Szabadság ünnepére virradva a négy szobrot meg-meg szólaltatja a muzsikája a négy országrésznek a Szabadság téren így beszélnek:
I. Észak szobra
Ne nézzétek hát kőnek keblemet,
Néha hullnak záporként könnyeim,
Áll Tátra Dobsina völgyein -
Fürdik képem Tisza forrásában,
Elbolyongok Kassa városában
Nem csend nekem az éjszakák csendje
Fülem gyászdal bugásával tele
Sír a hab a Garamon és Vágon -
Száz vadgalamb száz harmatos ágon.
Pozsonyi dombon harang kondul,
Késmárk felett a szél délre fordul
Sötét szárnyán könyörgés üzenet -
Észak szobra de sokat szenvedek.
II. Dél szobra
Én itt állok hallgatok,
Zsoltárszóra nyitom meg ajkamat,
Bácska, Bánát, Telecskai halmok,
Búzátokat őrlik e még malmok,
Ad-e annyit Bánát televénye,
Mind adott a magyarok idejében,
Jaj annak a földnek magva gyérül -
Százsorosan vissza nem térül,
Az eke szarvát búsan tartja,
Szántogató csüggedt rab magyarja,
Nem fontos néki a munka, szántás
Csak várja mikor jőn a megváltás.
III. Kelet szobra
Kiben Erdély lelke sír zokogva,
Maros mind ballag kőről kőre,
A Petőfi sírkőre –
Bejárja a Barcasági síkot,
Megfújja a tárogató sípot.
Szép éjszaka felkel a nagy tábor -
Bocskai, Rákóczi, Bethlen Gábor-
Addig kelnek, míg fent nem maradnak,
Míg egyszer diadalt nem aratnak.
IV. Nyugat szobra
Mit szóljak én mikor szembetör a keleti fény -
Felújul bennem a népem vágya, -
Egészen más volt a szabadság álma,
Testvérünk volt, soha el nem hagyott -
Hűségért kit az Isten áldott.
Volt itt háza, telke elegendő –
Kecsegtette jóval a jövendő –
Védelmeztük török, tatár ellen.
Elrabolták mégis gyűlölettel,
Odavarrták, de a szakadóz a szál,
Szíve-lelke mindnek csak ideszáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése