2014/ 26.hét

ERDÕ NINCSEN ZÖLD ÁG NÉLKÜL

Erdõ nincsen zöld ág nélkül,
Az én szívem bánat nélkül.
Akármerre vessem fejem,
Mindenütt búval kell élnem.

Olyan bú van a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyrét hajlott vóna,
Szívem kettéhasadt vóna.

Elbujdosnám, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen amivel.
Kérnék kõcsön, de nem adnak,
Mert tudják, hogy szegény vagyok.

(Andrásfalva, Bukovina, 1914.)

2014/ 25.hét

Ady Endre: A FÖL-FÖLDOBOTT KÕ

Föl-földobott kõ, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelybõl vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kõ, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék
Százszor is, végül is.

(1909)

2014/ 24.hét

Berzsenyi Dániel: Magyarország

Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,
Árpád gazdag hantjain, oh hazám!
Ceresnek koszorús homloka illatoz,
S a bőség ragyogó kürtje mosolyg reád.
Termékeny mezeid mennyei harmatok
Mossák, s csűreidért Európa irigyed.
Itt édent mutató sorhegyek oldalin
Bacchus tölt poharat, s néked az isteni
Nektár legnemesebb vedreiből merít.
Itt Arkádia zöld halmai nyílanak,
Hol Pán legjelesebb barmok után dalol,
Barmok, milyeneket boldog Arábia
Nem látott, sem egyéb nemzet az ég alatt.
Kárpátidnak arany gyomra kevély Perut
Felmúlván, örökös kincseit önti rád.
Minden jót, valamit hint az Olymp ura,
Minden jót, valamit Tellus az emberi
Táplálásra teremt, néked az istenek
Bőv mértékje pazarl büszke határidon.
Boldog népeidet Titusok őrizik,
Kik mindannyi atyák és kegyes istenek,
S kiknek trónusokon Trézia lelke leng.
Törvényed s koronád Cherubim őr fedi,
Nem fertőzteti meg durva tyrann keze:
Törvény, nem hatalom kénye uralkodik
Rajtad, s régi dicső nemzeti díszed áll.
Oh, bár vajha kies gyöngykoszorúd között
Még egy illatozó rózsa fakadna ki:
Szállnának le reád Graecia isteni,
Kik hajdan lehozák Attika földire
A nagy mestereket s bölcs tudományokat.
Akkor csillagokat hatna kevély fejed,
S elbámulna reád a Zenith és Nadir.


/1797-1804/

2014/ 23. hét

Arany János: SZONDI KÉT APRÓDJA

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
   Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
   Ali győzelem-ünnepet űlet.

"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
   Odaillőt egy huri nyakra!"

"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
   És pengeti, pengeti, sírván."

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
   Meg nem marad itt anyaszülte.

"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
   Odalenn vár mézizü sörbet. -"

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
   Egyenest oda fog folyamodni.

"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
   Ali győzelem-ünnepe van ma!"

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
   Töri Drégel sziklai várát.

"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
   Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"

A vár piacára ezüstöt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
   Szügyeikben tőrt keze forgat.

"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
   Zengjétek Alit ma helyette!"

Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
   Vele halni meg, ócska ruhába'!

"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
   Fiaim, hozzá köt a hála!"

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
   Kelevéze ragyog vala balján.

"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
   Ali majd haragunni fog érte."

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
   Diadallal várta be végét.

"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
   És börtöne kész Ali úrnak."

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
   Ki miatt lőn ily kora veszte!

(1856 jún.)

2014/ 22.hét

Kölcsey Ferenc-Emléklapra

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT

2014/ 21.hét

Csokonai Vitéz Mihály- A szabadság

Szép szabadság! óh, sehol sincs
E világon oly becses kincs,
Mely tenálad nagyobb volna,
Vagy tégedet kipótolna.
Te könnyíted terheinket;
Ha bú rágja sziveinket,
Bíztatsz minket.

Az oly madár olyan ritka,
Melynek kedves a kalitka:
Bár arannyal van béfedve,
Mégsem telik benne kedve.
Bár meg ne kelljen szűkűlni,
Mégis mindég fog készülni
Kirepülni.

Mit ér, mit ér a rabságban
Kínlódni sok gazdagságban?
Mit ér minden, ha köteled
Békós lábadon viseled?
Ha a kínos szolgabot vér,
Úgy a pompa, a nemes vér
S a rang mit ér?

Minden vágy a szabadságra,
Kevés pénzre s az országra;
Több vágy szabadon pihenni,
Mint pénz közt gazdag rab lenni:
Kivált egy bölcs elme mindég,
Egy poetai tüzesség
Csak ettől ég!

2014/ 20.hét

A hazáért

Emlékezzél meg Nagyasszonyunk ama szent és ihletett jelenetre, midőn első koronás királyunk, szent István Tenéked ajánlotta fel önmagát, koronáját és minden népét! Te jóságosan fogadtad a felajánlást, és a későbbi századokban, a tatárjárásban és egyéb veszedelmek idején tanúsított jóságod bizonyítja, hogy valóban Védasszonya voltál e Honnak, amelyet emiatt joggal Mária országának neveznek.
Nagyasszonyunk! Te tudod, hogy e Néked ajánlott Hon a nagy háborúk vérveszteségeitől, meg a forradalmaknak Istent, Haza fogalmát tipró hevétől létgyökerében megrendült. De mi tudjuk és hisszük, hogy Te nem engeded Mária országát elpusztulni.
Kelj fel tehát, Védasszonyunk és szégyenüljenek meg a Te és országod ellenségei! Küldj segítséget a magasból, hogy itt a Duna, Tisza medencéjében és a Kárpátok alján sínylődő magyarjaid jobb jövőhöz, régi boldog, édes Hazához jussanak, amelynek minden berkében és ligetjében, völgyében és szikláján, pusztáján és erdejében egy új, boldog évezreden át áldhassanak Téged Mentőnk és Védasszonyunkként!
Hallgasd meg könyörgésünket, adj bölcsességet kormányunknak, türelmes egyetértést népünknek, önzetlen hazaszeretetet vezetőinknek. Hatalmas segítő kezeddel áldd meg egyházunkat, hogy diadalmasan harcolhassa meg harcait, „pro regno Mariano”, a Te országodért.

2014/ 19.hét

Ima a hazáért

"Úristen, kinek kezében van minden ország és nép sorsa, áraszd hazánkra mennyei áldásodat; távoztasd el tőlünk a drágaságot, éhséget, háborút, betegséget és haragod egyéb csapásait! Vezéreld szent akaratod szerint elöljáróink szívét, hogy az igazság, hűség és béke áldásai boldogítsák országunkat! Ámen."
(Az Emeljük föl szívünket! c. görög katolikus imakönyvből)

2014/ 18.hét

Ima a hazáért

Én Uram , Istenem , vigyázz ránk !
Ne hagyjad elveszni a Hazát !
Sírva kér két szemünk ,
Irgalmazz minekünk !
Emeld fel magadhoz Nemzetünk !

Szeretet fénye ég bennünk !
Míg élünk hiszünk és remélünk !
Vigyázz ránk , nyújts kezed ,
Oltalmazd népedet
Az ősi Magyar Nemzetet !

Szűzanyánk szeplőtelen Mária ,
Hozzád száll sok magyar sóhaja ,
Kérd értünk Fiadat ,
Megváltó Urunkat ,
Védje s őrizze Országunkat !

Míg igaz magyar él a földön ,
Nem hagyjuk , hogy a rossz legyőzzön
Bármi volt , bármi lesz ,
A magyar magyar lesz ,

2014/ 17.hét

Ima a hazáért

Szabadíts meg minket Uram, a gyűlölködéstől, a kitartás hiányától!
Segíts minket Uram, hogy
a jó győzzön és ne a gonosz;
az igazság, ne a hamisság;
az erő és ne az erőszak;
a szeretet, ne pedig a gyűlölet;
a józanság és ne az indulatok;
a megfontolás, ne a kapkodás;
az okosság, ne az ostobaság;
a szorgalom, ne az irigység;
a tehetség győzzön és ne a könyöklés;
a békesség és ne az ellenségeskedés!
Ámen

2014/ 16. hét

Ima a hazánkért

Istenünk, Atyánk!
A történelem e nehéz szakaszában bűnbánó szívvel járulunk eléd, hogy elnyerjük egyéni és nemzeti bűneink bocsánatát, lelkünk tisztulását, és könyörögjünk nemzetünk lelki megújulásáért.
Őrizd meg bennünk az ősi hitet, mely eddig is a lelket tartotta bennünk.
Töltsd be szívünket reménységgel, életkedvvel és lendülettel, és ne engedd, hogy a reménytelenség és jövőtlenség érzése erőt vegyen rajtunk. Ne engedd, hogy pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, kicsinyes önzés, haszonlesés, viszálykodás akadályozza az összetartást, megbontsa a szeretetből fakadó egységet és eltántorítson minket Tőled. Gyógyíts az istentelen erkölcs által a nemzetünk lelkén okozott sebeket: oltalmazd családjaink épségét, a házasság szentségét, ifjúságunk tisztaságát, mert "minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs."
Segíts meg minket, hogy magyarságunkat, melyet ezer éven át a történelem viszontagságai közepette megőriztünk, most se sikerüljön kioltani!
Adj Uram népednek hős lelkű vezetőket, áldozatos lelkipásztorokat, hitvalló hívőket, akik továbbra is önzetlenül szolgálnak Téged és azokat, akiket rájuk bíztál.
Önts szívünkbe erőt, kitartást és reménységet, hogy nemzeti létünk fennmaradásáért küzdve békében éljünk a minket körülvevő más nemzetekkel, s így megvalósítsuk a Te országodat. Amen.