vasárnap, január 23, 2011

2011/ 4. hét

Siklósi András: Tanácsok honfitársaimnak

Catullus a római költő így írt:
gyűlölök és szeretek
Konfucius a kínai bölcs szerint:
csak az szerethet igazán aki gyűlölni is tud
Ellentétek mozgatják a világot:
derűre ború jön
egészségre betegség
aszályra árvíz
déli verőfényre sötét éjhomály
Az angyalokkal ördögök birkóznak
élet és halál együtt vet s arat
Ugyanaz a kéz simogat vagy fenyít
egy testben lüktet áldás és átok

Csak a mi népünk nem gyűlöl senkit
Emiatt gúnyolják híres jámborságát
s ezért támadják fönnállása óta
ezért fogyatkozik gyöngül 500 éve
emiatt tépték szét örökös hazáját
s zuhant immár tátongó sírgödörbe

Vessünk véget ennek
másképp kell gondolkodnunk eztán
Nem ölelhetjük keblünkre zsarnokainkat
hóhérainkkal szembe kell szállnunk
csak azt pártolhatjuk aki nekünk is jót akar
Ismerjük meg az indulat a harag s a düh ízét
köpjük le a besúgót ítéljük el a rablót
kövezzük meg az árulót kössük föl a gyilkost
intézzük el a nemzet ellenségeit

Derék magyarom ne légy bamba birka
tanulj meg gyűlölni is
Szükséged lehet rá megmaradásodhoz
hiszen családot becsületet menthet
s visszavívhatja elorzott kincseid
Bocsáss meg az ellened vétőknek
ha gazságukat őszintén megbánják
és sérelmeidet készek orvosolni
Ám a nemzetrontóknak országhódítóknak
sohase kegyelmezz
s ne kíméld a Sátán hazug prófétáit

Ne füstölögj ok nélkül
őrizd meg józanságodat és szíved tisztaságát
Vigyázz mert a szüntelen háborgás
eltorzítja felőrli a lelket
Amíg hagynak élj csöndes békességben
ha nem üldöznek te se bánts másokat
Tűrd a szenvedést ha Istentől való
viseld el sorsodat ha hazád parancsolja
De ugorj talpra ha kell
s álmodban is éberen figyelj
Tartsd számon bitang vérszopóidat
ne hátrálj előlük ne adj át nekik semmit önként
ne engedd hogy mézes szavukkal megtévesszenek
s ne áldozd föl magad mohó idegen érdekekért

Szeresd földünket becsüld fajtánkat
igazunkat védd minden erőddel
Szabadságunkért boldogabb jövőnkért
verekedj vitézül s ne habozz meghalni sem
Járj rendelt utadon biztos lépésekkel
végezd a dolgod töltsd be küldetésedet
Légy hős mint legkiválóbb őseink voltak
ne rettenj meg semmilyen veszélytől
A jog a méltóság s az égi fény nevében
állj ki a gátra a pokol seregei ellen
Üsd-vágd és győzd le azokat
kik árva nemzetünk életére törnek

2011/ 3. hét

Gavallér János:

ELILLANÓ TEHER

Most már nem facsarhatják tovább szívem!
Most már nem.
Most már, ha fáj, kiáltok egy nagyot.
És ha remegnek a hegyek, mosolygok:
Mert lelkem erős, s ha kell,
Felébresztem a világ lelkiismeretét
És feltámad szentlelke az embernek,
Mert élni akar az élet,
Mert élni akar minden élet!
Most már elég!

Most már nem hordom tovább a bajt, hátamon!
Most már nem.
Most már, világgá kiáltom bajom:
És ha kell - magyarok szent lelkére esküszöm,
Remegni fog a világ s ragyogni az igazság,
Megint földet ér a menny,
Mert Isten akarata szent!
Mert mindenki éhezi a jogot,
Mert mindenki szent és sérthetetlen!
Az élet kiált az élet jogán!

Most már mindenkinek jár az áldás, talpra állás!
Most már jár.
Most már eljárta bolondját a világ
És nem lett jobb egy fikarcnyival,
Mert kiszakadt az egység és kétség uralkodott,
Mert szentháromság a földre rogyott
És kiszabadult a kárhozat,
Mert az ember lett az áldozat,
Most már feltámad Isten lelke:
Elillan az ember terhe!

Most már felemelem megalázott fejem,
Most már merem,
Most már akarom emberségem!
És érzem, hogy a csillagok velem
Lélegeznek minden pillanatban.
Mert szent és sérthetetlen mindenki joga,
Mert egy és ugyanaz a világegyetem velem,
Mert egy porszem akkora, mint a végtelen:
Mert most már értem,
Szívemben lakik az Isten!

2010. 04. 26.

péntek, január 07, 2011

2011/ 2.hét

id. Kiss László: Nincs a Földnek olyan zuga, ahol magyar ne volna!

Nincs a Földnek olyan zuga, ahol magyar ne volna.
Magyar jelenti a békés emberek gyülekezetét.
ezért vehették el országának majdnem egészét.

A mohó kapzsi harácsoló összevesz a koncon,
mely végzete lesz az utolsó napon.
Minden jel mutatja, az ostoba még is gyorsítja.

Ezen a Földön csak egy Isten van, hiába sokszorosítottad.
Napból jön az éltető ereje, új napból mindenkire.
Melyet hited és tudásod alapoz meg.

A Dalai Láma is tudja, mondja titokzatos mosollyal.
A Kárpát-medencéből fog felszállni, közli Pio atya.
Az ősi szellem tudás, fog rövidesen győzni.

Az egész Földet átfogva ez a szellem járja be hitelesen.
A jaj szavak elhalkulnak és Istenhez vissza térnek.
Az egy Istenhez Jézus Krisztus tanítását gyakorolva.

A hívő nem hívő a sok-sok más isten hívő egy nyelvben,
az egész Földön dicsőítve, a bűnösök könyörögve,
a nem bűnösök alázattal és szerénységgel.

Hit Remény Szeretet ez a három vezéreljen bennetek.
Ha ezt a hármat birtokolod nem kell félned, mert a tudás veled van.
Ez a hármasság tartott fenn eddig is bennetek.

Ne veszítsd el hited, mert nem lesz reményed,
ha nincs reményed, nincs szereteted.
Szereteted sincs akkor tudatlan vagy és menthetetlen.

Ekkor válsz gyűlölködő, mindenkit kihasználó gonosszá,
gonosz leszel, és birodalmában tanyát nyersz.
Ha már ott tanyát ütöttél, ölni és pusztítani rendeltetsz.

Ha egedet a gonosz sátán hatalmát feletted,
olyanná válsz lelketlen lelkiismeretlen.
Elpusztulsz mert hiteted és lelkedet elveszítetted.

Ezért minden nap mond el imádban, Uram szabadíts meg,
a gonosz gondolatoktól, mert csak téged kívánlak szolgálni,
HŰSÉGGEL és teljes oda adással, békességben és harmóniában.

Kérlek Uram, hogy segíts akaratom megerősítésében, hogy mással
olyat ne tegyek amit magammal sem tennék, kérlek, hogy a szét szórt
MAGYARSÁGOT fogd össze és felemelkedés felismerésében ÉBRESZD!

Ha felébreszted népem, hitét - reményét - szeretetét adja néked.
Újból új nap alatt a csodálatos fény alatt hirdetni fogja hatalmadat.
Ami meg van neki, csak elaltatták, illetve altatni akarják.

Néz le ránk, látod megint több százezren jöttünk össze, mert bízunk benned.
Itt Erdélyben e szent helyen, fohászunk hozzád száll, segíts
segíts oh én Istenem.


kelt. Bázakerettye, 2010. május, 21-én.

2011/1. hét

József Attila:A Dunánál

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem,hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, a sorsomba merülten,
Hogy fecseg a felszín,hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
Zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok,ha dolgozik az ember,
Reszel kalapál,vályogot vet,ás,
Úgy pattant,úgy feszült,úgy ernyedt el
Minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám,ringatott,mesélt,
S mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy lett volna,el is állt.
És mégis,mind aki barlangból nézi
A hosszú esőt-néztem a határt:
Egykedvű,örök eső módra hullt,
Színtelenül,mi tarka volt a múlt.

A Duna csak folyt.És min a termékeny,
Másra gondoló anyának ölén
A kisgyerme,úgy játszadoztak szépen
És nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
Mint sírköves,dülöngő temetők.


Én úgy vagyok,hogy már százezer éve
nézem,amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat,s kész az idő egésze,
Mint százezer ős szemlélget velem.

Látom,mit ők nem láttak,mert kapáltak,
Öltek öleltek,tették,ami kell.
S ők látják azt,az anyagba leszálltak,
Mit én nem látok,ha vallani kell.

Tudunk egymásról,mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk-ők fogják a ceruzámat
S én nézem őket és emlékezem
Anyám kún volt, az apám félig székely,
Félig román, vagy tán egészen az .
Anyám szájából édes volt az étel,
Apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt-
Ez az elmúlás.Ebből vagyok.”Meglásd,
Ha majd nem leszünk!…”-megszólítanak.

Megszólítanak,mert ők én vagyok már;
Gyenge létemre így vagyok erős,
Ki emlékszem,hogy több vagyok a soknál,
Mert az őssejtig vagyok minden ős-
Az Ős vagyok,mely sokasodni foszlik:
Apám- s anyámmá válok boldogon,
S apám,anyám maga is kettéoszlik
S én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok-minden,ami volt,van:
A sok nemzetség mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan,
S a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán,Werbőczy és Dózsa-
Török,tatár,tót,román kavarog
E szívben,mely e múltnak már adósa
Szelíd jövővel -mai magyarok!

…Én dolgozni akarok.Elegendő
harc,hogy a multat be kell vallani.
A Dunánál,mely múlt,jelen,s jövendő,
Egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
Békévé oldja az emlékezés
S rendezni végre közös dolgainkat,
Ez a mi munkánk;és ez nem kevés.