelvészt kértek fel!!!
Előlünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.
Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani! Érdekesség,
hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben ((=Kővár, amiről ma már tudjuk,
hogy Árpád nagyapja Álmos őse Ügyek fejedelem alapította - építette
szabír-magyar város híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos
Magyar szablyák.))

Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással
teleírt pergamentet tökéletes állapotban!!!!
A kutató régész Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar
Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében
illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!!
A 9000 darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem
tudni róla!!
A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma
már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették, nem
tudni. Talány kinek állt az érdekében????
Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és teljesen
autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre, a HAZATÉRÉS vagy
HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van,
amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk. Visszatérve az imához:
gyönyörű!! Nemhiába mondták a Görögök, hogy a szkíták - hunok - avarok -
magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!"

2010/33. hét

2010-08-02T21:45:00.000+02:00

Balla József
Újratanulni élni!

Csak olcsó színház a lét,
vad, ördögi színjáték,
napjai fásult szerepek,
rongy, izzadt jelmezek,
mit a vaksors odavet
- vedd fel, ez a tied...?

Csak borongós álom e lét,
csupa égig magasló fallal...?
Ó, tűzre a sok régi ronggyal,
béklyóval, kényszerzubbonnyal,
bennük csak árnyak vagyunk,
önkények, szeszélyek foglya,
ki ránkszabta: az hordja!

Most bábuk vagyunk, rángatnak zsinegen,
fogva tart bennünket gyávaság, félelem,
tűzre veletek ócska, hazug szerepek
- vagy vagytok, mert vagytok, mint hegyek?
Ha lelkünk a régi még meg nem ette,
hozz már ébredést, késlekedő hajnal,
új darabbal, jelmezzel, új arccal.

Tűzre, rongy jelmezek, avítt szerepek,
ébred e nép, lám vajúdnak a hegyek,
jöjjön hát vöröslő hajnal,
s patyolat lélekkel, daccal
mint anyánk hozott világra:
tanuljunk meg élni valahára!

2009. szept. 28.

2010/32. hét

2010-08-02T21:44:00.002+02:00

Schengeni Trianon

A trianoni határt
Újra festettétek,
Mondván, ott maradsz,
Nem szeretlek téged.

Lemondtatok rólunk,
Kik annyit szenvedtünk.
Menjetek vissza Ázsiába,
Mondják itt nekünk,
Kiket évszázadokon át
Testvérként kezeltünk.

Tüzes eső hulljon rátok
Szálljon rátok csúnya átok,
Ha az acsarkodást nem hagyjátok.
Mert ha egyszer fordul a kocka,
Megbánja hátatokon a lapocka.

Munkács 2008.

2010/31. hét

2010-08-02T21:44:00.001+02:00

Vágyakozás

Kéne egy Attila, Isten ostora,
Hogy beleremegjen Európa.
Majd kéne egy Messiás,
Ki bűnünket váltaná meg újra,
Hogy ne kerüljünk a pokolba.
Megfeledkezett rólunk Atyánk.
Tele is lett tőle a gatyánk,
Mikor saját *„lábtörlőkkel” vernek Bennünket kupán.
Megköszönni nincsen már erőnk.
Reménytelen a jövőnk.

De hála az Úrnak megvagyunk.
Örömünkben zokogunk,
Ha egymástól, egy jó szót kaphatunk.
A veréstől már nem sírunk.
A „nem”- eket is megszoktuk.
De ez a szülőhazánk „Nem”- e nagyon fáj,
Sírba kísér, mint a halál.

Ég és föld között lebegünk.
Az Isten se tudja tán, mi lesz velünk.
Lehet, hogy nyomtalanul eltűnünk?
Hogy volt-nincs sors jut nekünk?
Hulljon átok arra, ki gyermekét megtagadja!
Azt hittük nekünk is van Hazánk,
De sajnos távol áll hozzánk.

Megint be vagyunk csapva.
Kikbe megbíztunk, fürdenek tejben, vajban.
A hatalomért küzdve, kapnak hajba,
Rángatják egymást jobbra-balra.
Majd úgy lesznek eltemetve,
Egymás haját fogva,
Mint „Sziámi ikrek”- magyar módra.

Mi lesz velünk? Országunk eladva!
Itt vagyunk újra, nyakig a bajban.

Hol a híres keleti bölcsesség?
Attila tüzes kardja?
Árpád vezérünk előre mutató karja?
Hol van Mátyás, meg az igazság?
Horthy Miklós fehér lovon ülve?
Magyarok utolsó vezére, büszkesége.

Szomszédaink már markukat köpdösik
Prédára lesve, holnapra torkunknak esve.
Adjátok vissza minden magyarnak **fehér-lovát,
Hogy megvédje 1000 éves Honát!

Drága Hazám, köszönöm néked,
Hogy mint elszívott cigarettavéget
Dobtál oda az ellenségnek.

Nesze, itt van, tapos rája,
Nekem nincs szükségem fajtájára.
Öt millió elég belőle.
A többit vigye, ki akarja a fenébe,
Már úgyis a fejem fáj tőle.

Mért nem akad, ki ilyet mond,
A szép magyar szó a torkán?
Hogy nyelvét harapná le
Az undorító ocsmány.

De talán eljön majd a nap,
Amikor a gonoszok elfogynak
És megmaradunk magyarok, egymást tisztelve, Szerte Európa szívében.

Munkács 2008.12.15.

*Lábtörlők = Akibe valaha a magyar a lábát se
törölte volna, s akiket Trianon a nyakába varrt.

**A fehér ló = Őseinknek, a táltost, a védelmezőt, az erőt, a békét, a gazdagságot, szimbolizálta.

2010/30. hét

2010-07-20T18:47:00.002+02:00

Egy idős kályhásmester gondolatai

Van egy néhány versem.
Írom őket keservesen.
Arról szólnak, milyenek vagyunk;
Szinte égnek áll tőle a hajunk.
Hisz apánkat, anyánkat, hazánkat,
Potom áron adunk.
Az életemet adnám, ha volna értéke,
Hogy megmentsem hazám
A romlástól végre.
Fogjunk össze testvérek,
Osszuk el a dolgot,
Hogy „széphazánkba”, újra,
Minden ember legyen boldog.

Az Úr tévedett, amint e világra
Embert teremtett.
Rég volt, hogy lejöttünk a fáról.
Tollat fogtam, hogy verset írjak a máról.
Ez még nem a versem,
Csak a szavakat keresem.
Nem egy vidám állapot.
A holtak, ha sírjaikból fölkelnek,
Elszámolni velük, hogy e világgal
Mi mit tettünk, bizony nem lehet.
Hogy ember embernek farkasa,
Hogy erdők bokrok kiirtva,
Sivataggá vált a természet a világ.
Nem marad majd rajta helyünk.
Mi lesz velünk, mit tegyünk?
A Mennyországban nincs helyünk.
A pokol dugig van velünk.

Itt az idő emberek, fogjunk hozzá,
Rakjunk rendet, míg lehet.
Porból vagyunk, porrá leszünk,
Itt élünk, itt születtünk, itt a helyünk.
Mennyországot nem érdemlünk.
Elkárhozott már a lelkünk,
Hisz Isten és ember ellen vétkeztünk.
Egyre több a gondunk.
Nem elég csak imádkoznunk,
Végre tenni kéne valamit,
Amitől visszatér a remény és a hit.
Mondom én, egy kályháslegény,
Ki itt poroszkál, megvénülve,
Az élet útporában szegény,
Hogy megjavul ez a világ, kevés rá a remény.

Hiába kel fel holnap is nap,
Ha lelkünkben sötétség marad.
Kéne már egy olyan harmat,
Amire a sötétség megvirrad.
Kakas szóra megébrednénk,
Szomszédunkat üdvözölnénk:
Hogy szép jó reggelt - dobre ráno,
Felébredt a világ mára.
Lehet, hogy békesség lesz valahára?!

Munkács, 2008.

2010/29. hét

2010-07-20T18:47:00.001+02:00

Az arámi Miatyánk

Kozmosz Anyja-Atyja,
Te teremtettél mindent,
ami a Fényben mozog.
Gyüjtsd egy pontba fényedet
mibennünk!
Teremtsd most meg
egységed uralmát,
hogy a Te Egy-Vágyad
a miénkkel cselekedjék,
miképpen minden fényben,
akképpen minden alakban is!
Minden nap add meg nekünk,
amire szükségünk van
kenyérben és szellemi látásban!
Oldd ki hibáink szálait,
melyek kötve tartanak minket,
amiként mi is eloldozzuk
azokat a kötelékeket,
melyekkel másokat tartunk!
Egyesítjük a Mennyet és a Földet.
Teljesítjük igazi célunkat:
a Szeretet hatalmát megcselekedni,
amely korról korra megújul.
Hittel és bizalommal megpecsételve
egész lényünkkel megerősítjük mindezt.

A Mén, Amely Ő, a Menny

2010/28. hét

2010-07-05T05:37:00.002+02:00

Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből

Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?

Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!

Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!

Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!

Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!

Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!

Kárpáti Piroska
(tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)

2010/27. hét

2010-07-05T05:37:00.001+02:00

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

2010/26. hét

2010-06-21T09:17:00.000+02:00

Lengyel Károly: Ott ahol éltet a négy folyó

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol éltet a négy folyó,
megtalál testvéri szó.
Ott ahol a felhők lába még elér,
ezredévről hoz ma hírt a szél.
Szól a kürt az ősi várfokán,
elringat a magyar táj.
S minden szent helyünkre újra száll,
vigyáz ránk a magyar turulmadár!

Kárpáthazát újra kerít, szállnak fellegek.
Fellobbannak az őrtüzek, csillogó szemek.
Még az eget is, öröm jár át,
Szép országunk szíveibe Szent Korona száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is, szebben hull a hó.
Minden házon piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol éltet a négy folyó,
megtalál testvéri szó.
Ott ahol a felhők lába még elér,
zeng a dal, lelkekben újra ég.
Szól a kürt az ősi várfokán,
Átölel a magyar táj.
S minden szent helyünkre egyre vár,
újra hív a magyar turulmadár!

Ferencváros, 2009. október 28.

2010/25. hét

2010-06-21T09:16:00.000+02:00

Szabó László Dezső: Ébredj végre magyar!

Ötven éve, hogy a pesti srácok,
az utca népe lerázta bilincsét,
és tankok elé dobta életét.
Életét, legnagyobb kincsét…
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy szerelmes Forradalmunk?!

Ma a szabadság furcsa léte
gyöngyözik fáradt homlokunkon;
ma már nem a szovjet hízik
szocialista nyomorunkon.
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy szépséges Forradalmunk?!

Ma kendőzetlen rabol a tőke,
úgy fosztogat, ahogy akar,
nincs védelem és nincs menekvés,
csak tehetetlen agyzavar.
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy gyönyörű Forradalmunk?!

Ébredj magyar!
Nem érzed, hogy lenyúlnak?
Nem látod, mesteri kezek
rád mosolyogva, kirabolnak?!

Elveszik kenyered, elveszik jó borod,
vész az ifjúságod, elveszik agg korod,
elveszi földedet, elveszik a tájat,
elveszik a múltadat, most már az se fájhat!
Elveszi mosolyod, elveszik a könnyed,
mert a rabszolgának így se lehet könnyebb,
elveszik a lelked, el gondolatodat,
elveszik hitedet, napodat, holdadat,
elveszik utódod, elveszik jövődet,
kiürült fészkedbe idegenek jönnek.
Lopják büszkeséged, elveszik faludat,
elveszik nyelvedet, elveszik dalodat,
elveszik a sírod, elveszik jövendőd,
elveszik a sírod, elveszik jövendőd,
elveszik a Istened, elveszik teremtőd!

Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy vérrel megszentelt Forradalmunk?!

Ébredj magyar!
Csak akarnod kell és vége!
Vége lesz a rossz álomnak,
hogy akik ellen harcoltál,
a mai napig uralkodnak!!

Csoda esett, most éppen ötven éve…
Csinálj magyar most is csodát!
Ébredj fel végre alvó nemzet,
hadd nézzen nagyot a világ!

Gyömrő, 2006. július 16.

Kárpát-medence útikönyv: információk, fényképek természeti és épített értékekről

2010-06-14T15:37:00.004+02:00

Kárpát-medence útikönyv: információk, fényképek természeti és épített értékekről

2010/24. hét

2010-06-07T08:50:00.002+02:00

Papp Anna: Variációk egy témára

1. variáció

Talán a föld,talán az ég,
talán a minden-mindenség
adott erőt.
Talán a tűz,talán a jég,
a közel és a messzeség,
nemis tudom...
de elmondom,hogy borzalom
a tehetetlen hatalom:
csak les,csak néz,
csak vár,csak vár...
a döglött ló, zörgő csontváz már,
de nem száll le,mert azt hisz,
hogy a csontváz továbbviszi.

Talán a csend,talán a szó,
talán az est, a fényfaló
adott erőt,
nemis tudom...
de el kell,el kell mondanom,
hogy csöpög,fröcsög a gyűlölet,
akármi van:
sziszeg, sziszeg...
s a fel-fel, ti rabjai után,
koccintanak...
-hazám...hazám...!?...
Az isten lábát éltetik.
Sikerült megfogni nekik.
Végre !!!!
de mégse jutnak semmire,
merthát a lábnak nincs esze.

Szólít a Nap, szólít a szél,
szólít a nyár,szólít a tél,
harsog március szent szava:
Ne add, ne add fel soha!
Hisz megtanultat mi a harc!
Ezer év óta egyre tart!
Nézd szép hazádat, csupa szenny!
és gyönyörűség tölti el
azt,ki ezt tette vele...
Jöjj el MAGYAROK ISTENE !
itt rendet már csak te tehetsz!
de mi is ott leszünk Veled!

2. variáció

Kuncogás,...mint hegyi patak,
itt-ott felbukkan,.. elmarad....
csend...
aztán akad egy kicsi rés,
és kibuggyan a nevetés...
harsány,ragyogó,tiszta,szép!

Hegyi patak rohan, rohan...
sodorja,mi útjában van!

Oly szépek voltatok,ahogy kacagtatok!
Végre! Végre! Végre
megvan a kezdet !
-a nevetés!
Csak ez kell,...és mennek!
mennek! mennek! mennek!

Mióta a világ,világ,
te győztél mindig, ifjúság !
Te hoztad a változást,az újat !
Nevess,nevess!
-jól megtanultad :
Itt szólni kár,itt nem lehet!
Itt elárulják a nemzetet!
Itt kicsúfolják a magyart !
Itt csak az jó,ki balra tart!
Itt megköszönik a rabságot!
A magyar vidék,minek már most?
-Meghátrált a magyar gazda .
Ferkó büszkén hangoztatja.
Itt vitának nincs értelme,
egy válaszuk van mindenre,
hol sejpítve,hol sziszegve...
mutogatva hátrafele.

Nevessetek,nevessetek!

Fut,rohan a hegyi patak:
útjában szenny,vacak-kacat,
de a patak elsodorja!

,,, 89 - tél és hideg
bolyong a Vencel tér felett...
és mindenfelé emberek...
és csengenek, és csengenek...
a kulcscsomók csak csengenek...

-Nevetés és csengetés,
csengetés és nevetés...
-nem vezényszóra,nem parancsra:
tiszta mélységből fakadva...
s a hatalom belegebed,
ha egy egész ország nevet...
Csodálatos fegyvernem ez!
Nevess! Nevess!
Nevess! Nevess...

...a hegyi patak fut,rohan,
kristálytisztán és boldogan,
a nap tüzében csillogón,
és eléri a nagy folyót.

3.variáció

Sziszegő hüllők serege,
írígykedve néz felfele,
hol galambok szállnak fehéren,
szállnak tisztán,békés szelíden.
Megpihenni egy fára ülnek.
A csúszó-mászó sziszegő népek,
ott tekeregnek a fa alatt...
-Megnézem,mért nincs semmi dal,
szól egy galamb,fehér galamb.
-Szürke nyúlványok serege !
-Fehér galamb, ne gyer ide!
kiált egy héja,s felrepül...
de a galamb mégis leszáll.

...piszkos a tolla,csapzott a szárnya,
kígyómarástól, véres a lába.....

Fehér galamb,mondtam neked:
a békesség itt nem erény,
szelídkedni itt nem szabad!
Változtasd héjává magad!
Nekik te úgyis héja vagy,
nem ismernek galambokat!

Csak tekeregnek mérgesen:
Mi lesz a Földdel,Istenem!

A héja száll, a héja száll...
és azután köröz,...köröz...
-Riad már a kígyófészek,
érzik szelét a veszélynek...
Lecsap a héja.
Látod ezt ?
Itt kegyelmezni nem lehet,
itt kegyelmezni nem szabad !
Változtasd héjává magad!

2010/23. hét

2010-06-07T08:50:00.001+02:00

Az utolsó "Tordai Országgyűlés"

"Elmondja, hogy mint lett a hazának veszte,
S ez a drága föld most, bitangra eresztve,
Raberdőket táplál, jaj, rabkalászt érlel!
Rabmagyarok sorsát hűséges beszéddel
Megrajzolja, festi, úgy, hogy a táborbul

Haragos moraj kél, tompa zúgás mordul.
- Hát akik szabadok? - Kiáltoznak többen.
Kuruc Balázs lelke szomorúra döbben.

A csonka hazában, hajh, alszik a lélek.
Ha ti azt tudnátok, a magyar mivé lett!
Koncért marakodik, aranyborjút épít,
Becsmérli, gyalázza egymást, saját vérit,
Nem tud felriadni, sziklaeggyé lenni,
Nem állítja meg a pusztulását semmi! . . .
Tettekre már hitvány, de nagy a beszédben!
Gőgösebb, tunyább, mint volt valaha régen!
A megásott sírját vigalommal nézi,
Sok öröklött bűnét újakkal tetézi,
S ha az Isten nem küld egy riasztó lelket,
Végképpen elalszik, nyomtalanul elmegy! . . .

A süveget, vértet szembehúzva mélyen,
A nagy országgyűlés hallgat szégyenében."

"De legyetek készen, mert eljön az óra,
Mikor csatakürtös vértalálkozóra
A felébredt magyar hozzátok kiált majd,
Hogy jöjjetek víni ezt a végső párbajt! "

Benke Tibor

2010/22. hét

2010-05-24T10:44:00.001+02:00

Csodaszer

Nem vagyok én varázsló,
De még csak csodaszer sem vagyok.
Hozzátok szólok és beszélek Magyarok!
Amit most mondok, mondhatnám én is éppen,
De valaki más mondatja vélem.

És nem az ördög az, tudom biztosan,
Mert ő Istent nem dicsőitené ily magasztosan,
Angyal szállt meg: azt hiszem
Ő mondatja mindezt énvelem.

Mert az én szám ilyen ékesen,
Nem nyilt szóra még sohasem.
És hogy miért éppen én, ki igy szólhatok?
Nem rejtem véka alá e titkot sem,
S ebben a dologban még szerény sem vagyok.

Mert ALÁZAT van bennem sok,
És mint a köszikla, oly KEMÉNY is vagyok,
Ha Isten útján akarunk végigmenni,
Ahhoz elengedhetetlen e két dolog.

A nehéz sors ALÁZATRA nevelt,
S hogy e terhet el tudd hordozni,
Nem elég csupán az alázat,
KŐKEMÉNYNEK is kell lenni.

Tejut, 2oo9. szeptember 1o.

2010/21. hét

2010-05-24T10:43:00.000+02:00

Nagytakaritás

Jártamban-keltemben
Azt láttam, hogy semmi sincsen rendben,
Gyorsan nekiláttam rendet rakni én,
De figyelmeztettek: Itt minden a helyén.

Nem úgy van az komám,
Szólok vissza én,
És sietve folytatom dolgomat,
De akkor már az orromra koppintanak.

Ott állok értetlen,
S bambulok a fertelmen.
Újra seprűt ragadok,
S nyomban kitakaritok.

De ekkor már a nagyfőnök jön felém,
S kiált dörgedelmesen,
El lehet menni, ha nem tetszik itt semmi,
"Rendbontókra" nincs szükség!

Értetlenül nézek én,
De hiszen itt semmi sincs a helyén,
Hebegtem-habogtam,
De oly mérgesen nézett rám, hogy inkább elkotródtam.

Tűnődtem magamban,
Hová kerültem én?
És vajon ki a bolond?
Ők, vagy én?

Beálltam hát a sorba,
És mint a többi birka, fejreálltam én,
S csodák csodája,
Valóban minden a helyén.

Akkor döbbentem rá,
Hogy két lábon állok én,
S a világ áll a feje tetején.

Tejut, 2oo9. Szeptember 12.

2010/19. hét

2010-05-12T10:28:00.003+02:00

Kerecseny János
A MAGYAR NÉPHEZ

Ti Félistenek az ősi Kárpátokon!
Nők és gyermekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tűzön és vason, vakon át,
Nem félve börtönt, vérpadot, kudarcot -
Felvettétek a reménytelen harcot:
Hozzátok nem méltók senki törpe mások!
- Köszöntlek titeket, dicső Óriások!

Új Tamerlán ellen, kik fellázadtatok,
Mert szolgaságot nem tűrt hős éneketek:
Kik száz Batu előtt harctáncot roptatok,
Mert szabadságot követelt véretek:
S hogy kivívjátok a legnagyobb Kincset,
Szétzúzva gyűlölt, vörös rabbilincset:
Dalolva mentetek halni, fegyvertelen:
- Örök fény övezzen sok ezer Névtelen!

És megdúltátok e kor Dzsingisz-khán hadát,
A "verhetetlen Arany Horda" népét:
Megdöntve vak hitek gyáva téves tanát
- Átformáltátok ezzel a Föld képét!
Zúg már Nyugaton a szabadság szele,
Kitisztult kábult álmodozók feje,
Kik bódító boruk negyven évig itták
- Ti ráztátok fel őket, gyönyörű Szittyák!

Ti Félistenek, csak tiétek az érdem,
Ha a tunya világ végleg feleszmél...
- Drága hősi fajtám, büszke magyar Vérem:
Diadalt vívtál, hazug, vörös eszmén!
Diadalt arattál: gyász-győzelmi tort.
Gyermek és asszonyvér Egekre sikolt,
Tankok talpáról csöpp kisded vére jajgat...
- Van-e nemzet, mely ily gaztettre is hallgat?!

Nem Nem veszhet ki így a lelkiismeret.
Egy gyilkost is üldöz száz ország hada,
A Föld népe olyan hitvány mégsem lehet,
Hogy futhat milljó, mint erdők dúvada!
- Bízzatok, parittyás hősi Dávidok,
Követek talált: Góliát már inog...
És felcsattant, süvölt az Igazság szója,
Édes Magyar Népem, Neked is üt óra!

Ti Félistenek a bérces Kárpátokon!
A kultúrvilág figyeli harcotok,
Úgy érez veletek, mint szenvedő rokon,
S megáldja halálba-indult arcotok...
De fegyvert is fen jog és törvény szerint,
És erős kezével kitartásra int!
Európa hívő népe mind háborog:
Remegnek már a poklos sátán-táborok!

És itt - a szabadság véráztatta földjén,
Pirul az arc: a magyar ököl feszül...
Gyászköntös van New York Liberty bús Hölgyén,
De mellét vaspáncél fedi már mezül!
Szobor ajkáról tiltó szó zúg s teper:
Gyilkosok, ne tovább! Lehullt a lepel!
Elég volt a gyermek- és asszony vér folyam.
Mert ha mozdulok: A Földön nem volt olyan!

Óh, ti Félistenek a szent Kárpátokon,
Kiknek hű vére patakokban csorog:
Bízzatok, mert ősi, hősi vártátokon
Oldalatokra állt Isten és a Jog!
Szívetek kelyhének hő áldozatja:
Tisztelettel tekint rátok jó és gonosz,
És a világ első népe elé soroz!

Ti Félistenek a véres Kárpátokon!
Nők és gyerekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tűzön és vason, vakon át:
Köszöntlek titeket hős Óriások!
Csodállak, tisztellek győztes Csodások!
- Könnyező szememben a dicsőség ragyog
S áldom Istenem, hogy: én is magyar vagyok!

(Cleveland, 1956. október 25.)

2010/20. hét

2010-05-12T10:28:00.002+02:00

Marschalkó Lajos
ÚJ BIBLIÁT

Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Szakálas Marxok írtak Bibliát,
De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki
S szólitotta az embernek fiát:

"Össze kell törni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté, az apostol,
Vérével annyi sok magyar diák.

Az Új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bégő bárányként nem akartak halni
E csillag-lelkű magyar gyerekek.

Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak
A katonák s a sápadt férfiak...
Harcolni, halni senki sem akart itt
E vérző, árva gyerekek miatt!

Bábel mocsarán lángolt a neon-fény,
Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz,
S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány,
Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.

Itt elvet árult a néptribun, s a kalmár
A templom előtt mérte aranyát...
S ott szabadságért szent halálba küldték
Fiaikat az édesanyák.

És meghaltak a tízéves kis hősök,
Niobe mégse siratta fiát.
Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát.

Hősi temető van-e a világon,
Hol együtt nyugszik kétszáz kisgyerek?
S a hant alól is azt sikoltja vérük:
-- Segítsetek, ti népek, emberek!

Fáklyát gyújtott a kislány en-testéből,
Jézus! Az égből Te láttad magad,
Száz kis Szent György és ezer kis Jeanne d'Arc
Halt ott érted a romfalak alatt.

Nyugat-Pilátus hókezeit mosta,
A farízeus rádión beszélt,
S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe,
Szabadság ura... mert csak érted élt.

Szabadságot! -- így üvöltött a börze,
Míg kavargott a véres vad tusa,
De szabadságért egyedül veszett el,
Magyarország, -- a népek Krisztusa.

Ám föld alól és a temetők árkából,
Felsírnak halott magyar gyerekek,
Kis csontkezük az égre dörömböl,
Áruló Nyugat -- százszor jaj neked!

Kialszik fényed, szabadság Júdása,
Összedőlsz, gyáva nyomorult világ,
S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat,
Át fogjuk írni minden Bibliád."

2010/18. hét

2010-05-03T01:54:00.001+02:00

Gavallér János
1956-2006

bűzkatlan tátog
hazug iszap lep
mocskos vér kering
fon hálót körénk

halott igazság
kenyerén hízott
győztes doktrínák
kötelén lógott

betiltott érzést
szót gondolatot
vezényelt légzést
elfojtott álmot

bűzkatlan tátog
hőbörög korcs vér
hazátlan áljog
fon hálót körénk

bűzláp a nappal
iszap-sár az éj
halott szavakkal
vesződik a nép

mocsár lep mindent
bűvészköpönyeg
csalók törtetnek
köztörvényesek

dobbanni kell már
igaz szívünknek
dobbanni kell már
a becsületnek

emberhez méltón
adni testvérnek
emberhez méltón
élethez szenthez

cselekedni kell
harcolni halni
harcolni ember
Istenben bízni

2009.10.23.

2010/17. hét

2010-05-03T01:53:00.001+02:00

HAJÓTÖRÖTT

Mint hajótörött, a nyilt, viharos tengeren,
Úgy hánykolódom én itt, e kicsiny kis szigeten.
Talpam alatt nincs biztos talaj,
Fejem fölött sosem kék az ég.

Istenem! Istenem!
Csak egy talpalatnyi szilárd talajt adj nekem,
Hol esténként nyugton lehajthatnám fejem.

És lám, többet is kaptam én,
Isten balkezével kinyúlt felém,
Majd magához felemelt,
S szerető tekintetével szorosan átölelt.
Aztán jobbkezével lágyan betakargatott,
Azóta minden este igy alszunk mi el.

Nem kell nekem semmi, mit ember alkotott,
De kell a minden, mit csakis Istentől kaphatok,
Hát kell ettől több, mit ember földi életében kaphatott?
Ez lehet a minden,
S ez a minden nekem megadatott.

Tejut, 2oo9 Földanya hava 8.

2010/16. hét

2010-04-19T06:51:00.000+02:00

LADÁNYI MIHÁLY
Ráolvasás

Adj a kéménynek lila füstöt,
adj a reggelnek tíz kakast,
adj a tócsának fodrozó szelet,

adj a halálnak fehér gyolcsot,
adj az ekének csonttalan mezot,
s adj a költonek esovert életet,

adj az anyának jobb fiat,
vénebb hullát a temetonek,
s a munkásoknak kemény öklöket,

adj az állatnak meleg ólat,
adj az Istennek arany inget,
és kedvesebb hazát mindenkinek.

2010/15. hét

2010-04-11T10:45:00.000+02:00

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MI MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZNAK JÁROMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZHATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.

2010/14. hét

2010-04-04T10:34:00.000+02:00

Tudom, hogy MAGYARORSZÁG FELTÁMAD.

Magyarország feltámad és élni virágozni fog,
Régi dicsőségében ragyogja be a teret a mindenséget,
Hiába mondják és írják, nem akarják látni nagy magyarországot,
Hát így nem is kisbetűvel naggyal lesz írva az égre.

Szeretlek hazám MAGYARORSZÁG,
TE CSODÁS GYÖNYÖRŰ ORSZÁG,
MÁR NEM FOGUNK KÖNNYEZNI,HA RÁD GONDOLUNK.
Te feltámadott ország.

Most már szúrós a tekintetünk, mert felébredtünk.
Nem tudta kinevelni belőlünk az alja nép,
HAZASZERETETÜNK.
Szeretlek hazám MAGYARORSZÁG.

Te csodás gyönyörű kagyló KÁRPÁTOM,
Kagyló ki benne az élet indult el útjára,
Visszatérek hozzád, mert szeretlek,
Tiszta szívből, teljes odaadással.

Életem is feláldozom érted,
Te gyönyörű tündéri csodás ország,
Tömörülünk, és szent koronánkat,
Méltóan most a fejedre helyezzük.

id.Kiss László
Bázakerettye, 2010. február 19-én.

http://network.hu/spartakus/blog/laszlo-blogja/mar-nem-felek#n_blogpost

2010/13. hét

2010-03-29T08:58:00.000+02:00

2010/12. hét

2010-03-23T08:48:00.001+01:00

Légy bátor – Zászlóvivő
Ha ütött is már a végső óra,
Ha nem hallgat más az Igaz Szóra,
Akkor is csak szeress s légy bátor,
Ha elesnél, állj talpra százszor!

Kezedet már az Égben fogják,
Utad merre tart, szívedből mondják.
Bízz magadban és a magas Égben,
Tudd Te vagy a Remény az örök Fényben!

Csak szeress és légy bátor,
Jövendölünk, olvass a mából!

Jeleinket szívedbe írtuk,
Csatáinkat általad vívjuk.
Szeress és légy bátor,
Szerelem nőjön Életfából!

Hajtson s virágozzon ezernyi ágat,
Föld mélyében nyíljon megannyi járat!
Te légy, ki mindezt lelkében hordja,
Ki a Titkokat nékünk csendesen mondja.

Csak szeress, bízz és légy bátor,
S kezedbe adjuk a kibomló Zászlót!

Tartsd, vidd, emeld az Égbe,
Fel egész' a Megváltó Fénybe!

Zászlóvivő!

Téged köszönt most a Tábor,
Hát gyerünk, szeress, bízz,
S légy bátor!

2009. augusztus 30. 14.40.

2010/11. hét

2010-03-23T08:47:00.000+01:00

2010/10. hét

2010-03-15T07:23:00.000+01:00