péntek, november 25, 2011

2011/ 47. hét

Ady Endre: A Föl-Földobott kő


Föl-földobott ko, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelybol vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hutlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott ko, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakan
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

péntek, november 18, 2011

2011/ 46. hét

Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson

Kint a szőlőnkben, emlékszem rája
Deszkakunyhónk előtt állott
Öregapám diófája.

Ha vihar támadt - szőlőkötözéskor
Dörgött az ég, csattant a villám,
Füstölt az úton a felpaskolt por,
Ahogy végigverte a dörgő esőostor,
Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,
az égen.Miként robognak a felhők

Nagyapám a fát leste.
Vajon elbír-e a széllelő
Recsegett, ropogott öreg teste,
A szél a gallyakat csomósan tépte,
Hullott a zöld dió áldott termése,
Mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta,

De győzte a vihart öregapám konok,
Törzsekopott diófája.

Csak a gyökér kitartson!...

Még ma is hallom - motyogott nagyapám:
Nem lesz baj, gyerek!

Dió lehullhat,
Új tavasszal terem az ág újat,
Ág is nő a letépett helyére,
De ha a gyökér nem bírná tovább,
A diófának, kisunokám, vége.

Most is vihar, szél tépi, rázza
De állja a vihart Árpád vezér
Ezeréves, öreg diófája.

Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek
Tapadnak a földre, hogy termés legyen
Az örök magyar szőlőhegyen,
Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak ...
- Adj! Uram, elég erőt a harcos diófának!

Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
Letörhet száz ág, ezer nő helyére
S ha csupán a csonka törzs marad,
Ha új tavasz zsendül, kifakad!

Uram, csak Te lássad,
Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon
A gyökér kitartson.
A gyökér kitartson!

péntek, november 11, 2011

2011/ 45. hét

Ady Endre: Dózsa György unokája

Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.

A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?

Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rabló váraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?

péntek, november 04, 2011

2011/ 44. hét

Faltysné Ujvári Anna: Magyar vagyok

Az én népem neve :magyar,
Jelünk:piros-fehér-zöld.
Hogy én magyar gyermek vagyok,
Engem büszkeséggel tölt.

Az én hazám:Magyarország_
Bölcső helyem,otthonom,
Gyarapítom,vigyázok rá,
Tönkre tenni nem fogom.

Az én édes anyanyelvem-
Édesanyám bizta rám-
A nagyvilág legszebb nyelve.
Bízzál bennem, kis hazám!

Kovács Ágota Csenge