vasárnap, május 13, 2012

2012/ 20. hét

Nemzeti Önvédelmi Alaptételek
(Lajdi-féle kiskáté)

1.Istentől, embertől, szellemtől független valóság nincs. A Nemzet, a Haza javulása a Te javító tevékenységedtől függ, jobbítását csak magad jobbítása által érheted el!
2.Merjél Hazádban Magyar lenni!
3.A nemzeti hovatartozást nem egyedül a származás határozza meg, hanem a lelki azonosulás, az elkötelezettség irányultsága. Ezért mindenkit és mindent elemien tarts a magadénak és becsüld meg aki, és ami magyar!
4.Vond meg a hatalmat az életedben, s a családod életében azoktól az erőktől, amelyek téged, családodat és nemzetedet megalázzák, gyalázzák, rosszra, bajra, lefelé viszik!
5.Ne végy többé részt egyetlen szívdobbanásoddal sem mozgalmaikban, akaratukat ne teljesítsd, ne beszéld az ő 'nyelvüket', 'termékeiket' sem lelki, sem fizikai valóságukban ne vásárold, hatalmukat a magad belső életében ne ismerd el!
6.Ne Hazudj! Ne vegyél részt hazugságban! Ne támogass hazugságot!
7.Tekintsd ellenségnek azokat az egyházalakulatokat, politikai organizációkat, melyek gyűlöletet szítanak, megalázzák az emberi lelket, törvénykezésük által nemzetgyilkosságot terveznek, népességünk számának csökkenését idézik elő, mert a mi hitünk nem tűri a sötétség jelenlétét! A fény sosem gyűlöletből szünteti meg a sötétséget, hanem szükségszerűségből, mert ez a természete. A magyarnak is alaptermészetéből adódik a sötétség erői elleni hadjárat.
8.Utasíts el mindenféle szégyenérzetet, amit lelki tisztaságod, családi és magánéleti, vallási elkötelezettségeid fölött éreztetni szeretnének veled!
9.Minden erőddel helyezkedj szembe a lét- és nemzetrontó erőkkel! Passzív rezisztenciával, és ha kell, tettlegesen is harcolj ellenük. Ebben eszközeid az egyenes, nyílt magyar beszéd, nyílt állásfoglalásaidban az igen és a nem nyilvánvaló tétele, tanúságtétel a jóról, az emberszeretet, az életigenlés, Isten rád szabott törvényeinek betartása, jellemesség, bátorság, az átmeneti nehézségek vállalása, társaid csendes, békés meggyőzése, tanulás, személyes életpéldád. De mindenekelőtt a nemzeti önbecsülésed, mely magyar szeretetben, nemzeted iránti elkötelezettségedben nyilvánuljon meg!
Kitartás! Küzdelem! Áldozat!

Lajdi Róbert - Aranykopjások N.H.H.

vasárnap, május 06, 2012

2012/ 19. hét

Tarsoly Lajos: Végtelen folyó

Végtelen folyó, végtelen rengeteg,
Megannyi háború, a föld beleremeg.
Végtelen folyó, védtelen emberek,
Szabadság, melyért egy nemzet szenvedett.

Végtelen folyó, ragyogó fergeteg
Hegyek-völgyek, népek, ismeretlen életek.
Nemes borok, ősi mesterségek, szegény emberek,
Jó itt veletek élni, magyar emberek.

Végtelen folyó, felhőtlen királyság,
Színes táncok, s megannyi vidámság.
Végtelen folyó, Isten és a csillagos égbolt
Sötét évszázadok közt is mindig veletek volt.

Végtelen folyó, végtelen fellegek,
Szegény népek, gazdag népek - mind egyre megy.
Szokások, kultúrák, ünnepek:
Érted küzdenek a magyar emberek.

Végtelen folyó, végtelen hegyek,
Ősi mítoszok, hús-vér emberek.
Végtelen folyó, végtelen rónaság,
Írók, költők, hősök: ez a magyarság

vasárnap, április 29, 2012

2012/ 18. hét

Lipcsey József: Magyarok népe

Magyarok népe, szittyák, hunok vére
Harcol s él e földön több mint ezer éve
Ellenség gyakran támadt, feldúlta szép hazánkat
Nagy királyink hadai sok csatát megjártak

Őseink tengernyi kiontott vére
Szentelte meg földünk örökös reményre
Zrínyi Miklós, s katonái Budapest Erődnek
Meg nem adták magukat soha ellenségnek

Kitörtek! S ezáltal él a remény ma is
Hogy drága magyar népünk soha el nem veszik
Becsület, bátorság az útmutató fáklya
Áldott nemzetünknek egy szebb magyar világba

De jajj! Szent István népe, Mária országa!

Istentől orcád elfordítottad
Hagytad pénz urainak leigázni magad
Kígyó sziszegése megmérgezte lelked
Tolvajok, árulók uralkodnak feletted

Kárpáti szép haza, magyarok otthona,
mivé lettél?

Idegent imádsz de véredet nem érted?!
A bűn tüzével saját pecsenyéd sütögeted?!
Hol a kürtszó? Miért nem zeng messze hangja?!
Hol a gyerekzsivaj? Elcserélted gépi ricsajra?!

Kárpáti szép haza, magyarok otthona,
mivé lettél?

A remény él. Őseink véréből új hajtás sarjad
Mutatni az utat minden hű magyarnak
Így élj magyar! Hittel, büszkén, bátran
S ha eljő a nap, bízz Isten irgalmában

Kárpáti szép haza, magyarok otthona,
tündökölsz még újra!

Jézus Urunk ne félj, nem hagy téged magára
Mit tenned kell, hogy figyelsz hívó szavára
A mennyei seregben neked is van egy hely
És ott az igaz magyar elöl menetel

Kárpáti szép haza, magyarok otthona,
tündökölsz még újra!

vasárnap, április 22, 2012

2012/ 17. hét

Groholy Milán: Háromszor is nem!


Három "Nem"-et mondok, hallgasd meg barátom,
Nem lesz hosszú, s utána veszem kabátom.
Elmegyek Versailles-ig, a nagy palotáig,
Hol mindenki a magyaron hahotázik.
Röhögjön csak! Engem nem tud érdekelni,
Ha kell, karddal, bottal fogunk harcra kelni!
És mért hahotázik a kövér francia?
Mert a magyar neki országát eladta!

NEM adjuk a népünk idegen országnak,
Hogy belőlük kisebbséget csináljanak?!
Hát ezer év után ezért fáradoztunk?
S törökkel évekig ezért háborúztunk?
Hát tudd meg most, te szlovák, ukrán és román,
Hogy népünk átverd, nem tudsz kelni oly korán!
Mert te az országnak nevét átírhattad,
De a magyar lelket meg nem változtattad!

NEM adjuk a nyelvünk sem idegeneknek,
A magyar magyar legyen! Ezt kívánom nektek!
Ha már az Anyaországod így elhagyott,
Hát beszélj magyarul! Nem kérek én nagyot!
Egy napon konduljanak meg a harangok,
Kiknek szemében könny ül - ők a magyarok.
Mert nem elég az, hogy magyar nyelven beszélsz,
Lelked is legyen magyar- ennyi az egész!

NEM adjuk hitünk veszett, pogány népnek,
Kik áldoznak minden állatnak, növénynek!
Katolikus hitünk nem veszed el tőlünk,
Mi csak egy, valódi, igaz Istent félünk.
Színe előtt születünk, esküszünk, halunk,
És ha házasodunk, Isten rá a tanúnk.
Egyhez imádkozunk, és nem az egyikhez,
Életed mellette boldogabb, szebb is lesz.

Három "Nem!"-et mondtam, köszönöm figyelmed,
Fogadd meg jól e versben írt kis intelmet.
Mert három dolog fontos: nemzet, nyelv és hit,
Ezek nélkül elveszünk: magyar nem lesz itt!
Csak mindenféle értelmetlen keverék,
Babilon lesz: nem értjük majd egymás nyelvét!
Hát gondolkozz, beszélj, imádkozz magyarul,
Ha Gonosz tőrbe csal, ellenállj makacsul!

2005. június 03.

vasárnap, április 15, 2012

2012/ 16. hét

MAGYAR VAGYOK

magyar vagyok
hun és avar
íjfeszítő szkíták
büszke utóda
tudom hogy Róma
romjain a barbár hordák
egymást ölték halomra
és dühöngött a pestis
amikor itt már régóta
Isten országa volt

tagadni kár
kölnit a koszra
pogányok keze locsolt

ne magyarázza senki nekem
hogy halbőrszagú a múltam
hogy innen-onnan loptam a szavakat
hogy mindent mástól tanultam

a lényeg a lélek a középkor
máshol volt sötét
máglyahalálba Galileit
nem nálunk küldték

tagadni kár
kölnit a koszra
pogányok keze locsolt

vasárnap, április 08, 2012

2012/ 15. hét

Mária Húsvétja

A Szíve szótlanul dobogja:
Feltámadt.Győzött.Nem lesz többé,
Nem lesz a szenvedések foglya.
Már pirkad.Vár.A csönd telítve
Sugárzani kezdő titokkal
S ő ráborulhat sebeire.
Hisz tőle kérte s kapta szent testét;
Azért dajkálta,óvta egykor,
Hogy végre halálig sebezzék.
Ütései a vasszögeknek,
Tövisei üvöltő zajnak
Alélt Szívében behegedtek.
Sírhoz siet sírva Magdolna,
Ő vár a tegnapi könnyektől
Fürösztött keblére hajolva.
Szívétől indult a Keresztre,
Szívéhez tér majd újra vissza,
Mellette lesz,mindig Mellette.
Már jön!Az angyal súgja halkan
S imát keres,mint Betlehemben,
Fia fölött fénylő hajnalban.

vasárnap, április 01, 2012

2012/ 14. hét

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!


Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém


Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.


Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.


A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.


Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.


Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.


Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.


Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!


Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.


Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!


Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.


1918 december 20

vasárnap, március 25, 2012

2012/ 13. hét

Áprily Lajos: Tetőn



Kós Károlynak


Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."


Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.


Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.


Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény.


Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.


És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.


Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.


Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám- horizontot
s tetőit, többet száznál és ezernél -
s titokzatos szót mondtam akkor:
                                     Erdély...

vasárnap, március 18, 2012

2012/ 12. hét

Zúg március
...........

Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?

Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

vasárnap, március 11, 2012

2012/ 11. hét

Simonyi Imre:
Rendületlenül


S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül!
S ha restelled, hogy hangosan;
Nehogy meghalja más kívül?
Hát szakálladba dörmögd hogy:
Nincs hely számodra e-kívül.

De aztán - rendületlenül!
Ezt aztán - rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!

vasárnap, március 04, 2012

2012/ 10. hét

Árpád imája

BOLDOG ISTENASSZONY ANYÁNK, NÉZZ LE RÁNK, A MAGAS EGEKBŐL.
ÁRASZTD RÁNK MOSOLYOD, A TE FENYLŐ NAPSZEMEDBŐL!
NEMZETEK ISTENASSZONYA! ADD NEKÜNK -E FÖLDET!
MAGYAROK ISTENASSZONYA! TARTS MEG ITT BENNÜNKET!
ÉVEZREDEKEN ÁT, ÁLLD MEG ÉLETÜNKET , VIHAROKBAN ÉS VÉSZBEN OLTALMAZZ MEG MINKET!
ADJ SZÍVÜNKBE BÉKÉT, DERÜS BOLDOGSÁGOT.
NE ÉREZZÜK SOHA A HONTALANSÁGOT!
DUNA, TISZA PARTJÁN MAGYARSZÓVAL ÁLLDJUK, EZ LEGYEN ÖRÖKRE A MI SZENT ORSZÁGUNK.
LEGYEN MINDEN MAGYAR A TE FÉNY GYERMEKED, PIHENTESD MEG RAJTUNK ÁLDOTT TEKINTETED.
AMEN, AMEN, AMEN.