Ady Endre: A Föl-Földobott kő
Föl-földobott ko, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelybol vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hutlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott ko, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakan
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése