hétfő, augusztus 27, 2012

Vác válaszdal


Tisztelt Hallgató!
Néhány mondat ide kívánkozik, amit még az elindítás előtt érdemes elolvasni.
Tavaly(2011) a vigalomban a nagyszínpadnál az egyik fellépő előtt lett felkonferálva Vác hivatalos dala.
Aztán az utolsó hangok lecsengése után rögtön megfogalmazódott bennem egy kérdés:
"Hogyha kihagyjuk a hivatalos Vác Dala refrénjéből a 'Vác' szót -az egyetlen(!!) egyértelmű utalást a városra-, miből ismer rá az ember tévedhetetlenül(!!), hogy Vácon járunk és nem például Szentendrén, Esztergomban,....stb????!!???"
Aztán azóta nem sokan merték megfogalmazni, vagy kimondani erre a kérdésre azt az 'S' betűs választ, ami szerintem kizárólag adható.
Néhány hónapja aztán találkoztam az egyik zenésszel Vác dala közreműködői közül és persze megkérdeztem, hogy ezt Ők (a munkában résztvevők) hogyan gondolták, hogyan látják. "Végül is, igen..., persze..." volt a válasz és adta magát a viszont kérdés is ettől a zenésztől, hogy: "Oké, de akkor te hogyan csináltad volna?"
És itt vagyunk a címben lévő "VÁLASZ" szónál.
Ez a feltöltésem egy válasz a zenész kérdésére:
"Én, kb így csináltam volna!"
És most mehet a lejátszás. :)
A hivatalos dal több zenészét is személyesen ismerem. Nem bírálom a hivatalos dal művészeti értékét sem zeneileg, sem szövegben. Nem próbálok versenyre kelni a zenészekkel sem!!!!
Ezért is használtam a hivatalos dal zenei alapját egy kis változtatással, meg persze sokkal kevesebb zenei gyakorlattal.(egy magam fabrikálta dob alapra gitároztam és énekeltem(??:) ) föl itthon két gyerkőc segítségével)
A szövege pedig:

Egy folyó írta szívnek csendes szélén
Hova Pestről az első vasút vezet
A templomtornyok és a Székesegyház büszkén
Azt tudatják, hogy haza érkezem

Az utcán járva sok gyermekkori emlék
Mintha most lenne, s történne velem
A házak színe talán már más lett
De, hogy Kisvác - Deákvár - Föcitér
Még tudjuk, mit jelent

Hol forrás kél, mit szarvas dobbant fel
S a Dunán egy kavics vár, amit csak Te dobhatsz el
Egy V-ágy, egy Á-lom, egy C-él, mit itt dédelgettél
Bármerre is járj, nem felejted el
Egy távolból intő remete nevét

Sok képet és sok színt megélt a Fő tér
A Naszályt mély sebeiről ismered
S a Kőkapu még állja, amit Te is tudsz rég
Hogy alatta bárki átmehet

Fagyos télen a Ligetig ha elmész
Megmozgat a befagyott tó jege
S tudod, hogy melegben a Duna hűsén
Leúszni csak a börtönig lehet

Hol forrás kél, mit szarvas dobbant fel
S a Dunán száz kavics vár, amit csak Te dobhatsz el
Egy V-ágy, egy Á-lom, egy C-él, mit itt dédelgettél
Bármerre is járj, nem felejted el....


Hol forrás él, mit szarvas dobbant fel
S a Dunán száz kavics vár, amit csak Te dobhatsz el
Egy V-ágy, egy Á-lom, egy C-él, mit itt dédelgettél
Bármerre is járj, nem felejted el
Egy távolból intő remete nevét

Tisztelettel Vácnak, Váciaknak:
Sinkó Gergely ................................................VÁC!

 

vasárnap, augusztus 26, 2012

2012/34. hét




Juhász Gyula: Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!

szerda, augusztus 22, 2012

Nyíregyháza Város Himnusza

A milleniumra íródott Hitből és homokból c. musical fináléja. Mára Nyíregyháza városi "himnusza"

vasárnap, augusztus 19, 2012

2012/33. hét

Kis Gábor: Miénk lesz megint

Vágmenti Trencsén nagy-íves hídja,
Pozsony, Zoborhegy és a híres Nyitra,
Zsolna, melyet a zsebrák megrabolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Tátrán a csúcs, hegyormán lucfenyő,
Hernád, mely hozzánk rabhegyen lejő,
Hamv-őrző Kassán Dóm felett a hold,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Erdély, hol most a bús kétség dobol,
Várad terén a Szent László szobor,
Ady városa, Zilah, a karolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szatmár mellett a szomorú Szamos,
A meggyalázott Csík és Aranyos,
Petőfi csontjai, Kolozsvár, az Olt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Szabadkán szüzek fején a párta,
Zomborban víg tánc, Zentán a várta,
Bácskán a dal, a hajnalig dalolt,
Ez mind magyar volt, mind magyar volt.

Vesztünk csak álom, rémes-rút lidérc,
Légy átkozott, ha menni és dúlni félsz!
Állj őrt, s ha óránk új tettekre int,
Ez mind magyar lesz,
Mind, mind magyar lesz, miénk lesz megint!

vasárnap, augusztus 12, 2012

2012/32. hét

Mécs László: Gyónnak a magyarok!

Álmok pusztája, ősi napkelet
seregszám sast és sólymot álmodott,
turult, gémet, vad vércsét, vadludat,
amiknek szíve ős-tavaszt dobog,
álmodta őket vadnak és szabadnak
s úgy küldte messzi, messzi napnyugatnak.

S vannak már csöndesvérű unokák:
elhízott, békés házi szárnyasok,
mások kegyén és mások udvarán,
szemetén kényúrt játszó kakasok,
pompázó pávák (átfestett uszályok),
új színt biflázó úri papagályok.

Maradt pár tépett holló! Itt meg ott
a háztetőre száll s azt mondja: kár.
Pár vércse is jár, nyilazott szívű,
az udvar felett azt víjjogja: vér!
s a korcsok torkán megtorpan az étel
és pillanatra a lélegzetvétel.

Vannak már Janus-arcú magyarok.
(Az egyik arcuk: régi vércse csőr,
toll-sipka rejti, mint tavaszt a hó).
Új napraforgó arcukon se tőr,
se vágy, hogy felnyilazza a magasba.
Új asztagokból eteti a gazda.

De néha arra szöknek titkosan,
hol sebzett vércsét sejtet a nyomnyi vér
és gyónnak, hogy másképp nem lehet,
mert élni kell, a gyermek enni kér,
hogy álmodói még a régi nyárnak,
könnyeznek és feloldozásra várnak.

vasárnap, augusztus 05, 2012

2012/31. hét


Petőfi Sándor: Nemzeti dal


Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most, vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughattak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Pest, 1848. március 13.

ROVÁS