POGÁNYOS HITVALLÁS MAGYARUL
Hol vagy erős pogány sereg,
Hős Vata, bálványos berek?
Hol alszol bátor Bocskay?
Kossuth dicső csapatjai?!
A bősz magyar vér nem buzog?
Mint gyáva, hitvány koldusok
Könyörgünk már az életér'?
Hadúr öszvérként mendegél?
Ó nem, ilyet ne higgyetek -
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.
Szegődjünk hát nyomába mi
Gyávaságot irtani,
Álljuk helyünket emberül -
Ki küzd megél, más elmerül.
Megáll Isten, meg a világ,
Gyönyörrel bámul ily csudát,
Hogy vasököllel ha akar,
Szabad s egész lesz a magyar.
József Attila
1922. júl. - aug.
hétfő, augusztus 30, 2010
2010/35. hét
LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
József Attila
1935. november 21.
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
József Attila
1935. november 21.
hétfő, augusztus 23, 2010
2010/34. hét
HUN IMÁDSÁG
MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDENNAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE./Kr.u. 410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva.
A kijevi Nemzeti Múzeumban található./
"A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima
gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos
szöveg megfejtésére Magyar rovásírás szakértőt - nyelvészt kértek fel!!!
Előlünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.
Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani! Érdekesség,
hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben ((=Kővár, amiről ma már tudjuk,
hogy Árpád nagyapja Álmos őse Ügyek fejedelem alapította - építette
szabír-magyar város híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos
Magyar szablyák.))
Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással
teleírt pergamentet tökéletes állapotban!!!!
A kutató régész Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar
Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében
illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!!
A 9000 darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem
tudni róla!!
A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma
már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették, nem
tudni. Talány kinek állt az érdekében????
Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és teljesen
autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre, a HAZATÉRÉS vagy
HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van,
amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk. Visszatérve az imához:
gyönyörű!! Nemhiába mondták a Görögök, hogy a szkíták - hunok - avarok -
magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!"
MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED TÖRVÉNY AKARATOD.
MINDENNAPUNK GONDJÁT, MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK, NEKÜNK ELENGEDED.
TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK GONOSZ JÁRMÁT.
TIÉD A NAGYVILÁG ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE, LEGYEN MINDÖRÖKRE./Kr.u. 410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva.
A kijevi Nemzeti Múzeumban található./
"A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima
gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos
szöveg megfejtésére Magyar rovásírás szakértőt - nyelvészt kértek fel!!!
Előlünk mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.
Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani! Érdekesség,
hogy az 1960-as évek elején szintén Kijevben ((=Kővár, amiről ma már tudjuk,
hogy Árpád nagyapja Álmos őse Ügyek fejedelem alapította - építette
szabír-magyar város híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos
Magyar szablyák.))
Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással
teleírt pergamentet tökéletes állapotban!!!!
A kutató régész Armatov akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar
Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében
illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!!
A 9000 darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem
tudni róla!!
A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma
már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak eltüntették, nem
tudni. Talány kinek állt az érdekében????
Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal hatalmas és teljesen
autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre, a HAZATÉRÉS vagy
HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. S még mennyi minden van,
amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk. Visszatérve az imához:
gyönyörű!! Nemhiába mondták a Görögök, hogy a szkíták - hunok - avarok -
magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!"
hétfő, augusztus 02, 2010
2010/33. hét
Balla József
Újratanulni élni!
Csak olcsó színház a lét,
vad, ördögi színjáték,
napjai fásult szerepek,
rongy, izzadt jelmezek,
mit a vaksors odavet
- vedd fel, ez a tied...?
Csak borongós álom e lét,
csupa égig magasló fallal...?
Ó, tűzre a sok régi ronggyal,
béklyóval, kényszerzubbonnyal,
bennük csak árnyak vagyunk,
önkények, szeszélyek foglya,
ki ránkszabta: az hordja!
Most bábuk vagyunk, rángatnak zsinegen,
fogva tart bennünket gyávaság, félelem,
tűzre veletek ócska, hazug szerepek
- vagy vagytok, mert vagytok, mint hegyek?
Ha lelkünk a régi még meg nem ette,
hozz már ébredést, késlekedő hajnal,
új darabbal, jelmezzel, új arccal.
Tűzre, rongy jelmezek, avítt szerepek,
ébred e nép, lám vajúdnak a hegyek,
jöjjön hát vöröslő hajnal,
s patyolat lélekkel, daccal
mint anyánk hozott világra:
tanuljunk meg élni valahára!
2009. szept. 28.
Újratanulni élni!
Csak olcsó színház a lét,
vad, ördögi színjáték,
napjai fásult szerepek,
rongy, izzadt jelmezek,
mit a vaksors odavet
- vedd fel, ez a tied...?
Csak borongós álom e lét,
csupa égig magasló fallal...?
Ó, tűzre a sok régi ronggyal,
béklyóval, kényszerzubbonnyal,
bennük csak árnyak vagyunk,
önkények, szeszélyek foglya,
ki ránkszabta: az hordja!
Most bábuk vagyunk, rángatnak zsinegen,
fogva tart bennünket gyávaság, félelem,
tűzre veletek ócska, hazug szerepek
- vagy vagytok, mert vagytok, mint hegyek?
Ha lelkünk a régi még meg nem ette,
hozz már ébredést, késlekedő hajnal,
új darabbal, jelmezzel, új arccal.
Tűzre, rongy jelmezek, avítt szerepek,
ébred e nép, lám vajúdnak a hegyek,
jöjjön hát vöröslő hajnal,
s patyolat lélekkel, daccal
mint anyánk hozott világra:
tanuljunk meg élni valahára!
2009. szept. 28.
2010/32. hét
Schengeni Trianon
A trianoni határt
Újra festettétek,
Mondván, ott maradsz,
Nem szeretlek téged.
Lemondtatok rólunk,
Kik annyit szenvedtünk.
Menjetek vissza Ázsiába,
Mondják itt nekünk,
Kiket évszázadokon át
Testvérként kezeltünk.
Tüzes eső hulljon rátok
Szálljon rátok csúnya átok,
Ha az acsarkodást nem hagyjátok.
Mert ha egyszer fordul a kocka,
Megbánja hátatokon a lapocka.
Munkács 2008.
A trianoni határt
Újra festettétek,
Mondván, ott maradsz,
Nem szeretlek téged.
Lemondtatok rólunk,
Kik annyit szenvedtünk.
Menjetek vissza Ázsiába,
Mondják itt nekünk,
Kiket évszázadokon át
Testvérként kezeltünk.
Tüzes eső hulljon rátok
Szálljon rátok csúnya átok,
Ha az acsarkodást nem hagyjátok.
Mert ha egyszer fordul a kocka,
Megbánja hátatokon a lapocka.
Munkács 2008.
2010/31. hét
Vágyakozás
Kéne egy Attila, Isten ostora,
Hogy beleremegjen Európa.
Majd kéne egy Messiás,
Ki bűnünket váltaná meg újra,
Hogy ne kerüljünk a pokolba.
Megfeledkezett rólunk Atyánk.
Tele is lett tőle a gatyánk,
Mikor saját *„lábtörlőkkel” vernek Bennünket kupán.
Megköszönni nincsen már erőnk.
Reménytelen a jövőnk.
De hála az Úrnak megvagyunk.
Örömünkben zokogunk,
Ha egymástól, egy jó szót kaphatunk.
A veréstől már nem sírunk.
A „nem”- eket is megszoktuk.
De ez a szülőhazánk „Nem”- e nagyon fáj,
Sírba kísér, mint a halál.
Ég és föld között lebegünk.
Az Isten se tudja tán, mi lesz velünk.
Lehet, hogy nyomtalanul eltűnünk?
Hogy volt-nincs sors jut nekünk?
Hulljon átok arra, ki gyermekét megtagadja!
Azt hittük nekünk is van Hazánk,
De sajnos távol áll hozzánk.
Megint be vagyunk csapva.
Kikbe megbíztunk, fürdenek tejben, vajban.
A hatalomért küzdve, kapnak hajba,
Rángatják egymást jobbra-balra.
Majd úgy lesznek eltemetve,
Egymás haját fogva,
Mint „Sziámi ikrek”- magyar módra.
Mi lesz velünk? Országunk eladva!
Itt vagyunk újra, nyakig a bajban.
Hol a híres keleti bölcsesség?
Attila tüzes kardja?
Árpád vezérünk előre mutató karja?
Hol van Mátyás, meg az igazság?
Horthy Miklós fehér lovon ülve?
Magyarok utolsó vezére, büszkesége.
Szomszédaink már markukat köpdösik
Prédára lesve, holnapra torkunknak esve.
Adjátok vissza minden magyarnak **fehér-lovát,
Hogy megvédje 1000 éves Honát!
Drága Hazám, köszönöm néked,
Hogy mint elszívott cigarettavéget
Dobtál oda az ellenségnek.
Nesze, itt van, tapos rája,
Nekem nincs szükségem fajtájára.
Öt millió elég belőle.
A többit vigye, ki akarja a fenébe,
Már úgyis a fejem fáj tőle.
Mért nem akad, ki ilyet mond,
A szép magyar szó a torkán?
Hogy nyelvét harapná le
Az undorító ocsmány.
De talán eljön majd a nap,
Amikor a gonoszok elfogynak
És megmaradunk magyarok, egymást tisztelve, Szerte Európa szívében.
Munkács 2008.12.15.
*Lábtörlők = Akibe valaha a magyar a lábát se
törölte volna, s akiket Trianon a nyakába varrt.
**A fehér ló = Őseinknek, a táltost, a védelmezőt, az erőt, a békét, a gazdagságot, szimbolizálta.
Kéne egy Attila, Isten ostora,
Hogy beleremegjen Európa.
Majd kéne egy Messiás,
Ki bűnünket váltaná meg újra,
Hogy ne kerüljünk a pokolba.
Megfeledkezett rólunk Atyánk.
Tele is lett tőle a gatyánk,
Mikor saját *„lábtörlőkkel” vernek Bennünket kupán.
Megköszönni nincsen már erőnk.
Reménytelen a jövőnk.
De hála az Úrnak megvagyunk.
Örömünkben zokogunk,
Ha egymástól, egy jó szót kaphatunk.
A veréstől már nem sírunk.
A „nem”- eket is megszoktuk.
De ez a szülőhazánk „Nem”- e nagyon fáj,
Sírba kísér, mint a halál.
Ég és föld között lebegünk.
Az Isten se tudja tán, mi lesz velünk.
Lehet, hogy nyomtalanul eltűnünk?
Hogy volt-nincs sors jut nekünk?
Hulljon átok arra, ki gyermekét megtagadja!
Azt hittük nekünk is van Hazánk,
De sajnos távol áll hozzánk.
Megint be vagyunk csapva.
Kikbe megbíztunk, fürdenek tejben, vajban.
A hatalomért küzdve, kapnak hajba,
Rángatják egymást jobbra-balra.
Majd úgy lesznek eltemetve,
Egymás haját fogva,
Mint „Sziámi ikrek”- magyar módra.
Mi lesz velünk? Országunk eladva!
Itt vagyunk újra, nyakig a bajban.
Hol a híres keleti bölcsesség?
Attila tüzes kardja?
Árpád vezérünk előre mutató karja?
Hol van Mátyás, meg az igazság?
Horthy Miklós fehér lovon ülve?
Magyarok utolsó vezére, büszkesége.
Szomszédaink már markukat köpdösik
Prédára lesve, holnapra torkunknak esve.
Adjátok vissza minden magyarnak **fehér-lovát,
Hogy megvédje 1000 éves Honát!
Drága Hazám, köszönöm néked,
Hogy mint elszívott cigarettavéget
Dobtál oda az ellenségnek.
Nesze, itt van, tapos rája,
Nekem nincs szükségem fajtájára.
Öt millió elég belőle.
A többit vigye, ki akarja a fenébe,
Már úgyis a fejem fáj tőle.
Mért nem akad, ki ilyet mond,
A szép magyar szó a torkán?
Hogy nyelvét harapná le
Az undorító ocsmány.
De talán eljön majd a nap,
Amikor a gonoszok elfogynak
És megmaradunk magyarok, egymást tisztelve, Szerte Európa szívében.
Munkács 2008.12.15.
*Lábtörlők = Akibe valaha a magyar a lábát se
törölte volna, s akiket Trianon a nyakába varrt.
**A fehér ló = Őseinknek, a táltost, a védelmezőt, az erőt, a békét, a gazdagságot, szimbolizálta.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)