HAZA FOGUNK TALÁLNI!
Haza fogunk találni,
bár az utat nem tudom.
De ígérem, ha Istenem
közli velem nektek el mondom.
Elmondom hamar, érzem és tudom
örömmel és felszabadultan
emlékszünk vissza majdan,
miért is voltunk kishitűek és merevek,
Amikor az ajtó ott volt előttünk
nyitva hívogatóan várt reánk,
hogy átlépjük XXI. század hajnalát.
Olyan verseket, dalokat helyezek el ide, amelyek segítik az igazi magyarok visszajövetelét, a honi magyarok segítése érdekében. Olyan honlapokat helyezek a linkek közé, amelyek véleményünk szerint nincsen benne hazugság, csak teljes IGAZSÁG!
hétfő, szeptember 27, 2010
2010/39. hét
Mit akarok?
Adni, adni, adni
Azt, amim van és amiből tudok
S ha nem tudok,
Elvenni senkitől semmit nem akarok.
Szivből akarok szólni,
S ha nem tudok, nem akarok gyalázni.
Lélekből akarok cselekedni,
S ha nem tudok, nem akarok semmit tenni.
Őszintén akarok szólni,
S ha nem tudok, hazudni nem fogok.
Két lábon akarok járni,
S ha nem tudok, akkor hát szárnyalok.
De leghőbb vágyam
Istennel egységben élni,
S végül hozzá, hazatalálni.
Adni, adni, adni
Azt, amim van és amiből tudok
S ha nem tudok,
Elvenni senkitől semmit nem akarok.
Szivből akarok szólni,
S ha nem tudok, nem akarok gyalázni.
Lélekből akarok cselekedni,
S ha nem tudok, nem akarok semmit tenni.
Őszintén akarok szólni,
S ha nem tudok, hazudni nem fogok.
Két lábon akarok járni,
S ha nem tudok, akkor hát szárnyalok.
De leghőbb vágyam
Istennel egységben élni,
S végül hozzá, hazatalálni.
Címkék:
Mit akarok?,
vers
szombat, szeptember 25, 2010
Piros szív,fehér hó,zöld levél: Mártonffy Miklós
Zene,szöveg,előadó:Mártonffy Miklós
(Eredeti hangminőségben,ahogy az "Éjszakai Kávéházban" megszokhatták)
(Eredeti hangminőségben,ahogy az "Éjszakai Kávéházban" megszokhatták)
péntek, szeptember 24, 2010
Győr város himnusza
Zene: Pálfalvi A. János
Vers: Pusztai Zoltán
Az én városom
Ősi büszke gyűrű Győr,
körtemploma a fénynek,
táltos királyunk Szent László
oltalma téged véd meg.
Te aki láttad futni már
vert seregek hadát,
folyók városa, városom,
fény fon rád koronát.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
hangod a harang szava,
mi összetartozunk városom,
folyók városa.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
lelked kincseket rejt,
ölelő karod a hajnali szél,
világod virágos kert.
Káptalandomb Püspökvár,
hidak a Rába fölött,
mint eget és földet a szivárvány,
a sors minket összeköt.
Rába, Rábca, Mosoni-Duna,
árnyas lombok a parton,
folyók ezüstje te vagy városom
címeren és a pajzson.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
hangod a harang szava,
mi összetartozunk városom,
folyók városa.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
lelked kincseket rejt,
ölelő karod a hajnali szél,
világod virágos kert.
Mi összetartozunk,
el ne felejtsd.
Vers: Pusztai Zoltán
Az én városom
Ősi büszke gyűrű Győr,
körtemploma a fénynek,
táltos királyunk Szent László
oltalma téged véd meg.
Te aki láttad futni már
vert seregek hadát,
folyók városa, városom,
fény fon rád koronát.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
hangod a harang szava,
mi összetartozunk városom,
folyók városa.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
lelked kincseket rejt,
ölelő karod a hajnali szél,
világod virágos kert.
Káptalandomb Püspökvár,
hidak a Rába fölött,
mint eget és földet a szivárvány,
a sors minket összeköt.
Rába, Rábca, Mosoni-Duna,
árnyas lombok a parton,
folyók ezüstje te vagy városom
címeren és a pajzson.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
hangod a harang szava,
mi összetartozunk városom,
folyók városa.
Két szép szemed
a Nap és a Hold,
lelked kincseket rejt,
ölelő karod a hajnali szél,
világod virágos kert.
Mi összetartozunk,
el ne felejtsd.
hétfő, szeptember 20, 2010
2010/38. hét
Pósa Lajos:
VERJE MEG AZ ISTEN
Verje meg az Isten,
veretlen ne hagyja.
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja- fosztogatja.
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártól.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába:
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Judásszerű két kezének
Tüzes ostorával!
VERJE MEG AZ ISTEN
Verje meg az Isten,
veretlen ne hagyja.
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja- fosztogatja.
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten
Nem egyszer, de százszor
Ki magyar létére
Idegenhez pártól.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten,
Minden kis dolgába:
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája.
Mást érez s mást mond
Talpnyaló nyelvével.
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Judásszerű két kezének
Tüzes ostorával!
Címkék:
Pósa Lajos,
VERJE MEG AZ ISTEN,
vers
hétfő, szeptember 13, 2010
2010/37. hét
NapAtya és FöldAnya
Napatya és Földanya,
Leszek-e egyszer én is az égbolt fénylő csillaga?
Leszek bizony
Egy napon meglásd, én is ott leszek,
És akkor fényemből mindenkinek adok egy harmadik szemet,
Hogy mindenki tisztán lásson,
S hogy fényével ő is mindent és mindenkit megvilágitson,
Mert elég volt már a sötétben való botorkálásból.
Ne feledd!
Egy homokszem még nem sivatag,
És egy csepp viz még nem tenger,
Mint ahogy nem lesz Tejút még az egy csillag sem,
És ne gondold azt sem, hogy egy ember nemzet lészen.
De ha ketten-hárman összefogunk,
És Istenhez együtt fohászkodunk,
Nem is hiszed, mily gyorsan
Sivataggá, tengerré és tejúttá duzzadhatunk.
Napatya és Holdanya!
Kérlek, szenteld meg munkámat,
Szenteld meg kérésemet és áldd meg kicsiny kis nemzetemet.
Kérésem mindössze annyi,
Hogy köztetek akarok élni.
Élni azért, amiért mások meg akarnak halni.
Élni érted és az emberiségért szabad.
Mert ők nem tudják,
hogy nem egymás ellen kell harcolni,
És a harcban elesni,
Mert ők nem tudják,
Hogy Istennel egységben,
És csakis vele lehet élni.
Mert, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Nem tudják, mert nem tudhatják,
Nem látják, mert nem láthatják,
Nem hallják, mert nem hallhatják,
Mert a sötétség, a homály
Mindent eltakar, mindent befed.
Ezért akarok adni fényemből
Mindenkinek egy harmadik szemet.
És akkor nemzetem egyemberként igy kiált majd.
Istenem! Istenem!
Hogy nem láttunk eddig odafent és idelent?
Jobbfelől és balfelől
És minden apró porszemben?
De legfőképp idebenn?
2oo9. szeptember (Földanya hava) 6.
Napatya és Földanya,
Leszek-e egyszer én is az égbolt fénylő csillaga?
Leszek bizony
Egy napon meglásd, én is ott leszek,
És akkor fényemből mindenkinek adok egy harmadik szemet,
Hogy mindenki tisztán lásson,
S hogy fényével ő is mindent és mindenkit megvilágitson,
Mert elég volt már a sötétben való botorkálásból.
Ne feledd!
Egy homokszem még nem sivatag,
És egy csepp viz még nem tenger,
Mint ahogy nem lesz Tejút még az egy csillag sem,
És ne gondold azt sem, hogy egy ember nemzet lészen.
De ha ketten-hárman összefogunk,
És Istenhez együtt fohászkodunk,
Nem is hiszed, mily gyorsan
Sivataggá, tengerré és tejúttá duzzadhatunk.
Napatya és Holdanya!
Kérlek, szenteld meg munkámat,
Szenteld meg kérésemet és áldd meg kicsiny kis nemzetemet.
Kérésem mindössze annyi,
Hogy köztetek akarok élni.
Élni azért, amiért mások meg akarnak halni.
Élni érted és az emberiségért szabad.
Mert ők nem tudják,
hogy nem egymás ellen kell harcolni,
És a harcban elesni,
Mert ők nem tudják,
Hogy Istennel egységben,
És csakis vele lehet élni.
Mert, ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Nem tudják, mert nem tudhatják,
Nem látják, mert nem láthatják,
Nem hallják, mert nem hallhatják,
Mert a sötétség, a homály
Mindent eltakar, mindent befed.
Ezért akarok adni fényemből
Mindenkinek egy harmadik szemet.
És akkor nemzetem egyemberként igy kiált majd.
Istenem! Istenem!
Hogy nem láttunk eddig odafent és idelent?
Jobbfelől és balfelől
És minden apró porszemben?
De legfőképp idebenn?
2oo9. szeptember (Földanya hava) 6.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)