vasárnap, január 01, 2017

Esztergom Dala "Esztergom vár!"

Esztergomi énekesek, zenekarok és a városhoz kötődő zenészek közreműködésével elkészült Esztergom Dala, amely szilveszter éjjel került bemutatásra több ezer ember előtt a Széchenyi téren! Hallgassátok olyan szeretettel ezt a dalt, mint amilyennel készítették az alkotók!

szombat, december 10, 2016

Boldog község himnusza

Megszületett Boldog himnusza. Szántó Lóránt tanár úr 1995-ben született versében meséli el a település történetét, melyet Somogyvári László kántor zenésített meg. A himnusz először az 2016. évi karácsonyi Csillagszóró ünnepségen szólalt meg – még egy szólamban – a Beatus kórus előadásában.

vasárnap, június 05, 2016

2016/ 22.hét

Kiss Judit Ágnes: Intő jelként!

Hazádból, hogyha még bírod,ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok, és mindig, hogy maradj.
Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik a súlyosabb kereszt.
Ez a föld régóta ugar, terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez, és színházat csinál,
Szeret és harcol semmiért, mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik, s ők itt vannak veled.
Lehet, hogy nem jön jobb soha, ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek, s te bűnhődsz vétlenül,
Míg annyi jóval van tele a másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené, ami még menthető?
De itt van szükség rád nagyon, sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott, és bátorítsd, ki fél.
Maradj, mert meg kell védeni, kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan, zsidó, meleg, roma,
Vagy bárki más, aki alól kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz, ki hallja még a jajt.
Ez frontvonal, ez harcmező s még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt tered, kamaszkorod.
Taposhatnak röhögve mind az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak az anyanyelveden.
Ne hidd, hogy semmi eszközöd, fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,ki mégis itt marad.
Maradj tövisnek, bőr alatt, ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz álmában is vakar.
Itt áldás is, másutt csak egy bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik a súlyosabb kereszt?
/ Kiss Judit Ágnes /

vasárnap, május 29, 2016

2016/ 21.hét


Berzsenyi Dániel: MAGYARORSZÁG.

Itt hol szőke vizét a Duna rengeti,
Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!
Ceresnek koszorús homloka illatoz,
S a bővség ragyogó kürtje mosolyg reád.
Termékeny mezeid mennyei harmatok
Mossák, s csűreidért Európa írigyed.
Itt édent mutató sorhegyek oldalin
Bacchus tölt poharat, s néked az isteni
Nektár legnemesebb vedreiből merít.
Itt Arkádia zöld halmai nyillanak,
Hol Pán legjelesebb barmok után dalol,
Barmok, milyeneket boldog Arábia
Nem látott, sem egyéb nemzet az ég alatt.
Kárpátidnak arany gyomra kevély Perút
Felmúlván, örökös kincseit önti rád.
Minden jót, valamit hint az Olymp ura,
Minden jót, valamit Tellus az emberi
Táplálásra teremt, néked az istenek
Bőv mértékje pazarl büszke határidon.
Boldog népeidet Titusok őrizik,
Kik mindannyi atyák és kegyes istenek,
S kiknek trónusokon Trézia lelke leng.
Törvényed s koronád Cherubim őr fedi,
Nem fertőzteti meg durva tyrann keze:
Törvény, nem hatalom kénye, uralkodik
Rajtad, s régi dicső nemzeti díszed áll.
Oh bár vajha kies gyöngykoszorúd között
Még egy illatozó rózsa fakadna ki:
Szállnának le reád Graecia isteni
Kik hajdan lehozák Attika földire
A nagy mestereket s bölcs tudományokat.
Akkor csillagokat hatna kevély fejed,
S elbámulna reád a zenith és nadir.

vasárnap, május 22, 2016

2016/ 20.hét

Ady Endre - Bujdosó kuruc rigmusa

Tíz jó évig a halálban,
Egy rossz karddal száz csatában,
Soha-soha hites vágyban,
Soha-soha vetett ágyban.

Kergettem a labanc-hordát,
Sirattam a szívem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád,
Rossz csillagú Magyarország.

Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.

Hullasztottam meleg vérem,
Rágódtam dobott kenyéren,
Se barátom, se testvérem,
Se bánatom, se reményem.

Már életem nyugalommal
Indul és kevéske gonddal,
Vendégséggel, vigalommal,
Lengyel borral és asszonnyal.

Lengyel urak selymes ágya
Mégis forró, mint a máglya.
Hajh, még egyszer lennék árva:
Be jó volna, hogyha fájna.

Áldott inség: magyar élet,
Világon sincs párod néked,
Nincsen célod, nincsen véged,
Kínhalál az üdvösséged.

Elbocsát az anyánk csókja,
Minden rózsánk véres rózsa,
Bénán esünk koporsóba,
De: így éltünk vitézmódra.

vasárnap, május 15, 2016

2016/ 19.hét


Batsányi János: BIZTATÁS


A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni -
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért, bár, míg élsz, sokan nem kedvellnek,
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.

vasárnap, május 08, 2016

2016/ 18.hét


Kazinczy Ferenc: A SZABAD ERDÉLY.


Szabadon lihegsz, szeretett haza,
Szabadon lihegsz, megint! karunk
   Béklyóidat összetöré!
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el;
Lobogó tüzeit seregökre
   Az isteni bosszu lövelé.
Nem ejte le minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá
   Minket a pogánynak.
Esküdt, s mi jók hivénk szavát;
S ő a hivőket, bízakodókat,
   Cselébe voná, megbuktatá.
Hegyeink aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
   És amit táplál a mező.
Paripáink neki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta meg a nyáj,
   S amit nem vett el, ellopá.
Magyarra vivé ki a magyart,
S vicsorogva dühében, hogy a két
   Testvérhad érte egymást ölé.
Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők
   Verdessék, ami még nem ing.
S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,
S viselénk, de mérges fájdalomban,
   Az alázó súlyos igát.
Hunyadink nagy lelke nem hagyott el,
Hunyadink nagy lelkét nem hagyánk el,
   S lepattogának lánczaink.
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el,
Lobogó tüzeit seregökre
   Az isteni bosszu lövellé!
Szabadon lihegsz, szeretett hazánk!
Szeretett hazánk! szabadon megint!
   Hunyadink nagy lelke van veled.