Petõfi Sándor
A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR
Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek, és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren,
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhõkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetõben.
Kalmár szellõ járt a szomszéd mezõkön,
S vett a füvektõl édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult idõknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.
(Borjád, 1845)
Olyan verseket, dalokat helyezek el ide, amelyek segítik az igazi magyarok visszajövetelét, a honi magyarok segítése érdekében. Olyan honlapokat helyezek a linkek közé, amelyek véleményünk szerint nincsen benne hazugság, csak teljes IGAZSÁG!
vasárnap, július 27, 2014
vasárnap, július 20, 2014
2014/ 29.hét
Zöld erdő harmatját...
Zöld erdő harmatját,
Piros csizmám nyomát
Hóval lepi be a tél.
Messzire bujdosom,
Hazámat itt hagyom,
Isten vezérli dolgom.
Jobb lesz a darvakkal
Vagy más madarakkal
Ősszel búcsúmat vennem.
Szerelmes barátim,
Régi jó társaim
Tőlem elpártoltanak.
Keserű az nékem,
Istenem, azt kérem,
Utamban légy vezérem.
Mert itten lakásom,
Nincsen maradásom,
Mert sokak az irigyem.
Fejenként mindenek,
Akik ismértenek,
Mostan megbocsássatok.
Mert elbujdosásom,
Lészen távozásom
Messze kedves hazámtól.
Régen kik voltatok
Irigyim, látjátok,
Elmenésem e földről.
Címkék:
dal,
Zöld erdő harmatját...
kedd, július 15, 2014
vasárnap, július 13, 2014
2014/ 28.hét
„ | 1. Csínom Palkó, Csínom Jankó, Csontos kalabérom, Szép selymes lódingom, Dali pár pisztolyom. 2. Nosza rajta, jó katonák, Igyunk egészséggel! Menjen táncba ki-ki köztünk Az ő jegyesével. 3. Ne bánkódjék senki köztünk, Menjünk az Alföldre! Megrontatik kezünk által Az labanc ereje! 4. Szabad nékünk jó katonák Tisza-Duna közi, Labancságnak mert nincs sohult Ottan semmi közi. 5. Darulábú, szarkaorrú Nyomorult németség! Fut előttünk, retteg tőlünk, Nyomorult nemzetség! 6. Görbe hátú, mert lenyomta Füstös moskotéra, Elfárasztott, elbágyasztott Dióverő pózna. 7. Tüzes madzag, apró csollong, Lombos az gagyája, Tátva-nyitva mindeneknek Nagy éhelholt szája. 8. Toldott-foldott, tetves-redves Minden portékája, Kalapjának nedvessége, Lefügg kalimája, 9. Renddel állván, nagy sokaknak Meggyőzik az társát, Ebről ebre hagyják Békasütő nyársát. 10. Elig nyílik fel a szája Berdó kiáltásra, Korog-morog öres hasa, Siet jóllakásra. 11. Rendeletlen öltözeti, Csúfos pántlikája, Nem érne egy abadolmánt Minden portékája. 12. Lapos guta megütötte Bornyúbőr iszákját, Kebelében legelteti Sok ezer marháját. 13. Mely marhának tetű neve, Tartsa ő magának! Nyúzza rendre, jó lesz bőre Bornyúbőr iszáknak. 14. Mert ő igen gyenge nemzet, Szokott effélire, Országában eleget kap, Menjen hát helyire! 15. Mi is vitézkedünk ezért Jó kuruc vitézek, Mert ezeknek drágább kéncsét Én soha nem lelek. 16. De gyűlölöm, mert nyomorú Mégis kevélységre, Ládd, majd feldől, mégis indul Magyarok vesztire. 17. Kicsírázott eb-agyara Az magyar cipóra, De megváslik foga bele, Lészen még oly óra! 18. Sok tokosnak mentél te már Éltének végére, Szabadoson öszvementél Ütközetből véle. 19. Sok szerencsét próbáltál te Velünk német ellen, Holott soha nem voltál te Szerencsétlenséggel. 20. Sok cifornyás német urat Rabságra hajtottunk, Sok kalapot mezőségen Öszve is tapodtunk. 21. Nosza! Most is űzzük-vágjuk Mint ellenségünköt, Mutassuk meg nemzetünknek Jó vitézségünköt! 22. Fut az tokos, tüzes madzag Kihull az keziből, Őszi keserű gombája Kidől az fejéből. 23. Után, kuruc, után! Tiéd az puskája, Enyim pedig az kancája, Tied az lódingja! 24. Rajta Miska, rajta Az tüzes labancon! Mienk leszen a nyereség Mind, az derék harcon. 25. De mindezek fegyverekkel Nem érnek egy pénzt is, Hadd el, vedd el az szablyáját, Üsd le az fejét is! 26. A nagyszájú horvátnak is Fekete csizmája, Hosszu nyakú, kurta farkú Görcsös paripája. 27. Egy rossz, rozsdás kalabérja, Életlen szablyája, Csipás szemű kancájával Együtt van kvártélya. 28. Noha éhhel csak meg nem hal, Nincs benn takarmánya, Sokszor száznak sincs közöttök Egy pipa dohánya! 29. Az vitéz kurucnak Van szabott dolmánya, Sarkantyús csizmája, Futó paripája. 30. Az gyalog kurucnak Van frissen járása, Mint Pelagus lónak, Van sebes futása. 31. Vitéz karja lábaiban Karmazsin csizmája, Gyönggyel fűzött az bocskora, Ezüstös kapcája. 32. Hátán cifra farkasbőre, Kurta kis dolmánya, Nyakában függ gyönggyel fűzött Csontos kalabéra. 33. Fényességgel mind berakva Aranyas szablyája Nyuszttal béllett az süvege, Csillagos forgója. 34. Patyolat az kuruc, Gyöngy az felesége, Hetes vászon az labancság, Köd a felesége. 35. Szegén kuruc elveszett, mert Sokszor egyest isznak, Pohárt császár életiért Egymásra hagyítnak. 36. Nosza tehát, hadnagy uram, Dúljuk fel jószágát, Mind ellenségünknek Hajtsuk el marháját! 37. Ha rád támad az pénziért, Vágd be az ajtaját, Fúrd meg az hordaját, Idd meg mind az borát! 38. Az paraszt embernek Fogd meg az szakállát, Hajtsd el az marháját, Verd pofon ő magát! 39. Az labancság takarodjék Nemes országunkból, Hogy végtire szalagszíjat Ne vágjunk hátakból! |
” |
– Kuruc nóta 1700-as évek eleje |
Címkék:
Csinom Palkó,
dal,
kuruc
vasárnap, július 06, 2014
2014/ 27.hét
Hej, halászok, halászok
— Hej, halászok, halászok,
Merre mén a hajótok?
— Törökkanizsa felé
Viszi a víz lefelé.
— Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
— Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
— Hát a keszeg mit eszik,
Ha a hálóba teszik?
— Nem eszik az egyebet,
Csak szerelemgyökeret.
Merre mén a hajótok?
— Törökkanizsa felé
Viszi a víz lefelé.
— Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
— Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
— Hát a keszeg mit eszik,
Ha a hálóba teszik?
— Nem eszik az egyebet,
Csak szerelemgyökeret.
Címkék:
halász,
szerelemgyök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)