péntek, augusztus 26, 2011

2011/ 34. hét

Szathmáry István: Országzászló

Magyar zászló, nemzetemnek lobogója,
Van-e nálad szebb, dicsőbb múlt hordozója?
Büszke láng gyúl a szívemben, hogyha látlak,
Büszke vére forrva pezsdül hős apáknak.

Úgy jövünk, mint Napkeletnek bősz viharja,
A kezünkben hun Attila égi kardja.
S lesz belőlük a kereszt új, nagy csodája:
Nagy Hunyadi oszmánverő katonája.

Hős csatákban addig omlik, hull vérünk,
Míg Mohácshoz, ama roppant sírhoz érünk,
És amikor Zrínyi Miklós kardja villan,
Bécsi sasnak karma dúl már vállainkban.

Új legendák, új vitézek sora támad:
Szent szabadság, érted vívjuk szent csatánkat.
A mi zászlónk nagy Rákóczi, Kossuth óta
A szabadság vérrel ázott lobogója!

Szörnyű számum szántja végig a világot,
S rendületlen érccsoportként őrt ki áll ott,
Hol sikongva, legvadabbul zúg az orkán.
A Doberdón s a Kárpátok ormán?

Újra ő: a magyar honvéd… Földet rázó
Vérviharban ott lobog az ősi zászló,
Ott lobog a három szent szín… Hogyha látja,
Énekelve ront a honvéd száz halálba.

És mikor a poshadó láp csőcseléke
A dicső jelt meggyalázta és letépte
Akkor lett e szép, nagy ország csonka rommá
S elszakított, ősi földje bús vadonná.

Csonka földön, félárbocon leng azóta
Nemzetünknek ezeréves lobogója,
Hogy hirdesse nemcsak zord és néma gyászunk
De törhetlen, dacos élni-akarásunk.

Magyar zászló, színeidben egybeolvad
A dicső Múlt, bús Jelen és büszke Holnap:
Ősi földjét, melyet Árpád kardja szerzett,
Ősi daccal visszavívja ez a nemzet.

Most szívünkben ősi dacnak láza forrjon,
Most a vérünk, mint a láva, úgy daloljon,
Vagy lobogjunk üstökösként fenn az égen
Új időknek, új viharnak jósaképpen:

Sátán műve, Trianonnak céda lánya,
Odaültél a Hazugság trónusára,
De az Isten e cudar bűnt megtorolja:
Egy nap onnan letaszítunk a pokolba.

Erre buzdíts, nemzetemnek lobogója,
A szívünkbe izzó lángbetűket róva,
S azt a hajnalt, büszke hajnalt ha megéred,
Hirdesd akkor a dicső, új ezredévet!

péntek, augusztus 19, 2011

2011/ 33. hét

Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!
Itt a fél ország lop, csal. Beteg.
Itt már nem kellenek a gyermekek.
Itt Horn, Pető, Gyurcsány az úr,
Itt mindenki angolul tanul,
Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!

Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország,
Emléketek is gyáván elhazudták,
Itt útlevél nem jár, csak idegeneknek,
Ha kampányt vezet vagy bölcsen befektet.
Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország!

Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye,
Vígan él Kun Béla, Kádár szelleme,
Itt nem állhat szobra gróf Telekinek,
Pázmánynak, Wassnak, Mindszentynek.
Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye.

Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont,
Itt zászlót a nép Károlyiért bont,
Koccintanak Erdély gyászünnepén,
Itt már nincs magyar hit, munkás remény,
Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont.

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely,
Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell,
Nincs itt magyar gyár, talpalatnyi föld,
A reklám és hazugság minden tért betölt.
Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely.

Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna,
Az mind szélsőséges, sovén és irredenta,
Populista, demagóg, ellenforradalmár-
Jaj, emlékeztek? Sok ilyesmi volt már.
Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna.

Vagy gyertek mindannyian! Velünk szavazzatok!
Élők és holtak, látók és vakok,
Ki járni bír, ki élni mer,
Tenger tömegben jöjjön el!
Szavazzatok helyettünk üvöltő igennel,
Gyertek zászlóval, fáklyával, keresztel,
Gyertek mindannyian, velünk szavazzatok!

S amit nem tudtunk megtenni ötven éve,
Kergessük őket együtt el, örökre, végre!

(Szent Korona Rádió)

péntek, augusztus 12, 2011

2011/ 32. hét

Kiss Menyhért: Feltámadás

Trianont ledöntjük! - A magyar fájdalom versei

Töviskoronát tettek a fejére,
A ruhájára sorsot vetének,
Megcsúfolták, megvesszőzték szegényt,
Véres esője folyt szemének,

Kezét Pilátus akkor is mosta,
Árulója is akadt ép' elég,
Felfeszítették, sziklasírba tették,
És ujjongott a hitvány csőcselék...

De Eszme volt és Igazság és Isten,
Hiába erő, durva hatalom,
Valami a sírt dörögve zúzta szét
Azon a rózsás, húsvéthajnalon,

Judeában, Párisban temessék el
Az Igazságot, mély síri gödörbe,
Feltámad egyszer, egy hajnalon,
Kiszáll a sírból, fényesen tündökölve...

Ne sírj testvér! nincs veszve Magyarország,
Ruhájára ámbár sorsot vetének,
Megcsúfolták, megvesszőzték szegényt,
Csurog a vére átdöfött szívének,

Felfeszítették, sziklasírba tették,
Bent és kint ezer ellenség üvölt,
De hirdetem, pirkad a húsvéthajnal,
És megmozdul a föld...

péntek, augusztus 05, 2011

2011/ 31. hét

Azáry Emil: Magyar diák imája

Nem voltunk bűnösök, máséra nem vágytunk,
Csak azt védte karunk, ami a sajátunk,
Letiport az ármány, az álnokság győzött:
Idegen szél szálldos bús Kárpátok fölött.

Ezer esztendőnek minden álma, tette
Trianon sírjában mélyen eltemetve
Idegen osztozik ősi magyar kincsen,
Erdeink fájából koporsóra sincsen.

Üszkös romok tövén szegett fejjel járunk,
Testvéreink rabok, porba hullt országunk!
Bánat veri szívünk, zokog a mi lelkünk
S csonka határainkra könnyezve tekintünk.

S ha vétkeink valának vérrel vezekeltünk,
Bűnbánat sodrában megtisztult a lelkünk,
S várjuk a márciust, új tavaszt remélve,
Hallgatsd meg imánkat, nagy Isten az égbe!

Nem kérjük a másét, csak ami miénk volt:
Ragyogjon felettünk újra magyar égbolt,
Tiszta szívvel hozzád epedve kiáltunk,
Kegyes jó Istenünk, add vissza országunk!

Add vissza szép hazánk, örökét Árpádnak,
Ne legyenek rabok, kik keblünket vágynák,
Régi szent hazában egyesüljön népünk,
Kegyes, jó Istenünk, esedezve kérünk!