2010/44. hét

Simonyi Imre: MAGYAR



1


Magyar akartál lenni — semmi más.

Magyarnak lenni? — Kell ahhoz
némi szalonspicc: eszmétől rögeszmétől.
S valami finom elmebaj
valami diszkrét téboly.

Másként elviselhetetlen.


2


Igazában és egészében
talán soha nem értetted.
Csupán az igazát értetted.
Meg azt hogy ilyenkor
talán még neked is igazad lehetett.
Valóban: az Egészet nem
de talán a részletet...
A Részletet igen...
a részleteket érteni vélted.
Azt hogy május van
— valahol a Hazában —
vagy azt hogy éppen nincsen május.
S hogy az a Lány
miért is késett hát a randevúról?
Meg azt hogy a hagymásrostélyos
este nyolckor
ott a gyulai Kék Macskában
— igen pont AZ a rostélyos és éppen OTT —
bizony hogy harapásnyi Részlet volt
egy jobbízű Hazából
S még mindig a Részlet:
hogy a zöldszilváni
éjféltájt már a Lány nevét dúdolta
és megkönnyezte a Haza nevét.

Igen a részletek...
Például hogy
a Hazának pedig hazudnod nem szabad
s hogy a Haza sem hazudhat tenéked.
Micsoda fontos részlet:
e két utóbbi micsoda fontos Részlet!
(Természetesen inkább is tenéked
kevésbé a Hazának
amiként ez utólag olykor kiderült...)
S ahogyan már mondottad:
az Egészet nemigen értetted:
az Egészet azt talán sohasem.
(Mert miközben az Egészre figyeltél
hisz — valld meg —
mindig is az Egészet akartad
méghozzá mindenáron
esetleg bármi áron:
ezenközben mindent
mindörökkön túlfizettél
és mindenhez áron felül jutottál:
mindig áron felül
s örökké bóvlihoz.

„Május lány randevú rostélyos zöldszilváni.”
De hisz te magyar akartál lenni semmi más
és nem kapni de adni akartál volna
valami fontosat de mindenáron.
Az Egészet akartad
de az egészet valahogy nem értetted.
Nem értetted hogy miért von vállat
ha meglát
és miért ásít ha nevedet hallja?
Mintha ő sem értett volna valamiképp...)
Hát igen... az Egészet nem...
csupán a Részletet. De azt aztán igen!
A részletet... a Pillanatot... igen.
A Pillanatot értetted.
A Pillanatot:
amikor meg akartál halni érte.
(Tudod-e még hogy miért?)
S azt a Pillanatot:
amikor élni akartál érte.
(Emlékszel-e még hogy miért?)
S volt amikor tenni akartál érte.
(Mit is akartál tenni érte a Pillanatban?)
És volt amikor már
nem is akartál véle egyebet
csupán hogy legyen.
De éppen úgy akár a szerelemben.
(S ez volt valahogy a legnehezebb.)
Élni érte? meghalni érte?
— ha nem is könnyű de nem is olyan nehéz.
Ám lenni véle s egyebet sem akarni!
Összeszűkült szemmel figyelmesen nézni:
szemügyre venni — összeszorult szívvel.
S tűrni hogy szemügyre vegyen:
szívügyét... talán... ó istenem...
Igen meglenni véle
mintegy szemlehúnyva
— de tágranyílt szívvel! de tágranyílt szívvel! —
Igen egymásra nézni s bámulni a földre.
És valamit — talán mindent —
— ha még lehet —
megbocsátani egymásnak.
De mit az istenért?!
Talán az Egészet. Talán a Részletet.
De éppen úgy akár a szerelemben.
(S bizony mondom ez volt a legnehezebb.)


3


Igen magyar akartál lenni semmi más.
Hát ez aztán sikerült az Úristenit.