2015/ 26.hét

Mondd mit tegyek II. (saját)

Hazám, hazám
Mikor leszel,
Oly valóságos,
Mint te voltál.

Oly rég, olyan
Réges rég,
Mikor leszel
Olyan? Mondd!

Mikor lesz béke,
Mely felőröl minden,
Minden ellenségeskedést,
Minden ... csatabárdot.

Mikor lészen tiszta.,
Tiszta a törvénykezés?
Mikor nem fogja senki,
Senkise kijátszani?

Mondd mikor! Mikor?
Megélem én azt  még,
Vagy dobjam vágyaimat,
Egy nagyon mély mederbe.

Hol elpusztul, vagy
Megmarad, de másként.
Mondd mit tegyek?
Mondd mit tegyek?

Menjek, vagy maradjak
Gondoljak-e   másra,
Vagy  semmire se
Mondd mit tegyek?

Oh értelem mondd,
Te amit gondolsz,
Mit tartasz helyesnek,
hagyjam itt hazámat;

Hagyjam itt mi kedves,
Kedves volt számomra,
S menjek el idegenbe,
Új életszakaszt kezdeni.

Mi lenne célszerű,
Mi lenne számomra,
Számomra megfelelő?
Mondd mit tegyek!


Kéthely - Marcali, 1995. június 27.

2015/ 25.hét

Wass Albert - Ki a magyar?

Ki a magyar hát?
Te, vagy én? Vagy a harmadik?
Nosza döntsük el szaporán,
Míg el nem süllyed a ladik
Ragadjunk hát lapátot, csákányt,
Evezőt! Ebura fakó!
Így csináljuk már ezer éve!
Ez hát nekünk való!

Aztán, ha majd holt tetemünket
Kiveti a víz a partra:
Magyar leszel Te is, én is,
A harmadik is, mind, mind, kit halva,
Bevert fejjel, némán, gyászban
Fektethetünk a ravatalra.

2015/ 24.hét

Wass Albert - Magyar Cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
– Én arra a vörösre fogadok!
– Enyém a zöldinges legény!
– Szorítsd, te Árpád-címeres!
– A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.
A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.

Bajorerdő, 1947

2015/23. hét

Arany János - V. László

Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.

„Ki az? mi az? vagy úgy -”
„Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.”

A felhõ megszakad,
Nyilása tûz, patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
Budának tornyiról.

„Miért zúg a tömeg?
Kivánja eskümet?”
„A nép, uram király,
Csendes, mint a halál,
Csupán a menny dörög.”

Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs:
Buda falán a rab
- Egy-egy felhõdarab -
Ereszkedik alá.

„Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia -”
„Uram, uram, ne félj!
László, tudod, nem él
S a gyermek, az fogoly.”

Mélyen a vár alatt
Vonúl egy kis csapat;
Olyan rettegve lép,
Most lopja életét...
Kanizsa, Rozgonyi.

„Kettõzni kell az õrt,
Kivált Mátyás elõtt!”
„Mátyás, az itt maradt,
Hanem a többi rab -
Nincsen, uram, sehol.”

A felhõ kimerült,
A szélvihar elült,
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
Rengetnek a Dunán.

„El! míg lehet s szabad!
Cseh-földön biztosabb.”
„Miért e félelem?
Hallgat minden elem
Ég s föld határa közt.”

Az alvó aluszik,
A bujdosó buvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jõni vél
Kanizsa, Rozgonyi.

„Messze még a határ?
Minden perc egy halál!”
„Legitten átkelünk,
Ne félj uram: velünk
A gyermek, a fogoly.”

Az alvó felvirad,
A bujdosó riad;
Szellõ sincsen, de zúg,
Felhõ sincsen, de búg
S villámlik messzirõl.

„Oh adj, oh adj nekem
Hûs cseppet, hû csehem!”
„Itt a kehely, igyál,
Uram, László király,
Enyhít... mikép a sír!”

Állj meg, boszú, megállj:
Cseh földön ûl a rab;
Cseh földben a király,
Mindég is ott marad,
De visszajõ a rab...!

(1853.)