vasárnap, augusztus 30, 2015

2015/ 35.hét

Arany János - Török Bálint

„Fohászkodik mostan sok
gyakor sírással
Asszonyfeleséged
az két szép fiával –”

Izabella királyné Budában
Azt se tudja, hova lesz buvában:
Két ellenség két felől szorítja,
Szivét a gond száz felől borítja.

Összegyüjti budai tanácsot:
„Jó emberek adjatok tanácsot:
Boldogasszony temploma keresztjn
Török zászló lengjen, vagy keresztyén?”

Szól a biró nagy Isten szavával
Tizenharmad szék-ülő magával:
„Mire a nap még egyszer kisütne,
Német zászló lesz oda felütve.”

Titkos éjjel a kaput kinyitják,
Magyar urak ezt nem is gyanítják:
Török Bálint, György barát, vezérek!
Kár alunni mostan a vezérnek.

Nem aluszik a barát, felébredt;
Török Bálint ruhát sem cserélhet:
Az ellenség, ki nyakra, ki főre,
Takarodik a várból előle.

Jár a barát postája, követje,
Szolimánhoz titkos üzenetje;-
Maga Bálint csak morog, csak ümget
„Ez is elád maholnap bennünket!”

Sárga lovát nyergelik atlaszra,
Úgy robog a budai piacra,
Nagy sokaság közibe úgy léptet:
„Halljátok ezt ti budai népek!”

„Áruló az, áruló a neve,
Verje meg a magyarok Istene,
Aki Budát – gyilkolom a fattya! -
Kettő közül egynek is feladja.”

-„Áruló az, áruló a neve
Verje meg a magyarok Istene,
Aki Budát közülünk feladja,
Török Bálint szavát nem fogadja.”

Érkezik a vad pogány, sereggel:
György a barát, összesúg ezekkel,
Maga Bálint, ha szivből, ha szinre.
A basának dolgozott kezére.

„Két ellenség a Duna-két parton:
Kevés annak az én egy jó kardom:
Egyiket a másikkal – hiába!
Ahogy lehet” – gondolja magába.

Hétfő napon hajnalhasadáskor,
Veresebb az ég alja, mint másszor;
Hajnal előtt a Szentgyörgy terére
Vágtatott a magyarok vezére.

Ágaskodik jó lova magasra,
Kukorékol a csaták kakassa;
Hej! mit akar a Bálint ma reggel
Török-magyar egyesűlt sereggel?

Amit akar meg is teljesíti,
Hajnali szél zászlaját röpíti,
Maga pedig kardját emelinti
Török Bálint, jó vitéz, Enyingi.

Széles a víz a Duna árkában:
Ne menj neki, bolond cseh, vaktában!
Nekimenne, ha partja se volna,
Vize helyen pokol tüze folyna.

Fut a vezér maga is, vesztébe,
Beletört a gyalázat szivébe:
Szegény öreg! Hogy ki nem huzhatta,
Futásában elvérzik miatta.

Török Bálint, jó vitéz, Enyingi!
Vitézséged ne mutasd nagyon ki,
Mert a pogány bizony megigenli,
Gonosz barát ellened ingerli.

Gonosz barát hitszegő tanácsa
Azt a vermet csak ássa, csak ássa
Ki miatt lesz Budavár bukása,
Török Bálint hálóba jutása.

Győzedelmes ütközet elmulván,
Izeni a Szolimán nagy szultán:
„Fiam Bálint, magyarok vezére,
Jöszte hozzám ebédre, ma délre.

Jöszte hozzám az ország nagyával,
Izabella királyné fiával:
Atyja után én vagyok az atyja
Árvaságát meg sem is siratja.”

Gondolkozik a Bálint magában:
Nem lesz-e jobb maradni Budában?
Mintha sugná, valami azt mondja:
Ne menj Bálint, a török táborba!

Királyasszony ellenben azt mondja:
„Török Bálint, te segíts bajomba:
Gyermekemet nem adom barátnak,
Szivében nincs érzelme apáknak.

Neked adom hűséges jobbágyom!
Neked is van két fiad Torbágyon:
Mintha egyik volna most öledbe’,
Viseld gondját, úgy adom kezedbe.”-

Hosszas ebéd a török szultáné,
Hátra van még a fekete kávé:
Török Bálint tétova tekintget:
„Körülfogott a jancsár bennünket!”

„Nézz ki fiam, gyenge kis apródom!
Látsz-e nagy port a budai úton?”
-„A szombati kapuja kitárva,
Ott megyen a sok török Budára.”

„Nézz ki megint, édes kis apródom;
Jaj Istenem, be szörnyen aggódom.”
- „Izabella királynét csalárdul
Költöztetik kifelé a várbul.”

„Harmadszor is nézz ki még apródom;
Oh, hogy erről tenni már nincs módom…”
- „Boldogasszony tornya tetejében
Félhold ragyog a kereszt helyében.”

Jő parancsa Szolimán szultánnak,
Parancsolja Verbőczi Istvánnak:
”Te fogsz lenni az ország birója;
Török Bálint itt marad egy szóra.” –

Parancsolja azután barátnak;
A csecsemőt vidd el az anyjának,
Te fogsz lenni ország kormányzója;
Török Bálint itt marad egy szóra.”

„Hej, az a szó több-e mint egy másik?
Minek jöttem én azért Mohácsig!”
”Fiam Bálint, érjük el Eszéket:
Becsülettel hazaküldlek téged.”

„Hej! Az a szó hossz már egy hétig;
Hosszu nekem Budától Eszékig.”
”Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra:
Hadd megyünk le, ne tovább, Nádorra.”

„Nagy Szolimán! Nagy a te hatalmad,
Nádor alól most tovább lecsalhat…”
- „Kutya voltál, az maradsz, de vason:
Láncot neki, hogy ne haraphasson!” –

Várja szegényt – beh mihaszna várja! –
Odahaza a szép két kis árva:
Minden reggel kimegy az utcára,
Édes atyját de mihaszna várja.

Várja szegényt szerelmes szép nője:
Ki-ki áll a magas könyöklőre;
Fehér képét ereszti karjára,
Úgy zokog, hogy mégse jön a párja.

Héttoronynak sötét zugában
Török Bálint üldögél magában;
Ifju korát a vénség megszánja,
Megérleli s a halál levágja.

vasárnap, augusztus 23, 2015

2015/ 34.hét

Ady Endre - Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivû sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtõl a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

vasárnap, augusztus 16, 2015

2015/ 33.hét

A magyar haza (saját)

Légy hazafi, magyar hazafi,
Mert az ország már csőd,...
S a csőd a pusztulás,...
A pusztulás pedig a Vég,
Ezt tartsd szemed előtt,
Mert a magyar ember csak--
A hasznot keresi az ország,
Az ország pusztulásában, --
Mert mi szegény nemzedékek.
Mi már nem vagyunk képesek,
Képesek a hazafiasságra,...
Mert ez a világ, már tele,
Tele vannak kísértésekkel;
Tele vannak rossz szellemekkel,
S ez már a Végzet hatalma'
Ha nem térünk meg!
Ha nem térünk meg!
Mert ez a fő tény, --
S mikor eljön a végzet,
A Sors már csak érdem,'
A Sors már csak Érdem,--
S Ő eldönti Ki ...
Ki illeti meg a jót, s
Ki a rosszat? -- ...
Ezt magadnak kell eldöntened,
Mi érdekel jobban:
A hit, remény, szeretet,
Vagy más, ami megkísért;
Megkísért tégedet?
Ez az ördög műve,
Ez Az ördög műve.


Keszthely, 1995. március 24.
Sármellék, 1995. május 1.

vasárnap, augusztus 09, 2015

2015/ 32.hét


Czuczor Gergely - Mátyás király

Mátyás király fölötte szereté
A népet, s ez őt nem felejtheté,
Kivált a jó szántóvető népek
Felőle mind maig regélgetnek.

Mátyusföldén az róla a rege,
Hogy ő nem volt nagy úrnak gyermeke,
Ha tán nemes volt is, csak bocskoros,
És mint szegény, lett szolga - ostoros.

Nagy orra volt-e ok, vagy más hiba,
Nem szól felőle a nagy krónika,
Elég az ahhoz, hogy ingerkedék
Matyinkkal a suhanc pórnemzedék.

De Matyi sem kért mástul kölcsön észt,
S pengőbe adta vissza a fapénzt,
S a gúnyolónak oly koncot dobott,
Melyen heted hétig rágódhatott.

Meg volt csinálva, amit dolgozott,
Minthogy mindent helyén, nyelén fogott,
Nem is vették hát rossz neven neki,
Ha tálbul a húst nem feledte ki.

Egyszer gazdája szántani küldte őt,
Nem tudni, ugart-e, avagy vetőt,
De mélyen járt ekéje, s egyiránt,
Minél többet gazdája sem kivánt.

El délnyi délig igy dolgozgatott,
Mig szolgatársa is kiballagott,
S hozzája úgy félvállon szól vala,
Matyink pedig dolgára gondola.

"Hej Matyi, nem tudod, mi hír Budán?
Az úri népek összebujtak ám,
S királyt tesznek; te orrod jókora
Nem szagolod, ki lesz a nép ura?"

A szolga szólt, röhentve jó nagyot,
Matyink reá ilyen választ adott:
"Az új királyt ma angyalok teszik,
S az lesz, aki vas asztalrul eszik."

Erre az ekéjén egyet vetett,
S a felfordult szántóvasról evett,
Midőn a szolga látta, mit mivel,
Szólott fitymálkodás igéivel.

"Koldúsvezér! ha ostorom nyele
Addig kihajt, s leszen zöld levele,
Mig a dűlőn egy fordulót teszek,
Te úgy király, s én bolondod leszek."

S hogy eshetett, hogy nem, de úgy esett,
Az ostornyélnek zöld levele lett,
S im angyalok koronát hoztanak,
Matyink felé szárnnyal csattogtanak.

Matyink ijedten ösztökét emel,
Hogy a koronát távolítsa el,
De épen csak hegyén találta ezt,
Azóta görbe rajta a kereszt.

S akarta, vagy nem, de a korona
Matyink fejére szállva ragyoga,
S belőle oly király kerekedett,
Kinél különb grófbul sem telhetett.

vasárnap, augusztus 02, 2015

2015/ 31.hét

Ady Endre - Dózsa György lakomáján

Sebő pajtás, mit szól a gyomrod?
Pajtás, ebeké a vérünk:
Fejünk fölött varjak kárognak.
Pajtás, meghalt a vezérünk.

Különb volt, mint nyolcvan apátúr,
Szentebb úr nem vala itten,
Úgy trónolt ott, a tüzes trónon,
Mint az egekben az Isten.

Tréfás gyilkosok csiklandozták
S meghalt komoly, büszke fővel.
Háta mögött egy püspök állott
Szentelt vízzel és füstölővel.

Sebő pajtás, jóllaktunk egyszer,
Holt ember varjaknak étkük.
Pajtás, mi voltunk a rossz varjak.
Mi éhesen széjjeltéptük.

Gyomrunkban az élet s az átok,
Hajh, gyomor, haj, kutya bendő,
Ti vagytok Magyarország sírja
S ti lesztek majd a jövendő.

Lesz bőjtje a nagy lakomának,
Lesz új vezér és új Dózsa,
Sebő pajtás, ne köpködj: megvált
Bennünket a Dózsa trónja.