péntek, december 30, 2011

2011/ 52. hét

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
légy vígasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek

péntek, december 23, 2011

2011/ 51. hét

Szentmihályi Szabó Péter
Térdre, magyar!


Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.

Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket!

Szemétdomb város ez: tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét!
Villánk s a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd!

Ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
Fuss, merre látsz, szegény magyar!

Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!

Hóhérodnál ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz.

Nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre magyar, térdre, térdre!

péntek, december 16, 2011

2011/ 50. hét

Szélles Sándor: Székely karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron egymagában fenn a Madarason,
Uram!-fohászkodik- fiad megszületett,
Karácsony este van...hogy ha megengeded
Te aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Juttas nekünk is egy kicsi boldogságot!
-Hallotam Áron, de nem mondtad Kinek?
-A népemnek Uram!Szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd igy szól: Te Áron!
Jó kedvembe kaptál, legyen úgy, nem bánom.
De még mielött kérést teljesitem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem,
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget-meleget,
Tudom hívők vagytok. Sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok,
Áron, Ábel, Mózes, Dániel meg Dávid,
Az egész biblia visssza Ábrahámig.
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem, magyar a beszéded
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
-Óh uram! Szól Áron a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.Igaz, hogy nem sokkal.
...Ott áll a sok fenyö, keményen vigyázban,
Gyertyák pislákolnak ezer csíki házban.
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szállott az Úr hangja.
Jól van! Áron fiam és most tartsunk rendet.
Ez a "kicsivel több" megmagyaráz mindent.
Én megértettelek és most érts meg te is
Kicsit ezért több a szenvedésetek is.


Szélles Sándor, Marosvásárhely

péntek, december 09, 2011

2011/ 49. hét

Tamás István :
Tiéd ez az ország

Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.

Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.

Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!

Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.

Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!

Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!

Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!

szerda, december 07, 2011

VÁC DALA

A szívem városa : Toldi Tamás -- Loksa Levente
A dal előadói: Patrik Judit, Toldi Tamás -- ének, Hirleman Bertalan -- dobok, Szabó Attila -- gitár, Nagy Gergely -- billentyűsök, Németh Attila basszusgitár, valamint a Serenus kórus Brusznyai Margit karnagy vezetésével.
videó : maria0914

Toldi Tamás : A SZÍVEM VÁROSA

MA IS VELEM ÉBRED FEL A VÁROS,
A RÉGI UTCÁK, A JÁTSZÓTEREK.
A VÉN FOLYÓ - MINT MINDIG - MOST IS ÁLMOS,
DE LUSTÁN IS A JÓ IRÁNYBA VEZET.

BÖLCSŐM EZ A HELY, ITT SZÜLETTEM,
A MINDIG BÁRÁNYFELHŐS ÉG ALATT.
MAGAS HÁZAK ÁRNYÉKÁBAN NEVELKEDTEM,
DE MÉGIS MINDIG RÁM SÜTÖTT A NAP.

REFRÉN:
MINDEN ÚT INNEN INDULT EL.
VÁC, A SZÍVEM VÁROSA, ITT LETTEM EMBER.
A LÉPTEM ISMERI AZ ÖSSZES MACSKAKŐ,
S IGAZ ÁLMOKAT AZ ÉJSZAKA NEKEM MÁR CSAK ITT SZŐ.

A PÁLYAUDVAR, A TEMPLOMOK, A PARKOK
S A KÁVÉHÁZAK - KEDVESEK NEKEM.
S, HA A KOPOTT PADON MADÁRFÜTTYÖT HALLOK,
ÚJRA ÉRZEM, HOGY CSAK ITT LÉTEZEM.

AZ ÉLETEMNEK ITT TALÁLTAM OTTHONT,
ÉS HOZZÁ SZERELMET, BARÁTOKAT.
S, HA VOLT IS ÚGY, HOGY NAGYON MESSZE JÁRTAM,
VISSZAHÍVOTT EZER GONDOLAT.

REFRÉN:
MINDEN ÚT,INNEN INDULT EL.
VÁC, A SZÍVEM VÁROSA, ITT LETTEM EMBER.
A LÉPTEM ISMERI AZ ÖSSZES MACSKAKŐ,
S IGAZ ÁLMOKAT AZ ÉJSZAKA NEKEM MÁR CSAK ITT SZŐ.

péntek, december 02, 2011

2011/ 48. hét

Juhász Gyula: TESTAMENTOM

Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még!