Olyan verseket, dalokat helyezek el ide, amelyek segítik az igazi magyarok visszajövetelét, a honi magyarok segítése érdekében. Olyan honlapokat helyezek a linkek közé, amelyek véleményünk szerint nincsen benne hazugság, csak teljes IGAZSÁG!
vasárnap, június 26, 2016
vasárnap, június 19, 2016
vasárnap, június 12, 2016
vasárnap, június 05, 2016
2016/ 22.hét
Kiss Judit Ágnes: Intő jelként!
Hazádból, hogyha még bírod,ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok, és mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik a súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar, terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez, és színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért, mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik, s ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha, ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek, s te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval van tele a másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené, ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon, sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott, és bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni, kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan, zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz, ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező s még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd, fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,ki mégis itt marad.
Maradj tövisnek, bőr alatt, ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik a súlyosabb kereszt?
/ Kiss Judit Ágnes /
Hazádból, hogyha még bírod,ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok, és mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik a súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar, terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez, és színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért, mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik, s ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha, ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek, s te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval van tele a másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené, ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon, sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott, és bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni, kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan, zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz, ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező s még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd, fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,ki mégis itt marad.
Maradj tövisnek, bőr alatt, ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik a súlyosabb kereszt?
/ Kiss Judit Ágnes /
Címkék:
intő jelként,
Kiss Judit Ágnes,
vers
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)