2012/ 17. hét

Groholy Milán: Háromszor is nem!


Három "Nem"-et mondok, hallgasd meg barátom,
Nem lesz hosszú, s utána veszem kabátom.
Elmegyek Versailles-ig, a nagy palotáig,
Hol mindenki a magyaron hahotázik.
Röhögjön csak! Engem nem tud érdekelni,
Ha kell, karddal, bottal fogunk harcra kelni!
És mért hahotázik a kövér francia?
Mert a magyar neki országát eladta!

NEM adjuk a népünk idegen országnak,
Hogy belőlük kisebbséget csináljanak?!
Hát ezer év után ezért fáradoztunk?
S törökkel évekig ezért háborúztunk?
Hát tudd meg most, te szlovák, ukrán és román,
Hogy népünk átverd, nem tudsz kelni oly korán!
Mert te az országnak nevét átírhattad,
De a magyar lelket meg nem változtattad!

NEM adjuk a nyelvünk sem idegeneknek,
A magyar magyar legyen! Ezt kívánom nektek!
Ha már az Anyaországod így elhagyott,
Hát beszélj magyarul! Nem kérek én nagyot!
Egy napon konduljanak meg a harangok,
Kiknek szemében könny ül - ők a magyarok.
Mert nem elég az, hogy magyar nyelven beszélsz,
Lelked is legyen magyar- ennyi az egész!

NEM adjuk hitünk veszett, pogány népnek,
Kik áldoznak minden állatnak, növénynek!
Katolikus hitünk nem veszed el tőlünk,
Mi csak egy, valódi, igaz Istent félünk.
Színe előtt születünk, esküszünk, halunk,
És ha házasodunk, Isten rá a tanúnk.
Egyhez imádkozunk, és nem az egyikhez,
Életed mellette boldogabb, szebb is lesz.

Három "Nem!"-et mondtam, köszönöm figyelmed,
Fogadd meg jól e versben írt kis intelmet.
Mert három dolog fontos: nemzet, nyelv és hit,
Ezek nélkül elveszünk: magyar nem lesz itt!
Csak mindenféle értelmetlen keverék,
Babilon lesz: nem értjük majd egymás nyelvét!
Hát gondolkozz, beszélj, imádkozz magyarul,
Ha Gonosz tőrbe csal, ellenállj makacsul!

2005. június 03.

2012/ 16. hét

MAGYAR VAGYOK

magyar vagyok
hun és avar
íjfeszítő szkíták
büszke utóda
tudom hogy Róma
romjain a barbár hordák
egymást ölték halomra
és dühöngött a pestis
amikor itt már régóta
Isten országa volt

tagadni kár
kölnit a koszra
pogányok keze locsolt

ne magyarázza senki nekem
hogy halbőrszagú a múltam
hogy innen-onnan loptam a szavakat
hogy mindent mástól tanultam

a lényeg a lélek a középkor
máshol volt sötét
máglyahalálba Galileit
nem nálunk küldték

tagadni kár
kölnit a koszra
pogányok keze locsolt

2012/ 15. hét

Mária Húsvétja

A Szíve szótlanul dobogja:
Feltámadt.Győzött.Nem lesz többé,
Nem lesz a szenvedések foglya.
Már pirkad.Vár.A csönd telítve
Sugárzani kezdő titokkal
S ő ráborulhat sebeire.
Hisz tőle kérte s kapta szent testét;
Azért dajkálta,óvta egykor,
Hogy végre halálig sebezzék.
Ütései a vasszögeknek,
Tövisei üvöltő zajnak
Alélt Szívében behegedtek.
Sírhoz siet sírva Magdolna,
Ő vár a tegnapi könnyektől
Fürösztött keblére hajolva.
Szívétől indult a Keresztre,
Szívéhez tér majd újra vissza,
Mellette lesz,mindig Mellette.
Már jön!Az angyal súgja halkan
S imát keres,mint Betlehemben,
Fia fölött fénylő hajnalban.

2012/ 14. hét

Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!


Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém


Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.


Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.


A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.


Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.


Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.


Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.


Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!


Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.


Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!


Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.


1918 december 20

2012/ 13. hét

Áprily Lajos: Tetőn



Kós Károlynak


Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: "Minden összeomlott..."


Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.


Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.


Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény.


Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.


És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.


Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.


Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám- horizontot
s tetőit, többet száznál és ezernél -
s titokzatos szót mondtam akkor:
                                     Erdély...

2012/ 12. hét

Zúg március
...........

Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?

Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

2012/ 11. hét

Simonyi Imre:
Rendületlenül


S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül!
S ha restelled, hogy hangosan;
Nehogy meghalja más kívül?
Hát szakálladba dörmögd hogy:
Nincs hely számodra e-kívül.

De aztán - rendületlenül!
Ezt aztán - rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!

2012/ 10. hét

Árpád imája

BOLDOG ISTENASSZONY ANYÁNK, NÉZZ LE RÁNK, A MAGAS EGEKBŐL.
ÁRASZTD RÁNK MOSOLYOD, A TE FENYLŐ NAPSZEMEDBŐL!
NEMZETEK ISTENASSZONYA! ADD NEKÜNK -E FÖLDET!
MAGYAROK ISTENASSZONYA! TARTS MEG ITT BENNÜNKET!
ÉVEZREDEKEN ÁT, ÁLLD MEG ÉLETÜNKET , VIHAROKBAN ÉS VÉSZBEN OLTALMAZZ MEG MINKET!
ADJ SZÍVÜNKBE BÉKÉT, DERÜS BOLDOGSÁGOT.
NE ÉREZZÜK SOHA A HONTALANSÁGOT!
DUNA, TISZA PARTJÁN MAGYARSZÓVAL ÁLLDJUK, EZ LEGYEN ÖRÖKRE A MI SZENT ORSZÁGUNK.
LEGYEN MINDEN MAGYAR A TE FÉNY GYERMEKED, PIHENTESD MEG RAJTUNK ÁLDOTT TEKINTETED.
AMEN, AMEN, AMEN.

2012/ 9. hét

Bodó Róbert:
LEHET, NEM LEHET

Egy nemzet ünnepelhet, hogy ha boldog.
De addíg nem, míg nyakán ül a zsarnok.

Addíg amíg a lelkét tapossák,
addíg amíg gyermekét rugdossák,
addig nincsen mit ünnepelni.

Mert lehet harcolni és meghalni,
lehet feláldozni életet,
de ha a nemzet fele vak, süket és beteg,
akkor csak sírni vagy beletörődni lehet.
De ünnepelni nem.

Mert lehet bármily dicső a múlt,
igazán szépen majd csak akkor fest,
ha a nemzet végre egy lélek és egy test lesz.

De addig ünnepelni nem lehet...

2012/ 8. hét

Bódás János
A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

Uram, ha most onnan lenézel,
lásd: a lét most sincs tele mézzel,
hogy rengeteg bűn, kapzsiság van
e szüléstől nyögdécselő világban.
Még nem mérték az igaz ember,
az az "igaz," kinél a fegyver,
az akar "jót," aki hatalmas,
a szegény, gyenge neve: hallgass!
... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja
s a kapzsi ember meg se hallja,
sõt, a nevedben ölni készül,
s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:
-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tőled,
ha nem mindig látom erődet
de száz ok, érv, kínos eset
szól napról napra ellened
s a gyenge hit megtántorul,
ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,
de százmillió ember szenved,
tetű, éhség, rabszolga-járom
gyötri őket. Ezeket szánom.
Mocsok, sötét odúk penésze
s börtönfenék... Ez sokak része.
Csontváz-anyák korcsokat szülnek
s mind átkozódva, sírva tûrnek,
szívük már robbanásig megtelt
atom-erejű gyűlölettel...

A szenvedők nevében kérlek,
add, hogy legyen élet az élet,
ne köss békét herék hadával:
a munkát övezd glóriával.
Nem kívánjuk, hogy Tündérország
legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk
harmata - de legyen az ember
ember, nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,
ritkítsd meg sűrű sóhajunkat
s adj jó békét - ne majd a mennyben,
de a Földön is!... Ámen, ámen.

2012/ 7. hét

Sajó Sándor: Magyar énekKÉP


Uram! tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán,
És aztán belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók ez az én Hazám!

És leszek szégyen, és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép Hazámat
A Jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd Hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy Ország lesz itt, egyetlen s Magyar!"