Kerényi Grácia - A mohácsi síkon
Fa és vas a mohácsi síkon,Emberszobrok a fű felett.
Szolimán harangoz a szélben...
Öv-szögén levágott fejek.
Szolimán harangoz a szélben,
arcunk, hajunk eső veri:
megvált a félszeg könnyezéstől,
a zsenge erdőt élteti.
Keresztfa-karú vas-Dorottyák,
álló és megdőlt kopjafák.
Ki más országban él, nem érti
Szolimánt, Alit, Musztafát.
Ahhoz itt kellett megszületni,
hogy legyen Csele-patakunk.
Hogy védekezeni harcba menjünk,
s támadjunk, bár nem akarunk.
Szolimán ifú volt Mohácsnál,
s vénen halt Szigetvár alatt:
Lajos, Zrínyi: kettő az egyhez.
A számarány, az áldozat.
Ki más országban él, nem érti:
hősvértől miért pirosul
a zöld mező, hol fehér csontok
nyugosznak némán, konokul.
Keresztfa-karú vas-Dorottyák
őrzik a csontos mélyeket,
egy nagy kereszt mégis hiányzik:
csak fű-fa igér életet
(1981)