vasárnap, március 31, 2013

2013/14. hét

Sértő Kálmán: Kolozsvár

Szomorúan jár-kel benned a költő,
Sok régi búja mélyből felfakad,
Már alig hitte, hogy meglátja benned
A sziklaerős, ódon házakat.
Ha véletlenül kalapom is lenne,
Mint másoknak van, levenném ma itt,
Mert akkora öröm és gyász van bennem,
Hogy azon még a sírás sem segít...
Beteg vagyok, már közel a halálom,
De megköszönöm, édes Istenem,
Hogy Mátyás szobra előtt meghajthattam
A letisztelgő, őszülő fejem.
Nem is tudom, hogy hány Mátyás kellene
Ma ide, s mennyi férfi, mennyi kard,
Mert siratni kell bizonytalanságban
A roppant hős, de maroknyi magyart...

vasárnap, március 24, 2013

2013/14. hét




Az Árpádok elődei
Az Árpád-ház családfája
A Turul nemzetség



Nimród és Ankira nemzette Hunort és Magort,
Hunor nemzette Bort,
Bor nemzetségéből származott Dama,
Dama nemzetségéből származott Keled,
Keled nemzetségéből származott Kear (Kér),
Kér nemzetségéből származott Belér,
Belér nemzetségéből származott Kedár,
Kedár nemzetségéből származott Otumor,
Otumor nemzetségéből származott Tarkas,
Tarkas nemzetségéből származott Bendefard,
Bendefard nemzetségéből származott Bokány,
Bokány nemzetségéből származott Csanád,
Csanád nemzetségéből származott Buda,
Buda nemzetségéből származott Beztur,
Beztur nemzetségéből származott Mike,
Mike nemzetségéből származott Mikes,
Mikes nemzetségéből származott Ombud,
Ombud nemzetségéből származott Kölcse,
Kölcse nemzetségéből származott Levente,
Levente nemzetségéből származott Lél,
Lél nemzetségéből származott Zámur,
Zámur nemzetségéből származott Zombur,
Zombur nemzetségéből származott Balug,
Balug nemzetségéből származott Bulcsu,
Bulcsu nemzetségéből származott Zulta,
Zulta nemzetségéből származott Berend,
Berend nemzetségéből származott Kadicsa,
Kadicsa nemzetségéből származott Upas,
Upas nemzetségéből származott Ethei,
Ethei nemzetségéből származott Szemény,
Szemény nemzetségéből származott Torda,
Torda nemzetségéből származott Bendeguz,
Bendeguz (Bende-khus) nemzette Etelét, azaz Atila királyt,
Atila király nemzette Csaba királyfit,
Csaba (Chabad meghalt 514-ben) fiai Ogurd és Muagyer,
Ogurd uralkodott 514-től haláláig 518-ig,
Muagyer uralkodott 519-től, meghalt 568 körül,
Balug (Balakh) uralkodott 570-től, meghalt 610 körül,
Upas, Muagyer dédunokája, uralkodott 710-től, meghalt 750 körül,
Csaba (Upas fia) uralkodott 750-től, meghalt 782 körül, fiai:
Ed (kvorezni nőtől) uralkodott 784-től, meghalt 790 körül,
Edemen uralkodott 790-től, meghalt 809-ben,
Ügek uralkodott 810-től, meghalt 844 körül, fiai:
Előd (Eleud) uralkodott 845-től, meghalt 861 körül, fia Emesétől:
Álmos, született 819-ben, uralkodott 862-től, meghalt 893-ban, fia:
Árpád, a honvisszafoglaló, született 840 körül, uralkodott 892-től, meghalt 907-ben,
Árpád fiai: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas, Zolta,
Zoltán fejedelem nemzette Taksonyt,
Taksonytól származott Géza (Geysa) fejedelem,
Géza Gyula leányával, Sarolt-tal nemzette Vajk fiát,
Akit Istvánnak kereszteltek át, és 1000-ben keresztény királlyá koronázták.

2013/13. hét

Jól van dolga a mostani huszárnak

Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!

Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.

vasárnap, március 17, 2013

2013/12. hét

 
Ábrányi Emil : MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉN
I.
Minden napot megáldjon a teremtő,
Melyben nem ér bennünket semmi rossz,
De azt legjobban - mind a két kezével
Mely téged, nagy nap, nékünk visszahoz;
Igaz, hogy már csak emlék vagy. Letüntél,
És helyedet rég elfoglalta más.
De ami szent, idő nem árthat annak:
Vallássá lesz, mint a feltámadás.

Forró lelkekből fölcsapott az érzés,
S a bús országot fény ragyogta be;
Önként fakadt föl, mint ahogy tavasszal
Virágot hajt a föld meleg szive.
Erőszak nem dúlt, bíbor vér nem ömlött,
Tűz nem rombolt békés házfödelet:
Nem lángolt más, csupán a mámor pírja,
Mint hajnalfény az ébredők felett.

Szabadság napja volt e nap, sugárzó
Tört láncokon s eggyé forrt szíveken!
A napnak is van foltja, ámde abban
Nem volt mocsoknak egy paránya sem.
Megváltozott mintegy varázsütésre
Az addig önző, törpelelkü kor;
Emelkedett mindenki: félistenné
Vált a nemes, - és polgárrá a pór!

Amit ma tán sokan nem értenek már,
Vagy nem hisznek, megtörtént a csoda:
Nem volt különbség gazdag és szegény közt,
Együtt örült kunyhó és palota.
Mint a keresztség első századában
Minden hivő egymás testvére lett:
Nálunk is! Azt Jézus müvelte és ezt
Másik megváltónk: a honszeretet!

Szép március! Ihlesd meg a szivünket,
Szabadságoddal hadd legyen tele!
Reszkessen át valónkon, mint a napfény,
Mint ibolyáid édes fűszere.
Sértés, viszály, gyűlölködés ne bántson.
S ha van sebünk, mely fájó tűzzel ég,
Takarjuk azt el! Egy-egy ölelő kar
Hadd fogja át, mint élő kötelék!

Mindaz, mi szép volt és fenséges akkor,
Lelkünkre hasson és emelje föl!
Igy látva minket, még az ellenség is
Egy percre bár - feledje, hogy gyülöl.
Tanulja meg tisztelni nemzetünket,
Népünk előtt emeljen kalapot.
Testvéri láncban, jertek, ünnepeljük
E legdicsőbb, e fényes, nagy napot!


II.

Nincsen ott örök tél, hol nap heve lángol;
Hosszú fagy fölenged izzó sugarától,
S koszorúját hozza rózsás kikelet.
Csüggeteg lemondás örökös, zord rabja
Nem lehet a szív sem, - míg szabadság napja -
Visszatérsz: ragyogni nemzetünk felett!

Róma rabszolgái egy napot megűltek
Lánctalan vígsággal: lakomára gyűltek
S a gyönyört, a mámort itták szabadon,
Aljas napi gondot, rút viszályt feledve:
Igy merül a lelkünk emlékezetedbe,
S álmodunk nagyságról a Te napodon!

Az idő mély tenger: a jogos, a téves,
A nagy és a hitvány egyaránt belé vesz,
Buborékként pattog élet, esemény...
De te úgy állsz benne, mint a gránit-szikla,
És magányos sasként száll föl csúcsaidra
Egy-egy hozzád méltó sóhaj vagy remény!

Te, ki láttad folyni Caesar gőgös vérét,
S két táborba verted Róma szenvedélyét:
Testvérré te tetted a pártos magyart.
Tetszhalott egysége új tettekre éledt,
És a végromlásban még erősebbé lett,
Tömörebb a láncnál, mely húsába mart!

Soha föl nem támad Magyarország népe,
Ha te akkor nem vetsz lángot a szivébe,
Hogy a Golgothán is védje igazát.
Szent lélek szállott így az apostolokra...
Ki honáért nem halt, vándor-botját fogta,
És hirdette buzgón, híven a hazát!

Európa bámult a maroknyi népen,
Mely hőssé lett harcán, naggyá börtönében,
S hóditott gyászával, amikor bukott.
Győzőjét, bakóit nyíltan megvetette,
De a bujdosókat vállaira vette,
S meghordozta büszkén Kelet és Nyugot.

Nagy idők nagy napja! Megbecsűljünk téged,
Mint a legtündöklőbb, legdrágább emléket,
Mely a multból intő például maradt.
Valahányszor jössz a tavaszodó évvel,
Úgy köszöntsünk téged, lelkünk gyönyörével,
Mint a tűzimádó a napsugarat!

Legyen a magas hit új feltámadása
Az a kor, mely most jön! Lelkesedve lássa
Márciusnak egy új, még szebb iduszát!
Ami most csak emlék, legyen újra tetté,
Tavaszi viharrá, üde fergeteggé,
Mely tisztítva száguld a világon át!

vasárnap, március 10, 2013

2013/11. hét

Huszárgyerek, huszárgyerek?

Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak:
Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Aranymente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megyen csatába:
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába!

vasárnap, március 03, 2013

2013/10. hét

A rózsám de csinos...

Bevonult az édes rózsám katonának,
Szüksége van két karjára a hazának.
Nem búsulok, a mundérban mikor látom,
E nótával a szívembe belezárom.

A rózsám de csinos, nem tiszt csak gyalogos,
Horthy Miklós katonája.
Hazáját szereti, babáját öleli,
Bátran indul a csatába.
A banda muzsikál, reng a föld, ha lép.
Sok édes kicsi lány szíve érte ég.
Mert a rózsám de csinos, nem tiszt csak gyalogos,
Horthy Miklós katonája.

Ha elmegy a századával a csatába,
Piros Rózsát tűzök fel a zubbonyára.
Megfogadom soha se lesz más a párom,
Hős katonám hűségesen hazavárom.

Mert a rózsám de csinos, nem tiszt csak gyalogos,
Horthy Miklós katonája.
Hazáját szereti, babáját öleli,
Bátran indul a csatába.
A banda muzsikál, reng a föld, ha lép.
Sok édes kicsi lány szíve érte ég.
Mert a rózsám de csinos, nem tiszt csak gyalogos,
Horthy Miklós katonája.