péntek, szeptember 30, 2011

2011/ 39. hét

Szőke István Atilla Áldja meg az Isten…

Áldja meg az Isten szép Magyarországát,
Őrizzük és védjük hitét, hagyományát,
Vigyázzunk múltjára, őseink szavára,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Életünkre ellen sohase törhessen,
Földünkre az Isten termő magot vessen,
Nyíljon, virágozzék jövőnknek virága,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Nemzetünknek álmát elvégeztethessük,
Szívünket, lelkünket magyar színre fessük,
Figyeljünk a mára, apánkra, anyánkra,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

Áldja meg az Isten szép Magyarországot,
Örökkön örökké tápláljuk a lángot,
Gondosan ügyeljünk a szent szabadságra,
Süssön fényes Napunk drága, jó hazánkra!

péntek, szeptember 23, 2011

2011/ 38. hét

Petőfi Sándor: Már mi nékünk ellenségünk

Már minékünk ellenségünk
Egész világ, látom én;
Szegény magyar, be magad vagy
Ezen a föld kerekén!

Akivel mi megosztottuk
Asztalunknak ételét,
Ruháinkat, hajlékunkat:
Éhenkórász volt elég.

Aki hozzánk jőne mostan
Bajainkat osztani,
Aki velünk kezet fogna:
Nincs barát, nincs atyafi.

No de semmi, jó az isten,
Ugy lesz, ahogy lenni kell:
Hagyjanak el! csak magunkat
Mi magunk ne hagyjuk el.

És mi nem hagyjuk magunkat,
Míg lesz egy kéz és egy kard;
Fogadom azt, hogy megbánja,
Aki bántja a magyart!

Hosszu a mi türelmünk, de
Ha egyszer kifakadunk,
Akkor aztán hosszu ám és
Rettentő a haragunk.

Tudhatják az ellenségink,
Mint viselünk háborut,
Ha pedig már elfeledték,
Jól van, majd eszökbe jut.

Úgy elütjük-verjük őket,
Ha türelmünk megszakad,
Hogy magunk is megsajnáljuk
Szegény nyomorultakat!

csütörtök, szeptember 22, 2011

A város dala (Vésztő)

Előadják:
Vejsze verséneklő zenekar (Vésztő)
Csökmői Fonó - népi hangszerek, ének (Csökmő)
BBNK dolgozói - ének (Vésztő)

péntek, szeptember 16, 2011

2011/ 37. hét

Szőke István Atilla: Odacsapni egy nagyszerűt…

Súlyos igazságokat rejt a lélek
és csak csatáz, tépődik mindhiába,
ezer s ezer régóta így csinálja,
én nem hallgatok, mindent elbeszélek.

Én hiszek a kitárulkozó szóban
és mondom magyar lelkemnek igazát,
hogy keselyűk marcangolják e hazát
és szenved és vérzik iszonytatóan.

Segíteni kéne, szóljatok imák!
Kiáltani kéne, lásd meg nagyvilág!
Vagy rebegni, föl, Istenhez egy fohászt,

nem várni meg a végső, kínzató gyászt,
vagy odacsapni kéne egy nagyszerűt
s rögvest elszállanának a keselyűk…

péntek, szeptember 09, 2011

2011/ 36. hét

Papp Mihály: Üzenet Erdélyből

Szálljon ez a panasz a szőke Tiszán át
S visszhangozza Bácska, Dunántúl és Bánát
És szálljon megértés a szívekbe
S riadjanak fel a székely üzenetre.
Mert szenved a székely, nagyon várja őket,
Jöjjenek már, mentsék meg a szenvedőket!
Ki tud ellenállni a rohanó árnak?
Jöjjenek! Elveszünk, ha még soká várnak!

Mert csattog a korbács rettentő ütéssel,
Ütései alatt elpusztul a székely.
Hisz' kínzó rabságban, börtönben nem élhet,
S ha nincs szabadság, minek akkor az élet!
Minden korbácsütés, mi elcsattan rajtunk,
Minden botot újra elsirat az ajkunk.
S reményünket vesztve, félholtra válva,
Imádságot küldünk a csonka hazába:

Ti csonka hazában, de szabadon éltek,
Mi itt koldusmódra tengetjük a létet.
Ti talán vigadtok danázva, mulatva,
Aggódva gondolunk mi itt holnapokra.
Ti talán újmódi divat szerint jártok,
Mi rongyokba burkolva lessük határtok.
Minket agyonnyűgöz, leigáz a járom,
S várjuk: mikor tüntök fel már a határon.

péntek, szeptember 02, 2011

2011/ 35. hétv

Wass Albert: A láthatatlan lobogó

Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!

S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!

Ereklyém, Kincsem. Fegyverem.
Magasra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!

És mentem, mindenek által,
íntépő, végső akarással!

Dúlt otthonom rég összedőlt.
Kifordult alólam a föld.

Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.

Előttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!

Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,

még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!

Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,

ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!

S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót

kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!


http://www.youtube.com/watch?v=bEWNAsTfg9A

http://www.youtube.com/watch?v=IdZUBc1AsYQ