Szeretlek Győr
Előadó: Nagy Balázs
Kórus: Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskola 2014-2015-ös tanév 4. osztályos tanulói
Kórust felkészítette: Farnadi Tamara
Vonósok: Magyar Judit hegedű, Sakai Minami hegedű, Heitler Renátó nagybőgő (Győri Filharmonikus Zenekar tagjai)
Dobok: Pintér Gyula
Zene, szöveg és zongora: Háhn Vilmos
Olyan verseket, dalokat helyezek el ide, amelyek segítik az igazi magyarok visszajövetelét, a honi magyarok segítése érdekében. Olyan honlapokat helyezek a linkek közé, amelyek véleményünk szerint nincsen benne hazugság, csak teljes IGAZSÁG!
csütörtök, január 29, 2015
vasárnap, január 25, 2015
2015/ 4.hét
Tóth Kálmán - Árpád sírja
A Kárpátok oldalábanEgy nagy fehér omladvány van.
Azt beszéli a nép róla,
Hogy ez nagy temetõ volna.
Nyugosznak ott régi hõsök,
Keresztjük a törpe törzsök. . .
A leomlott négyszög sziklák
Évezredes, titkos kripták.
És a nyugvó hõsök között
Árpád is, az elköltözött,
Ottan fekszik, de nem halva,
Meg nem halva, csupán alva.
Ha a lelkek órája ver,
Eljön paripája, - a pej,
S mint a szellem, olyan halkal,
Árpáddal a hegyre nyargal.
S Árpád vezér oda szállván,
Szétnéz az õ nyert országán,
Nézi, hogy van az õ népe,
Boldogan és itten él-e?
És ha egykor széjjel nézvén,
Nagy bajt látna az õ népén,
Ha valaki egyszer jõne,
Elvenni e hazát tõle:
Akkor Árpád kürtjébe fúj,
Meghallják a sírban alul,
És a sziklák meghasadnak
És vitézi föltámadnak.
Föltámadnak haddal, vésszeI,
Buzogánnyal, kelevézzel,
Kifeni mind nehéz kardját
S a hont újra elfoglalják.
Címkék:
Árpád apánk,
Tóth Kálmán,
vers
vasárnap, január 18, 2015
2015/ 3.hét
Vörösmarthy Mihály - Az átok
"Férfiak!" így szólott Pannon vészistene hajdan,"Boldog földet adok, víjatok érte ha kell."
S víttanak elszántan nagy bátor nemzetek érte,
S véresen a diadalt végre kivitta magyar.
Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld
Boldoggá nem tud lenni ez átok alatt.
Címkék:
átok,
vers,
Vörösmarty Mihály
vasárnap, január 11, 2015
2015/ 2.hét
Vörösmarty Mihály - Árpád eltemetése
Nézz Árpádra, magyar, ki hazát állíta nemednek;Nézd, s tiszteld képét Álmos fejedelmi fiának.
Őt magas Ung mezején vérontó férfiak, és bölcs
Hadvezetők szabadon választván harcos urokká,
Bátor örömriadás közepett pajzsokra emelték.
Mint kel erős viharok tetején a sziklai nagy sas,
Úgy kele a fejedelmi fiú országos erőben,
Párduca lebbenvén és kardja az égre ragyogván.
S amint lelkében végigpillanta temérdek
Hunnia térségén, láng lett egyszerre szeméből,
És rettentőbben rezegett buzogánya kezében. -
Úgy lőn, mint érzé. Tisza boldog partjait és a
Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal
S hó kebelű deli hölgyekkel diadalmas apáink,
S a bús csendbe merűlt országok puszta határit
Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták.
Címkék:
Árpád apánk,
vers,
Vörösmarty Mihály
vasárnap, január 04, 2015
2015/ 1.hét
Juhász Gyula - A szeri pusztán
Be szörnyű csönd ül e vén táj felett:Halálos csönded, elhagyott Kelet.
A sátorok elmúltak és a rom
Oly néma, mint kővé vált fájdalom.
A felleg, amely ballag az egen,
Ezer év gyászát hordja vemhesen.
A varjú, mely rebbenve száll tova,
Tán érzi, minek áll ma itt tora?
A nap vezéri sátora, az ég
Aranybíborral, régi volna még
S a csillagok, az örök őrszemek
Az ősi vigyázással fénylenek.
S a szél a régi dalt dúdolja csak
S a jegenyék a vártán állanak,
De jaj, hol van ma ama hét vezér,
Hol egy is, egy csak, aki nem beszél,
De vérét a serlegbe önti és
A néppel együtt győzni, veszni kész.
És hol a nép, amelytől fél Nyugat?
A szeri pusztán kósza eb ugat.
Bagoly huhog a bús rom rejtekén,
Ó szeri eskü: hadd idézlek én!
Címkék:
Juhász Gyula,
puszta,
vers
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)