2012/ 4. hét

Szőke István Atilla:
Árpád sírjánál

Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Lelke beivódott a rögökbe mélyen,
Tovább él majd vélünk a Nagy Mindenségben!

Reménység világít a pilisi tájon,
Örök csillag ragyog magyar éjszakákon,
Egymást öleli a valóság és álom,
Árpád hős alakját fényesedve látom.

Ő volt, aki nékünk e földet szerezte,
Turulmadár röpte idáig vezette,
Atilla honába, őseink földjére,
Jó hun-magyar múltú Kárpát-medencénkbe.

Bátor harcosival sok csatát megvívott,
Segítségül mindig égi erőt hívott,
Zengte-zúgta nevét puszta, Pilis, Kárpát:
"Atilla rokona, Álmos fia, Árpád!"

Eme szép, szent helyen mikor eltemették,
Sírjára az Örök Fogadalmat tették:
"Árpád fejedelem, neved nem felejtjük,
Véres-ezüst zászlód magasba emeljük!"

Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Összeölelkezett valóság és álom,
Árpád üzenetét fényesedve látom!

2012/ 3. hét

Akármi jő, emlékezünk

Imádkozom, sötét az ég,
a földi kínból már elég.
Meghalni, mondják, oly nehéz
és fel sem foghatja az ész...
de élni tán még nehezebb -
s megküzdeni, világ, veled.

A világ szajha mostoha,
elad és nem segít soha,
bilincsbe ver, börtönbe vet,
bár szenvedtünk már eleget.
Küzdjünk, hogy szabadok
legyünk.
S hogy megmaradjon
NEMZETÜNK !
Akármi jő, emlékezünk,
nehogy meghurcolt, vén szívünk
azt mondhassa, hogy nem szabad
megbolygatnunk a múltakat...
De én, bár szívem megszakad,
megidézem a holtakat!

Felriasztom a népemet,
másként a világ eltemet,
mert rab még, félre-vezetett,
hisz', Uram, ő is gyermeked
s ha nem is tesz még semmi
mást,
már várja a feltámadást.

Várja e keserű toron,
melyet úgy hívnak:
Trianon, vagy talán magyar Golgota,
mit nem feledhetünk soha,
ahol testünk megtöretett,
hogy megküzdjön, világ, veled!

Higyj népem, bízz, védjed
magad,
másként sohsem leszel szabad
és állj helyt, ameddig lehet,
hogy megmenthesd az életed'
s ha benned ég a tett s a hit,
meglásd, az Isten megsegít. az ISTEN MEGSEGÍT !!

Isten Isten !!

Makó dal

2012/ 2. hét

Vigasztaló levél, magyarok földjére

Jézus zsidó volt és zsidók voltak
kik fölszögezték a keresztre.
De Isten-voltát reánk hagyta
emberséges emberekre.

Bár latroké ma a világ
s annak minden rablott pénze:
sem az arany, sem az ezüst
nem váltható békességre!

Zűrzavar van ma a földön,
istentelen lopás, csalás.
De akik ezt reánk hozták:
azok számára nincs maradás!

Gonosz a gonoszság bére,
ki szemetet vet: gazt arat.
Elpusztul mind aki hitvány,
csak a becsületes marad.

Mert a derék embert Isten őrzi
s Ő bünteti a bűnösöket!
Bár Isten malma lassan őröl,
de felőrli a szemetet!

S lesz Krisztusban békessége
annak, kinek lelke tiszta,
s mindaz, ami rossz volt s elmúlt,
nem tér többé soha vissza.

Szeretet s nem gyűlölködés,
tisztesség és nem csalás:
a magvető munkájára
ez hoz csupán jó aratást!

Tanulj ember, tanulj magyar,
az élet ma oskola!
Ki szeretetből levizsgázik,
annak lesz csak jó sora!

A hitványat, mint a pelyvát
jóféle szél tova fújja,
míg az igazat megőrzi
az Úristen akarata.

Egyszerű kis versikémet
vidd el jó szél szép hazámba,
hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!

2012/ 1. hét

Gyombolai Márton :

A Szürkék üzenete

Nem nyílt levél ez - napjaink divatja -

Sokmillió szürke emberszív íratja,

Ki tollat fogni nem tud, nem akar,

De zaklatja a zajló zűrzavar.

Aki csak élt, dolgozott és látott:

Fehér, zöld vagy piros vérbe fordult álmot,

Barnát és feketét; mit hirdettek ,,érte''

S mindre reáfröccsent szürkék piros vére...

Szürke az üzenet, amilyen a létük.

,,Velük'' számoljanak, ne mint eddig ,,értük''!

Kevés tiszta szóval, ha kemény, ha fáj is,

Mondják ki már végre szürkék igazát is!

Illatos a virág, díszesek a lombok,

De alul a gyökér oldja meg a gondot.

Ő küld élet-nedvet virághoz gyümölcshöz,

Ágtörő viharban ő tapad a földhöz.

Kevés, amit kíván, azt viszont akarja!

Az egész fa léte fordulhat meg rajta.

Bosszú, vád, gyűlölet hagyattassék másnak,

Egynek van ideje: az összefogásnak.

Holnapra szükség lesz minden szívre, kézre,

Holtaknak kegyelet, az élőknek béke,

Férfitől hűséget, alkotó kezeket,

Asszonyoktól mosolyt, megértést, gyereket,

A földtől kenyeret, az embertől békét,

Igazmondó szürkék nemzeti egységét!

Emberkéz ne legyen soha többé véres,

Csak úgy juthatunk el újabb ezer évhez.

Az első ezerből tanuljunk meg egyet,

Amilyen a család, olyan lesz a nemzet!

Ahogy emberségből szeretetből futja:

Úgy alakul jövőnk bontakozó útja.

Üzeni a gyökér, értse meg a fája,

Ennyi az üzenet: szürkék hitvallása.

2011/ 52. hét

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás,
a szeretetedre szomjazóknak.
és legyen áldott támasz karod,
a segítségedre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
légy vígasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás,
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár,
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

őrizzen hát ez az áldás,
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

őrizze meg tisztaságod,
őrizze meg kedvességed.
őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek

2011/ 51. hét

Szentmihályi Szabó Péter
Térdre, magyar!

Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.

Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket!

Szemétdomb város ez: tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét!
Villánk s a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd!

Ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
Fuss, merre látsz, szegény magyar!

Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!

Hóhérodnál ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz.

Nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre magyar, térdre, térdre!

2011/ 50. hét

Szélles Sándor: Székely karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron egymagában fenn a Madarason,
Uram!-fohászkodik- fiad megszületett,
Karácsony este van...hogy ha megengeded
Te aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Juttas nekünk is egy kicsi boldogságot!
-Hallotam Áron, de nem mondtad Kinek?
-A népemnek Uram!Szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd igy szól: Te Áron!
Jó kedvembe kaptál, legyen úgy, nem bánom.
De még mielött kérést teljesitem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem,
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget-meleget,
Tudom hívők vagytok. Sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok,
Áron, Ábel, Mózes, Dániel meg Dávid,
Az egész biblia visssza Ábrahámig.
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem, magyar a beszéded
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
-Óh uram! Szól Áron a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.Igaz, hogy nem sokkal.
...Ott áll a sok fenyö, keményen vigyázban,
Gyertyák pislákolnak ezer csíki házban.
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szállott az Úr hangja.
Jól van! Áron fiam és most tartsunk rendet.
Ez a "kicsivel több" megmagyaráz mindent.
Én megértettelek és most érts meg te is
Kicsit ezért több a szenvedésetek is.


Szélles Sándor, Marosvásárhely

2011/ 49. hét

Tamás István :
Tiéd ez az ország

Még gyermek voltam,
s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem,
hol él a nemzetem.

Mutatta az erdőt,
a zöldellő réteket,
ahol szebbjövő vár rám,
és boldogan élhetek.

Mutatta az alföldet
a Duna - Tisza közét,
a jászságot a bakonyt
a hatvannégy vármegyét!

Mutatta az utat,
a nádasok között,
ahová hős őseink
lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat,
nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat
réten a fényeket.

Ez mind a tiéd fiam,
óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent,
hogy hazád elrabolják!

Érintsd meg a követ,
mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part,
el ne add semmiért!

Tiéd ez az ország,
múltja és jelene.
Neked teremtette,
a magyarok istene!

VÁC DALA

A szívem városa : Toldi Tamás -- Loksa Levente
A dal előadói: Patrik Judit, Toldi Tamás -- ének, Hirleman Bertalan -- dobok, Szabó Attila -- gitár, Nagy Gergely -- billentyűsök, Németh Attila basszusgitár, valamint a Serenus kórus Brusznyai Margit karnagy vezetésével.
videó : maria0914

Toldi Tamás : A SZÍVEM VÁROSA

MA IS VELEM ÉBRED FEL A VÁROS,
A RÉGI UTCÁK, A JÁTSZÓTEREK.
A VÉN FOLYÓ - MINT MINDIG - MOST IS ÁLMOS,
DE LUSTÁN IS A JÓ IRÁNYBA VEZET.

BÖLCSŐM EZ A HELY, ITT SZÜLETTEM,
A MINDIG BÁRÁNYFELHŐS ÉG ALATT.
MAGAS HÁZAK ÁRNYÉKÁBAN NEVELKEDTEM,
DE MÉGIS MINDIG RÁM SÜTÖTT A NAP.

REFRÉN:
MINDEN ÚT INNEN INDULT EL.
VÁC, A SZÍVEM VÁROSA, ITT LETTEM EMBER.
A LÉPTEM ISMERI AZ ÖSSZES MACSKAKŐ,
S IGAZ ÁLMOKAT AZ ÉJSZAKA NEKEM MÁR CSAK ITT SZŐ.

A PÁLYAUDVAR, A TEMPLOMOK, A PARKOK
S A KÁVÉHÁZAK - KEDVESEK NEKEM.
S, HA A KOPOTT PADON MADÁRFÜTTYÖT HALLOK,
ÚJRA ÉRZEM, HOGY CSAK ITT LÉTEZEM.

AZ ÉLETEMNEK ITT TALÁLTAM OTTHONT,
ÉS HOZZÁ SZERELMET, BARÁTOKAT.
S, HA VOLT IS ÚGY, HOGY NAGYON MESSZE JÁRTAM,
VISSZAHÍVOTT EZER GONDOLAT.

REFRÉN:
MINDEN ÚT,INNEN INDULT EL.
VÁC, A SZÍVEM VÁROSA, ITT LETTEM EMBER.
A LÉPTEM ISMERI AZ ÖSSZES MACSKAKŐ,
S IGAZ ÁLMOKAT AZ ÉJSZAKA NEKEM MÁR CSAK ITT SZŐ.

2011/ 48. hét

Juhász Gyula: TESTAMENTOM

Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még!