Papp Mihály: Üzenet Erdélyből
Szálljon ez a panasz a szőke Tiszán át
S visszhangozza Bácska, Dunántúl és Bánát
És szálljon megértés a szívekbe
S riadjanak fel a székely üzenetre.
Mert szenved a székely, nagyon várja őket,
Jöjjenek már, mentsék meg a szenvedőket!
Ki tud ellenállni a rohanó árnak?
Jöjjenek! Elveszünk, ha még soká várnak!
Mert csattog a korbács rettentő ütéssel,
Ütései alatt elpusztul a székely.
Hisz' kínzó rabságban, börtönben nem élhet,
S ha nincs szabadság, minek akkor az élet!
Minden korbácsütés, mi elcsattan rajtunk,
Minden botot újra elsirat az ajkunk.
S reményünket vesztve, félholtra válva,
Imádságot küldünk a csonka hazába:
Ti csonka hazában, de szabadon éltek,
Mi itt koldusmódra tengetjük a létet.
Ti talán vigadtok danázva, mulatva,
Aggódva gondolunk mi itt holnapokra.
Ti talán újmódi divat szerint jártok,
Mi rongyokba burkolva lessük határtok.
Minket agyonnyűgöz, leigáz a járom,
S várjuk: mikor tüntök fel már a határon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése