kedd, november 30, 2010
hétfő, november 29, 2010
vasárnap, november 28, 2010
péntek, november 19, 2010
2010/52. hét
ÉRZÉKEINK
Látunk, de egymásra nem figyelünk
Hallunk, de csak amit mi akarunk
Ajkunk van, amivel csak vádolunk
De mi, gondolkodás nélkül bántalmazunk.
Érezni tudunk, mégis érzéketlenek vagyunk
Lelkünk van, mégis lelketlenek vagyunk
Szivünk van, de mi szivtelenek vagyunk
Istenünk is van, mi mégis Istentelenek vagyunk.
Érzékenyek és ugrásra készek vagyunk haragra, bosszúra
Siketek és vakok a szépre, a jóra
Pedig érzékeink épp forditva vannak megalkotva
Érzékenyek legyünk minden szépre, jóra
Siketek és vakok haragra, bosszúra.
Látunk, de egymásra nem figyelünk
Hallunk, de csak amit mi akarunk
Ajkunk van, amivel csak vádolunk
De mi, gondolkodás nélkül bántalmazunk.
Érezni tudunk, mégis érzéketlenek vagyunk
Lelkünk van, mégis lelketlenek vagyunk
Szivünk van, de mi szivtelenek vagyunk
Istenünk is van, mi mégis Istentelenek vagyunk.
Érzékenyek és ugrásra készek vagyunk haragra, bosszúra
Siketek és vakok a szépre, a jóra
Pedig érzékeink épp forditva vannak megalkotva
Érzékenyek legyünk minden szépre, jóra
Siketek és vakok haragra, bosszúra.
2010/51. hét
id. Kiss László: HANDA-BANDA-ÁMÍTA-KAMUKA!
Őrlődnek a magok a malom kerekei között,
2010.május 19-re lisztre finomodott.
Szép tiszta fehér Magyar kenyérnek való.
Magyar lesz e a pék aki ezt kisüti?Nekem.
Megszületett a törvény, írásba foglalva,
Egy a Magyar határokat áthidalva!
Most már megfogjuk egymás kezét,
soha-soha de most már soha nem elengedve.
Ha megint HANDÁZZOL és BANDÁZOL,
hamar rájövünk, hogy ámítasz és el altatsz,
KAMUKOZOLSZ neked véged mind örökül.
Mert összefogva küldünk a bitóra végérvényesül.
Összejövünk még egyszer sokan százszorosan,
a parlament körül, nem széledünk szét,
hanem a parlamentbe bemegyünk.
A hatalmat tőletek végérvényesen elvesszük.
Akár hiszed akár nem - ez így fog történni.
Hát jól vigyázz, a nép hatalmát SZOLGÁLD!
Alázattal és szerénységgel légy szolga,
mert Ő népének még gondolatban sem ártana.
Ha így teszel országunk újból felvirágzik,
és virulni fog, virulni fog sok-sok millió ember.
Ha hazáját is vissza adod, A BOLDOGSÁG
repdesek a Kárpát-medencében...
Amikor a Kárpát-medencében ez honol,
felsóhajt minden fájó szív és nyugalomba vonul.
Nem lesz több áskálódás háborúra való uszítás,
mert a megbékélés együtt érzést szül.
De addig, de addig állandóan míg el nem jön,
minden áldott nap mondani - harcolni köl.
s eljön az a nap amikor a Magyarok szent koronáját,
végérvényesen vissza a helyére ráhelyezzük.
Nem az fog számítani, hogy minek hívod,
királyság,köztársaság, ha nem az eszme ami össze köt.
A hatalom legyen a MAGYAR ESZME :
békesség,hit,szeretet - harmónia e földön.
kelt: Bázakerettye, 2010. május, 20-án. 12.00-órakor.
Őrlődnek a magok a malom kerekei között,
2010.május 19-re lisztre finomodott.
Szép tiszta fehér Magyar kenyérnek való.
Magyar lesz e a pék aki ezt kisüti?Nekem.
Megszületett a törvény, írásba foglalva,
Egy a Magyar határokat áthidalva!
Most már megfogjuk egymás kezét,
soha-soha de most már soha nem elengedve.
Ha megint HANDÁZZOL és BANDÁZOL,
hamar rájövünk, hogy ámítasz és el altatsz,
KAMUKOZOLSZ neked véged mind örökül.
Mert összefogva küldünk a bitóra végérvényesül.
Összejövünk még egyszer sokan százszorosan,
a parlament körül, nem széledünk szét,
hanem a parlamentbe bemegyünk.
A hatalmat tőletek végérvényesen elvesszük.
Akár hiszed akár nem - ez így fog történni.
Hát jól vigyázz, a nép hatalmát SZOLGÁLD!
Alázattal és szerénységgel légy szolga,
mert Ő népének még gondolatban sem ártana.
Ha így teszel országunk újból felvirágzik,
és virulni fog, virulni fog sok-sok millió ember.
Ha hazáját is vissza adod, A BOLDOGSÁG
repdesek a Kárpát-medencében...
Amikor a Kárpát-medencében ez honol,
felsóhajt minden fájó szív és nyugalomba vonul.
Nem lesz több áskálódás háborúra való uszítás,
mert a megbékélés együtt érzést szül.
De addig, de addig állandóan míg el nem jön,
minden áldott nap mondani - harcolni köl.
s eljön az a nap amikor a Magyarok szent koronáját,
végérvényesen vissza a helyére ráhelyezzük.
Nem az fog számítani, hogy minek hívod,
királyság,köztársaság, ha nem az eszme ami össze köt.
A hatalom legyen a MAGYAR ESZME :
békesség,hit,szeretet - harmónia e földön.
kelt: Bázakerettye, 2010. május, 20-án. 12.00-órakor.
2010/50. hét
TÜLEKEDÉS
Szeretni, szeretni, szeretni.
Oly nagy dolog ezt megtenni?
Úgy tűnik igen, mert nem is akarunk szeretni
Pedig az első lépést valakinek meg kell tenni.
Legyek hát én az első?
No nem bánom, magamat szivesen feláldozom
Még akkor is, ha megköveznek érte,
Akkor is, ha csúfot üznek belőle,
Mert tudom, hogy égi jutalom jár cserébe.
Tűnődöm magamban,
Tülekedünk előre a zsúfolt buszon,
A jegypénztárnál, a szinházi ruhatárnál,
Sietünk fejvesztve, mintha életünk függne tőle.
És lám, minő udvariasak tudunk lenni,
Hogy a szeretet első helyét
Másnak át tudjuk adni.
Szeretni, szeretni, szeretni.
Oly nagy dolog ezt megtenni?
Úgy tűnik igen, mert nem is akarunk szeretni
Pedig az első lépést valakinek meg kell tenni.
Legyek hát én az első?
No nem bánom, magamat szivesen feláldozom
Még akkor is, ha megköveznek érte,
Akkor is, ha csúfot üznek belőle,
Mert tudom, hogy égi jutalom jár cserébe.
Tűnődöm magamban,
Tülekedünk előre a zsúfolt buszon,
A jegypénztárnál, a szinházi ruhatárnál,
Sietünk fejvesztve, mintha életünk függne tőle.
És lám, minő udvariasak tudunk lenni,
Hogy a szeretet első helyét
Másnak át tudjuk adni.
2010/49. hét
id. Kiss László: A MAGYAR FŐNIX MADÁR!
Fent az égbolton sólyom madár kering,
Magyar madár élesen letekint.
Nekem csak pár ezer tökös Magyar kell,
mert rájöttem, hogy az ötszázezer csak káoszt teremthet.
Alakulnak a dolgok, sok a türelmetlen,
és még több a még türelmetlenebb.
Azonnali változás kell. mély és gyökerekbe hatoló,
halálából mint a főnix feltámadó.
Mind a tizenkilenc bűntanyát felszámoló,
éjszaka - kora hajnalban, mikor alszik,
biztosra végre hajtható.
Ez az első lépés, a többi már futó.
Könnyedén, gyorsan futva, főnixként átváltozó,
majdan ha jön a futár, ne késlekedj a paranccsal.
Hajtsd végre gyorsan és maradéktalan.
Sólyom madár lecsap és karmai közé ragad.
Magyarország mert örökké ez lesz a neved,
nem lesz mit szégyellned, mert küldetésed teszed.
Így fog ez történni - akár hiszed akár nem.
örökké MAGYARORSZÁG leszel.
kelt: Bázakerettye, 2010. május, 03-án 05:33 - kor
Fent az égbolton sólyom madár kering,
Magyar madár élesen letekint.
Nekem csak pár ezer tökös Magyar kell,
mert rájöttem, hogy az ötszázezer csak káoszt teremthet.
Alakulnak a dolgok, sok a türelmetlen,
és még több a még türelmetlenebb.
Azonnali változás kell. mély és gyökerekbe hatoló,
halálából mint a főnix feltámadó.
Mind a tizenkilenc bűntanyát felszámoló,
éjszaka - kora hajnalban, mikor alszik,
biztosra végre hajtható.
Ez az első lépés, a többi már futó.
Könnyedén, gyorsan futva, főnixként átváltozó,
majdan ha jön a futár, ne késlekedj a paranccsal.
Hajtsd végre gyorsan és maradéktalan.
Sólyom madár lecsap és karmai közé ragad.
Magyarország mert örökké ez lesz a neved,
nem lesz mit szégyellned, mert küldetésed teszed.
Így fog ez történni - akár hiszed akár nem.
örökké MAGYARORSZÁG leszel.
kelt: Bázakerettye, 2010. május, 03-án 05:33 - kor
2010/48. hét
AZ ÉN RECEPTEM
Mindig gyógyitani és tanitani akartam,
Hát most teljesült a vágyam
Oly sok munkát ad nekem az Isten,
Hogy egyre betegebb lelkeket küld nékem
Csak hogy én egészen másként képzeltem
Gyógyitani, ápolni az idős betegeket
Oktatni, nevelni a kisgyermekeket
Most pedig mentem a beteg lelkeket.
Az orvos azt kérdezi,
Fáj a szive, torka, veséje?
Nyomjunk jó sok pirulát bele,
Ne sajnáljuk tőle
Én is ugyanezt kérdezem,
Fáj a szive, torka, veséje?
Egy a probléma gyökere,
És mindegyiknek egy a gyógyszere
Receptemre az alábbi gyógyszereket irom,
Mosoly - jó szó - szeretet, ez mindig ott van veletek
Adjatok másoknak is bőven,
Ettől nem lesz nektek kevesebb.
Ne várj viszonzásul szeretetet,
Mert lehet, hogy akinek adtad,
Még náladnál is betegebb,
Adj neki többet, többet és mindig többet.
Ha netán visszadobják receptedet?
Ne bánd, te megtetted értük, mit lehetett,
Eközben meggyógyitottad saját lelkedet,
Csakis igy gyógyulhatunk mindannyian meg.
ÉN
2oo9. december 25,
Mindig gyógyitani és tanitani akartam,
Hát most teljesült a vágyam
Oly sok munkát ad nekem az Isten,
Hogy egyre betegebb lelkeket küld nékem
Csak hogy én egészen másként képzeltem
Gyógyitani, ápolni az idős betegeket
Oktatni, nevelni a kisgyermekeket
Most pedig mentem a beteg lelkeket.
Az orvos azt kérdezi,
Fáj a szive, torka, veséje?
Nyomjunk jó sok pirulát bele,
Ne sajnáljuk tőle
Én is ugyanezt kérdezem,
Fáj a szive, torka, veséje?
Egy a probléma gyökere,
És mindegyiknek egy a gyógyszere
Receptemre az alábbi gyógyszereket irom,
Mosoly - jó szó - szeretet, ez mindig ott van veletek
Adjatok másoknak is bőven,
Ettől nem lesz nektek kevesebb.
Ne várj viszonzásul szeretetet,
Mert lehet, hogy akinek adtad,
Még náladnál is betegebb,
Adj neki többet, többet és mindig többet.
Ha netán visszadobják receptedet?
Ne bánd, te megtetted értük, mit lehetett,
Eközben meggyógyitottad saját lelkedet,
Csakis igy gyógyulhatunk mindannyian meg.
ÉN
2oo9. december 25,
2010/47. hét
Kányádi Sándor: Nyergestető
Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.
(1965)
Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.
(1965)
2010/46. hét
id. Kiss László: MAGYAR HATTYÚDAL!
Helyett írom szüntelen és végtelen:
Hol is hagytam ABBA, jaj már meg is öregedtem.
a fiatalságomon elmerengve, egy szebb jelenben.
Egy szebb jelen, mely nem jelszó, ha nem meghatározó.
Ez legyen már meg nekem, a JELEN mely nem képmutató.
Ismerem a múltam, a jelenben vagyok, a jövő hamar itt van.
Hiába látom a jövőt megfogni mégse tudom,
Vissza a múltba, emlékezni, és átadni a tapasztalatot.
Az okos tanul belőle, a buta végleg elmerül miatta,
ez így volt az idő végtelenében, jó ha tudod és emlékezetedbe vésed!
Még tíz-éved van Magyar, hogy hazádat visszakapd.
Kilencven éve, volt egy sátáni kacaj,
mely hazádat országodat széttrancsírozta zsugorra.
Azért csak annyira, mert a jog -törvény amit alkottál,
nem adta az egészet oda.
Pedig akartad - titkon, hogy az egész Kárpátmedencét uraljad.
Hát most add vissza, úgy ahogy elveted a jog erejével,
mert az enyém és nem a tied.
A török uralta 150 - évig - ugye tudod, hogy újból teli lett.
Hazám olyan mind a Hold - hol elfogy, hol teli lesz.
Ma ha szóvá teszem, hogy az enyém és nem a tiéd,
lenyílasozol, lefasisztázodól, lenácizól, leterrorizálozol, leantiszemitázodol, lerasszisázodol...
Hát micsoda világ ez? Ha kérem őseim hagyatékát - jussom,
becstelen támadást - megbélyegezést kezdesz a világ felé,
hogy sátáni hangod tovább éltessed.
Hozok én is egy törvényt, hogy a Mars az enyém.
De tényleg az enyém? De hogy az enyém!
Pláne ha már lakják és élet virul ott már.
Soha nem lehet az enyém!
Hozok egy törvényt, hogy a levegő az enyém,
aki lélegzik nekem fizet, de nem keveset!
Hozok törvényt, hozok törvényt, mindenre -
Azért , hogy rajtad uralkodjak örökre!
Meddig mehet ez így tovább, nem tudom -
hisz a nép meg van vezetve, de rendesen -
orránál fogva vezeted mint a barmot,
ahogy én a marhát a vágóhídra vezetem.
Alszik a nép - mert elaltatták,
és aki nem érzi az nem is érti.
MAGYARORSZÁG te ősök ősének,
ősközössége, te voltál a kezdet, a nyelv,
a tudás,hát mivé lettél?
Meg vagy-e még? Leszel-e még?
Amikor már én nem leszek,
ha Magyar vagy -e verset hattyúdalnak nem veszed.
Mert tudód, hogy én figyellek és segítek.
FIGYELLEK ÉS SEGÍTEK, HOGY ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ ÉLJ -E FÖLDÖN!
Kelt: 2010. május 1-én a nemzetközi munkás mozgalom megemlékező napján, de hazám drága országom 90.- ÉVÉNEK ELŐRE VETÍTETT megemlékezésére és TRIANON ÉS PÁRIZSI BÉKE DIKTÁTUM ELÍTÉLÉSÉRE!
Helyett írom szüntelen és végtelen:
Hol is hagytam ABBA, jaj már meg is öregedtem.
a fiatalságomon elmerengve, egy szebb jelenben.
Egy szebb jelen, mely nem jelszó, ha nem meghatározó.
Ez legyen már meg nekem, a JELEN mely nem képmutató.
Ismerem a múltam, a jelenben vagyok, a jövő hamar itt van.
Hiába látom a jövőt megfogni mégse tudom,
Vissza a múltba, emlékezni, és átadni a tapasztalatot.
Az okos tanul belőle, a buta végleg elmerül miatta,
ez így volt az idő végtelenében, jó ha tudod és emlékezetedbe vésed!
Még tíz-éved van Magyar, hogy hazádat visszakapd.
Kilencven éve, volt egy sátáni kacaj,
mely hazádat országodat széttrancsírozta zsugorra.
Azért csak annyira, mert a jog -törvény amit alkottál,
nem adta az egészet oda.
Pedig akartad - titkon, hogy az egész Kárpátmedencét uraljad.
Hát most add vissza, úgy ahogy elveted a jog erejével,
mert az enyém és nem a tied.
A török uralta 150 - évig - ugye tudod, hogy újból teli lett.
Hazám olyan mind a Hold - hol elfogy, hol teli lesz.
Ma ha szóvá teszem, hogy az enyém és nem a tiéd,
lenyílasozol, lefasisztázodól, lenácizól, leterrorizálozol, leantiszemitázodol, lerasszisázodol...
Hát micsoda világ ez? Ha kérem őseim hagyatékát - jussom,
becstelen támadást - megbélyegezést kezdesz a világ felé,
hogy sátáni hangod tovább éltessed.
Hozok én is egy törvényt, hogy a Mars az enyém.
De tényleg az enyém? De hogy az enyém!
Pláne ha már lakják és élet virul ott már.
Soha nem lehet az enyém!
Hozok egy törvényt, hogy a levegő az enyém,
aki lélegzik nekem fizet, de nem keveset!
Hozok törvényt, hozok törvényt, mindenre -
Azért , hogy rajtad uralkodjak örökre!
Meddig mehet ez így tovább, nem tudom -
hisz a nép meg van vezetve, de rendesen -
orránál fogva vezeted mint a barmot,
ahogy én a marhát a vágóhídra vezetem.
Alszik a nép - mert elaltatták,
és aki nem érzi az nem is érti.
MAGYARORSZÁG te ősök ősének,
ősközössége, te voltál a kezdet, a nyelv,
a tudás,hát mivé lettél?
Meg vagy-e még? Leszel-e még?
Amikor már én nem leszek,
ha Magyar vagy -e verset hattyúdalnak nem veszed.
Mert tudód, hogy én figyellek és segítek.
FIGYELLEK ÉS SEGÍTEK, HOGY ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ ÉLJ -E FÖLDÖN!
Kelt: 2010. május 1-én a nemzetközi munkás mozgalom megemlékező napján, de hazám drága országom 90.- ÉVÉNEK ELŐRE VETÍTETT megemlékezésére és TRIANON ÉS PÁRIZSI BÉKE DIKTÁTUM ELÍTÉLÉSÉRE!
kedd, november 02, 2010
2010/45. hét
Simonyi Imre: EZERÉV
Te voltál itt mindég káros
úgynevezett szabójános,
foglalástól évezredig,
Vereckétől Voronyezsig —
Dunán-túltól Tiszán-innen
te voltál itt — boldog Isten —
ezerévig élve, halva,
minden jöttment hajcsár barma.
Lech mezején lettél vérrel
anyakönyvelt européer —
kelet ellen botcsinálta
golyófogó, védőbástya...
Miként az egyszeri foglár:
svábföldön törököt fogtál
két marokkal — s lám nem ereszt
se török, se kettőskereszt...
Meddig is? — Át ezeréven?
--- Kínod nem idővel mérem:
de pallostól tüzes trónig,
derestől bükkfakaróig,
bottól kerékbetörésig,
úrbértől a dobpergésig,
Siófoktól Orgoványig,
tengertúlon vándorlásig...
Néztél csak a nagy egekre,
földnélküli fellegekre:
— lesvén mása mikor támad
az Ács mániás Fiának...
Messzi az ég... S ím alattad
pokolközeli hatalmak
nevedben, ámde ellened
árkolták a történelmet.
Te voltál a huncut paraszt;
akkor is ha csak egy arasz...
de amikor véred kellett;
nemzetfenntartó elemnek,
édes-szent-hazánk-fiának,
gazduramnak tituláltak —
kik köznapon hajjakendnek
is alighogy embereltek.
Bitangságban, veszendőben
tengtél ezer esztendőkben,
földönfutó árvaságban,
e honod-vesztett hazában.
Sorvadtál csak évről évre,
nemzedékről nemzedékre,
hol börtönbe, hol meg zárva
torz ideológiákba.
Bárhovási születésű:
mohácsi illetőségű
voltál ezerévek hosszán
— magad sorsán, ősöd jussán.
Ezerévig voltál káros
Szabó János, Szabó János:
pusztuló a pusztulatban,
mégis elpusztíthatatlan.
Te voltál itt mindég káros
úgynevezett szabójános,
foglalástól évezredig,
Vereckétől Voronyezsig —
Dunán-túltól Tiszán-innen
te voltál itt — boldog Isten —
ezerévig élve, halva,
minden jöttment hajcsár barma.
Lech mezején lettél vérrel
anyakönyvelt européer —
kelet ellen botcsinálta
golyófogó, védőbástya...
Miként az egyszeri foglár:
svábföldön törököt fogtál
két marokkal — s lám nem ereszt
se török, se kettőskereszt...
Meddig is? — Át ezeréven?
--- Kínod nem idővel mérem:
de pallostól tüzes trónig,
derestől bükkfakaróig,
bottól kerékbetörésig,
úrbértől a dobpergésig,
Siófoktól Orgoványig,
tengertúlon vándorlásig...
Néztél csak a nagy egekre,
földnélküli fellegekre:
— lesvén mása mikor támad
az Ács mániás Fiának...
Messzi az ég... S ím alattad
pokolközeli hatalmak
nevedben, ámde ellened
árkolták a történelmet.
Te voltál a huncut paraszt;
akkor is ha csak egy arasz...
de amikor véred kellett;
nemzetfenntartó elemnek,
édes-szent-hazánk-fiának,
gazduramnak tituláltak —
kik köznapon hajjakendnek
is alighogy embereltek.
Bitangságban, veszendőben
tengtél ezer esztendőkben,
földönfutó árvaságban,
e honod-vesztett hazában.
Sorvadtál csak évről évre,
nemzedékről nemzedékre,
hol börtönbe, hol meg zárva
torz ideológiákba.
Bárhovási születésű:
mohácsi illetőségű
voltál ezerévek hosszán
— magad sorsán, ősöd jussán.
Ezerévig voltál káros
Szabó János, Szabó János:
pusztuló a pusztulatban,
mégis elpusztíthatatlan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)