vasárnap, november 29, 2015

2015/ 48.hét

Balassi Bálint - Búcsúja hazájától

Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokot veti,
Istennek ajánlva légyetek immár ti!

Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!

Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, újforma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frissesség,
Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!

Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem!

Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,
Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!

Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,
Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
Isten s jó szerelem maradjon véletek!

Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.

vasárnap, november 22, 2015

2015/ 47.hét

Illyés Gyula - Dózsa György beszéde a ceglédi piacon

Ha a nemes útra indul,
ha megtér a hosszu útról,
mikor elmegy, mikor megjön,
sír a paraszt kint a földön.

Ha a nemes lakomázik,
vigan ugrál, parolázik,
serleget lódít a falra,
a paraszt jajdul föl arra.

Ha a nemes szomorkodik,
ha halálról gondolkodik,
térdre zöttyen, úgy bókolgat,
klastromot rak a papoknak,

hogyha búsúl, hogyha vidul,
ha lány után kukurikul
s kezesíti kösöntyükkel,
fizetni a parasztnak kell.

Ha böjtöl, ha házasodik,
ha beteg, ha szaporodik,
nyaka közé a parasztnak
ujra új adót akasztnak.

Kis sorsomból magas pólcra,
léptem én világos dombra,
szertenéztem hogy ott álltam,
a világban csak ezt láttam.

Még akkora mint az arasz,
nyögi terhét már a paraszt,
alig ér tizenkét tavaszt,
érzi ustorát a paraszt.

Ha a birtokán tanyázik,
lovat ugrat, agarászik,
akár fekszik, akár sétál,
a parasztnak csak kárt csinál.

Szól a kakas, fennen kiált,
világosodik a világ,
kakas, kakas már repüljél,
kastély tornyán énekeljél.

Akár bent van, akár kint van,
a parasztnak csak új kin van,
mig csak a föld hátán lépdel,
rajtunk jár sok háznépével.

Hogyha meghal, ha temetik,
kántorok kiénekelik,
ülik kilenc napos torát,
megnyögi azt is a jobbágy.

Átkot hoz még halottan is,
lopó, csaló, rabló, hamis,
ha fejére malaszt száll is,
a paraszt fizeti azt is.

Nyilott szájunk jajpanaszra?
Dögölj, rúgtak a parasztba,
korbács pattant, a torokba
rekedt a szó fojtogatva.

Na, nem értünk a beszédhez!
Elég is ennyi testvérek,
balta, csép, már hadarólap
magyarázza igazunkat.

Vérszopó dög, elég ennyi,
farkasféreg valamennyi,
testvéreim, - hajlokát is,
szélbe szórjuk a porát is!
Segélj, Krisztus, minket!

*

Elképzelem, igy szólt s nagy bajszát törölve,
néz a futó égre, majd a zajló földre.
S homlokán a harag rõt koszorújával
s szinte tántorogva nehéz igazával
indul Temesvárra süllyedni jeltelen'
szörnyü mocsaradba magyar történelem!
S mint egy barát írta harcairól irván:
nyomában ott tolong százhúszezer sátán.

vasárnap, november 15, 2015

2015/ 46.hét

Czuczor Gergely - Mohács

Főuri gőg és visszavonás pártokra szakasztá
A honnak kebelét gyáva királyok alatt.
Tágult a fegyelem, gúny lett a harci fenyíték,
Vélte magát úrnak följogosítva kiki,
Isteni ostorkint ült úr jobbágya nyakára,
S a pórnak kicsikart vére kiálta bosszút.
S megnehezült a világbirónak itélete, s lőn a
Nemzeti nagy bűnnek nagy torolója Mohács.

vasárnap, november 08, 2015

2015/ 45.hét

Erdély veszedelméről

Lefüggesztettem fejemet,
Bánatnak hajtom szívemet,
Nagy szomorúság testemet,
Elepesztette lölkömet.

Az én hazámnak romlásán
Bánkódom nagy kárvallásán,
Így panaszolkodom sírván,
Így kezdem el siralmimat:

Úristen, tőlem színödet
Elfordítád szemeidet,
Megvonád te irgalmadat,
Hozzám való jóvoltodat.

Reám hozád az ellenséget,
Kik elpusztíták földemet,
Levágták szép nemzetimet,
Szép ifjakat, gyermekeket.

Erdélynek kincses városit
Elpusztíták szép templomit,
Levágták szép ékességét,
Benne való szép csillagit.

Nem szánják ők a véneket,
Levágják a gyermekeket,
Mostan serdült szép ifjakat,
Megrúttéták szép szűzeket.

Tőnek nagy iszonyúságot,
Kit emberi fül nem hallott,
Pogánytul is nem hallottunk,
Kit szegények szenyvedtenek.

………………………………..

Jobb volt volna ez világra
Hogy ne is születtünk volna,
Hogynem mint ily nyavalyákra
Vitettünk volna nagy kínra.

Az torkunkat megmetszették,
Mint ártatlan bárányoknak,
Az vérünket kiontották,
Ezen ők igen vigadnak.

Az keserves asszonyoknak
Tisztességek megadassék,
Emlőiket elmetszették,
Tűzzel testeket égették.

Hóhér módra velük bándtak,
Kíméletlen minket vágtak,
Kik bennünk megmaradtanak.
Bujdosásra jutottanak.

…………………………

Jaj szép hazám, mikor látlak,
Ó bő földő édes hazám,
Jaj szép Erdély, mint megromlál,
Jaj ím mely pusztán hagyattál.

Elpusztultak szép városid,
Széjjelbujdosnak népeid,
Éhség miatt szép nemzetid,
Kenyeret kérnek gyermekid.

Egy ifjú nagy keservében
Síra Erdélynek veszésén,
Mint hazájának romlásán
Siránkozik pusztulásán.

Mikor írnának ezerben
Hatszáz után az kettőben,
Ezt írá szent György havában
Zsigmond király városában.

(1602)

vasárnap, november 01, 2015

2015/ 44.hét

Czuczor Gergely - Hunyadi László

Én szívből szeretém, de gyülölték ellenim a hont;
S mert ezt nem lehetett, engemet öltenek el.