vasárnap, július 27, 2014

2014/ 30.hét

Petõfi Sándor
A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek, és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren,
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhõkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetõben.
Kalmár szellõ járt a szomszéd mezõkön,
S vett a füvektõl édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
„A csillag vissza fog vezetni majd
A mult idõknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.”
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

(Borjád, 1845)

vasárnap, július 20, 2014

2014/ 29.hét


Zöld erdő harmatját...

Zöld erdő harmatját,
Piros csizmám nyomát
Hóval lepi be a tél.
Messzire bujdosom,
Hazámat itt hagyom,
Isten vezérli dolgom.
Jobb lesz a darvakkal
Vagy más madarakkal
Ősszel búcsúmat vennem.
Szerelmes barátim,
Régi jó társaim
Tőlem elpártoltanak.
Keserű az nékem,
Istenem, azt kérem,
Utamban légy vezérem.
Mert itten lakásom,
Nincsen maradásom,
Mert sokak az irigyem.
Fejenként mindenek,
Akik ismértenek,
Mostan megbocsássatok.
Mert elbujdosásom,
Lészen távozásom
Messze kedves hazámtól.
Régen kik voltatok
Irigyim, látjátok,
Elmenésem e földről.

vasárnap, július 13, 2014

2014/ 28.hét

1.
Csínom Palkó, Csínom Jankó,
Csontos kalabérom,
Szép selymes lódingom,
Dali pár pisztolyom.

2.
Nosza rajta, jó katonák,
Igyunk egészséggel!
Menjen táncba ki-ki köztünk
Az ő jegyesével.

3.
Ne bánkódjék senki köztünk,
Menjünk az Alföldre!
Megrontatik kezünk által
Az labanc ereje!

4.
Szabad nékünk jó katonák
Tisza-Duna közi,
Labancságnak mert nincs sohult
Ottan semmi közi.

5.
Darulábú, szarkaorrú
Nyomorult németség!
Fut előttünk, retteg tőlünk,
Nyomorult nemzetség!

6.
Görbe hátú, mert lenyomta
Füstös moskotéra,
Elfárasztott, elbágyasztott
Dióverő pózna.

7.
Tüzes madzag, apró csollong,
Lombos az gagyája,
Tátva-nyitva mindeneknek
Nagy éhelholt szája.

8.
Toldott-foldott, tetves-redves
Minden portékája,
Kalapjának nedvessége,
Lefügg kalimája,

9.
Renddel állván, nagy sokaknak
Meggyőzik az társát,
Ebről ebre hagyják
Békasütő nyársát.

10.
Elig nyílik fel a szája
Berdó kiáltásra,
Korog-morog öres hasa,
Siet jóllakásra.

11.
Rendeletlen öltözeti,
Csúfos pántlikája,
Nem érne egy abadolmánt
Minden portékája.

12.
Lapos guta megütötte
Bornyúbőr iszákját,
Kebelében legelteti
Sok ezer marháját.

13.
Mely marhának tetű neve,
Tartsa ő magának!
Nyúzza rendre, jó lesz bőre
Bornyúbőr iszáknak.

14.
Mert ő igen gyenge nemzet,
Szokott effélire,
Országában eleget kap,
Menjen hát helyire!

15.
Mi is vitézkedünk ezért
Jó kuruc vitézek,
Mert ezeknek drágább kéncsét
Én soha nem lelek.

16.
De gyűlölöm, mert nyomorú
Mégis kevélységre,
Ládd, majd feldől, mégis indul
Magyarok vesztire.

17.
Kicsírázott eb-agyara
Az magyar cipóra,
De megváslik foga bele,
Lészen még oly óra!

18.
Sok tokosnak mentél te már
Éltének végére,
Szabadoson öszvementél
Ütközetből véle.

19.
Sok szerencsét próbáltál te
Velünk német ellen,
Holott soha nem voltál te
Szerencsétlenséggel.

20.
Sok cifornyás német urat
Rabságra hajtottunk,
Sok kalapot mezőségen
Öszve is tapodtunk.

21.
Nosza! Most is űzzük-vágjuk
Mint ellenségünköt,
Mutassuk meg nemzetünknek
Jó vitézségünköt!

22.
Fut az tokos, tüzes madzag
Kihull az keziből,
Őszi keserű gombája
Kidől az fejéből.

23.
Után, kuruc, után!
Tiéd az puskája,
Enyim pedig az kancája,
Tied az lódingja!

24.
Rajta Miska, rajta
Az tüzes labancon!
Mienk leszen a nyereség
Mind, az derék harcon.

25.
De mindezek fegyverekkel
Nem érnek egy pénzt is,
Hadd el, vedd el az szablyáját,
Üsd le az fejét is!

26.
A nagyszájú horvátnak is
Fekete csizmája,
Hosszu nyakú, kurta farkú
Görcsös paripája.

27.
Egy rossz, rozsdás kalabérja,
Életlen szablyája,
Csipás szemű kancájával
Együtt van kvártélya.

28.
Noha éhhel csak meg nem hal,
Nincs benn takarmánya,
Sokszor száznak sincs közöttök
Egy pipa dohánya!

29.
Az vitéz kurucnak
Van szabott dolmánya,
Sarkantyús csizmája,
Futó paripája.

30.
Az gyalog kurucnak
Van frissen járása,
Mint Pelagus lónak,
Van sebes futása.

31.
Vitéz karja lábaiban
Karmazsin csizmája,
Gyönggyel fűzött az bocskora,
Ezüstös kapcája.

32.
Hátán cifra farkasbőre,
Kurta kis dolmánya,
Nyakában függ gyönggyel fűzött
Csontos kalabéra.

33.
Fényességgel mind berakva
Aranyas szablyája
Nyuszttal béllett az süvege,
Csillagos forgója.

34.
Patyolat az kuruc,
Gyöngy az felesége,
Hetes vászon az labancság,
Köd a felesége.

35.
Szegén kuruc elveszett, mert
Sokszor egyest isznak,
Pohárt császár életiért
Egymásra hagyítnak.

36.
Nosza tehát, hadnagy uram,
Dúljuk fel jószágát,
Mind ellenségünknek
Hajtsuk el marháját!

37.
Ha rád támad az pénziért,
Vágd be az ajtaját,
Fúrd meg az hordaját,
Idd meg mind az borát!

38.
Az paraszt embernek
Fogd meg az szakállát,
Hajtsd el az marháját,
Verd pofon ő magát!

39.
Az labancság takarodjék
Nemes országunkból,
Hogy végtire szalagszíjat
Ne vágjunk hátakból!

– Kuruc nóta 1700-as évek eleje

vasárnap, július 06, 2014

2014/ 27.hét

Hej, halászok, halászok
— Hej, halászok, halászok,
Merre mén a hajótok?
— Törökkanizsa felé
Viszi a víz lefelé.
— Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
— Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
— Hát a keszeg mit eszik,
Ha a hálóba teszik?
— Nem eszik az egyebet,
Csak szerelemgyökeret.