Gyártó István: Magyar ima
Boldogasszony Anyánk, Isten Szép Virága,
Óvj minket a harcban, hazánk oltalmára,
Vezess át a poklon, vezess át az éjjen,
Lobogjon a zászlód friss tavaszi szélben.
Engedd, hogy mi legyünk sarudnak...
Boldogasszony Anyánk, Isten Szép Virága,
Óvj minket a harcban, hazánk oltalmára,
Vezess át a poklon, vezess át az éjjen,
Lobogjon a zászlód friss tavaszi szélben.
Engedd, hogy mi legyünk sarudnak sarka,
Mely a kígyó fejét a porba tapossa,
Add, hogy építhessük megromlott hazánkat,
Kérjük, emeljed fel jó magyar fajtánkat.
A bűn zúgó árja tizedeli népünk,
Egy-két emberöltő és örökre végünk,
Mert nem magyar az többé aki hitét vesztve
Eladja a lelkét, más Istent keresve.
Adj új reményt annak, aki Hozzád fordul,
Segítsd győzelemre kit támadnak orvul,
Oltalmazzad néped, légy jó Reginája
Legyen az országod magyarok hazája.
Olyan verseket, dalokat helyezek el ide, amelyek segítik az igazi magyarok visszajövetelét, a honi magyarok segítése érdekében. Olyan honlapokat helyezek a linkek közé, amelyek véleményünk szerint nincsen benne hazugság, csak teljes IGAZSÁG!
vasárnap, április 24, 2011
péntek, április 22, 2011
2011/ 14. hét
Ne engedd!
Magyar Riadó
Otthonodra éhes ordas támad
S idegen kór emészti hazádat!
Posvány, mocsok földedet elönti
s árva néped szolgasorba dönti.
És Te! Magyar! alszol? Hát nem hallod?
az életre keltegető Hangot?
zengett az ég! és a föld megrengett!
Szólít a Hang! Parancsol! Ne engedd!
Ne engedd, hogy elállják az útjaidat!
Ne engedd, hogy lehazudják igazadat!
Ne engedd, hogy megmérgezzék életedet!
Ne engedd, hogy megtévesszék értelmedet!
Ne engedd, hogy bitorolják jogaidat!
Ne engedd, hogy bitangolják javaidat!
Ne engedd, hogy elrabolják öröködet!
Ne engedd, hogy letarolják örömödet!
Ne engedd, hogy megosszák a jövendődet!
Ne engedd, hogy kifosszák az ősi földed!
Ne engedd, hogy szétzüllesszék családodat!
Ne engedd, hogy meggyilkolják magzatodat!
Ne engedd, hogy megfertőzzék gyermekedet!
Ne engedd, hogy elfelhőzzék az egedet!
Ne engedd, hogy megrontsák a tetteidet!
Ne engedd, hogy kioltsák a reményt - hitet!
Nézz az égre! s lásd mit jelez!
S tedd, mire a jel kötelez!
Múltat - Jelent vágjad sutba!
S úgy lépjél rá, szent merészen,
bátor, hősi harcra készen
a Jövőbe nyíló Útra!
dr.Sz. Frigyes
Magyar Riadó
Otthonodra éhes ordas támad
S idegen kór emészti hazádat!
Posvány, mocsok földedet elönti
s árva néped szolgasorba dönti.
És Te! Magyar! alszol? Hát nem hallod?
az életre keltegető Hangot?
zengett az ég! és a föld megrengett!
Szólít a Hang! Parancsol! Ne engedd!
Ne engedd, hogy elállják az útjaidat!
Ne engedd, hogy lehazudják igazadat!
Ne engedd, hogy megmérgezzék életedet!
Ne engedd, hogy megtévesszék értelmedet!
Ne engedd, hogy bitorolják jogaidat!
Ne engedd, hogy bitangolják javaidat!
Ne engedd, hogy elrabolják öröködet!
Ne engedd, hogy letarolják örömödet!
Ne engedd, hogy megosszák a jövendődet!
Ne engedd, hogy kifosszák az ősi földed!
Ne engedd, hogy szétzüllesszék családodat!
Ne engedd, hogy meggyilkolják magzatodat!
Ne engedd, hogy megfertőzzék gyermekedet!
Ne engedd, hogy elfelhőzzék az egedet!
Ne engedd, hogy megrontsák a tetteidet!
Ne engedd, hogy kioltsák a reményt - hitet!
Nézz az égre! s lásd mit jelez!
S tedd, mire a jel kötelez!
Múltat - Jelent vágjad sutba!
S úgy lépjél rá, szent merészen,
bátor, hősi harcra készen
a Jövőbe nyíló Útra!
dr.Sz. Frigyes
Címkék:
riadó,
Üzenet haza,
vers
2011/ 13. hét
Hervay Tamás
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Válasz, Dobszay Károly
Ne féljetek! Nem megyünk haza! című versére
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Igen, az Égihonból szól szava
Még nem jön, de már szól Csaba:
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Van egyre több kinek már nincs szava
Csak szíve nyílik, ott a dárda nyoma.
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Titeket ide, minket oda!
Egy lesz még a Kárpát-haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Künn a jéghideg télnek hava
Benn zeng a Kerecsen dala!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Bár gyűlölet van szerte és szana,
Benn nő a szeretet mag?a
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Válasz, Dobszay Károly
Ne féljetek! Nem megyünk haza! című versére
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Igen, az Égihonból szól szava
Még nem jön, de már szól Csaba:
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Van egyre több kinek már nincs szava
Csak szíve nyílik, ott a dárda nyoma.
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Titeket ide, minket oda!
Egy lesz még a Kárpát-haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Künn a jéghideg télnek hava
Benn zeng a Kerecsen dala!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Bár gyűlölet van szerte és szana,
Benn nő a szeretet mag?a
Ne féljetek! Hív még a Haza!
Címkék:
A hazaszeretet,
Hervay Tamás,
vers
2011/ 12. hét
Egy szál Zászló...
Magyar ember, tudod-e: van-e még országod?
Földjeid, vizeid, hol van földi mennyországod?
Vagy eljutottál odáig, hogy mások lakják házad,
akik éhes hiéna módjára, lesik már a nyájad?
Ha még nem, tudd, nem sok van már hátra,
hiteled, adód és sárga csekkjeid kötnek fel a fára!
Nincs, aki megvédjen, nincs Magyar hadsereg!
A rendőrség? Hagyjuk, sün állatként tetszeleg.
Nincs történelmed, nincs saját vallásod,
mérgekkel etetnek, nincsen már tartásod.
Szellemed és tested is, ki van szolgáltatva,
olyannak, aki még meglévő javaid is akarja.
Ébresztő! Állj fel végre talpadra Magyar!
Itt van, eljött az idő, és többet nem jön el soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Valóban ez most, "a" kérdés! Válasszatok!
A szabadság alkotmányát, vagy a rabságét akarod?
Nem, nem adják ingyen neked a drága szabadságot!
Meg kell érte küzdened, de megéri, meglátod!
És ne a tévén nézd a harcot, miközben csetelsz a hálón!
Mondd, Magyar ember, hová lett bátorságod?
Hová lett délceg, büszke tartásod?
Ősi harcos génjeid nem veszhettek el,
Csak csukd be két szemed, és lelkedben megleled!
Április tizennyolc lehet, életed nagy napja.
Hősként ünnepel majd hazánk apraja és aggja!
Magyar ember, ugorj végre talpra szerte széphazádban!
Vagy megvárod, amíg a multi, sírodat is meggyalázza?
Ha elegen leszünk majd ott, egymás kezét fogva,
elmondhatod másnap: eddig voltunk rabok, kárhozottak.
Valódi értelmét nyerheti el újra, hős költőnk sorai,
ami nem az, amit tanítottak neked hosszú-hosszú ideig.
"Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak.
Ősapáink, kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak."
Ember! Nem mondhatod szabadnak magadat,
hiába hívnak Téged Magnak és az Agynak!
Tartozol Őseidnek, tartozol Hazádnak,
de semmiképp a pénzeszsák undorító urának!
Atilla és Mátyás nevek nem jelentenek semmit az idegen fajnak!
Jót tettél, befogadtál, és most szolgája vagy a rabló karvalynak!
Hazánkat eleink megvédték vérük, életük, gyötrelmeik árán,
azt most Te gombokért, látszat csillogásért, odadobod gyáván?
Ha Eggyé vál' a Magyar, azt tisztátalan szíve el nem viseli,
mert tudja, hogy bitorolt hatalma azt erősen megsínyli.
Egységbe Magyar! Ezzel megtörik az ezer éves átok!
Koppány herceg szelleme, erődért kiáltok!
Szervez majd az elnyomó, előre, mellé, rá és hátra.
Azt reméli ettől, hogy Teret a Zászló, üresen találja!
Gazembert, pojácát, idétlen szélhámost farag majd a hatalom, a zászlósból meglátod.
De Te, csak bízz magadban Magyar, és légy ott a Téren!
Ígérem, hogy A Zászló is ott lesz majd időben!
Magyar ember, tudod-e: van-e még országod?
Földjeid, vizeid, hol van földi mennyországod?
Vagy eljutottál odáig, hogy mások lakják házad,
akik éhes hiéna módjára, lesik már a nyájad?
Ha még nem, tudd, nem sok van már hátra,
hiteled, adód és sárga csekkjeid kötnek fel a fára!
Nincs, aki megvédjen, nincs Magyar hadsereg!
A rendőrség? Hagyjuk, sün állatként tetszeleg.
Nincs történelmed, nincs saját vallásod,
mérgekkel etetnek, nincsen már tartásod.
Szellemed és tested is, ki van szolgáltatva,
olyannak, aki még meglévő javaid is akarja.
Ébresztő! Állj fel végre talpadra Magyar!
Itt van, eljött az idő, és többet nem jön el soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Valóban ez most, "a" kérdés! Válasszatok!
A szabadság alkotmányát, vagy a rabságét akarod?
Nem, nem adják ingyen neked a drága szabadságot!
Meg kell érte küzdened, de megéri, meglátod!
És ne a tévén nézd a harcot, miközben csetelsz a hálón!
Mondd, Magyar ember, hová lett bátorságod?
Hová lett délceg, büszke tartásod?
Ősi harcos génjeid nem veszhettek el,
Csak csukd be két szemed, és lelkedben megleled!
Április tizennyolc lehet, életed nagy napja.
Hősként ünnepel majd hazánk apraja és aggja!
Magyar ember, ugorj végre talpra szerte széphazádban!
Vagy megvárod, amíg a multi, sírodat is meggyalázza?
Ha elegen leszünk majd ott, egymás kezét fogva,
elmondhatod másnap: eddig voltunk rabok, kárhozottak.
Valódi értelmét nyerheti el újra, hős költőnk sorai,
ami nem az, amit tanítottak neked hosszú-hosszú ideig.
"Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak.
Ősapáink, kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak."
Ember! Nem mondhatod szabadnak magadat,
hiába hívnak Téged Magnak és az Agynak!
Tartozol Őseidnek, tartozol Hazádnak,
de semmiképp a pénzeszsák undorító urának!
Atilla és Mátyás nevek nem jelentenek semmit az idegen fajnak!
Jót tettél, befogadtál, és most szolgája vagy a rabló karvalynak!
Hazánkat eleink megvédték vérük, életük, gyötrelmeik árán,
azt most Te gombokért, látszat csillogásért, odadobod gyáván?
Ha Eggyé vál' a Magyar, azt tisztátalan szíve el nem viseli,
mert tudja, hogy bitorolt hatalma azt erősen megsínyli.
Egységbe Magyar! Ezzel megtörik az ezer éves átok!
Koppány herceg szelleme, erődért kiáltok!
Szervez majd az elnyomó, előre, mellé, rá és hátra.
Azt reméli ettől, hogy Teret a Zászló, üresen találja!
Gazembert, pojácát, idétlen szélhámost farag majd a hatalom, a zászlósból meglátod.
De Te, csak bízz magadban Magyar, és légy ott a Téren!
Ígérem, hogy A Zászló is ott lesz majd időben!
Orosházi Ferenc
Kiskunlacháza, 2011. április
Címkék:
A hazaszeretet,
Orosházi Ferenc,
vers
2011/ 15. hét
A hazaszeretet
Ha hazaszeretet él szívünkben,élni fog a hon!
Ha hazaszeretet él szívünkben,élni fog a hon!
Szép országom védlek, úgy szeretlek,úgy imádlak téged,
Drága hazám,örömest neked adom utolsó csepp vérem.
Míg magyar kebel lehel,benne szív dobog,
Élni fog szép hazám,míg a föld forog.
Rajta ifjú nemzedék,itt az alkalom,
Munka és erő után a siker,hatalom!
Jóban-rosszban védlek,úgy szeretlek,úgy imádlak téged,
Drága hazám,örömest neked adom utolsó csepp vérem.
Vörös Péter
Ha hazaszeretet él szívünkben,élni fog a hon!
Ha hazaszeretet él szívünkben,élni fog a hon!
Szép országom védlek, úgy szeretlek,úgy imádlak téged,
Drága hazám,örömest neked adom utolsó csepp vérem.
Míg magyar kebel lehel,benne szív dobog,
Élni fog szép hazám,míg a föld forog.
Rajta ifjú nemzedék,itt az alkalom,
Munka és erő után a siker,hatalom!
Jóban-rosszban védlek,úgy szeretlek,úgy imádlak téged,
Drága hazám,örömest neked adom utolsó csepp vérem.
Vörös Péter
Címkék:
A hazaszeretet,
vers,
Vörös Péter
péntek, április 01, 2011
2011/ 11. hét
Pósa Lajos - Magyar vagyok
Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyör?szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyör?szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe,
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell, meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Címkék:
Magyar zászló,
Pósa Lajos,
vers
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)