HAJÓTÖRÖTT
Mint hajótörött, a nyilt, viharos tengeren,
Úgy hánykolódom én itt, e kicsiny kis szigeten.
Talpam alatt nincs biztos talaj,
Fejem fölött sosem kék az ég.
Istenem! Istenem!
Csak egy talpalatnyi szilárd talajt adj nekem,
Hol esténként nyugton lehajthatnám fejem.
És lám, többet is kaptam én,
Isten balkezével kinyúlt felém,
Majd magához felemelt,
S szerető tekintetével szorosan átölelt.
Aztán jobbkezével lágyan betakargatott,
Azóta minden este igy alszunk mi el.
Nem kell nekem semmi, mit ember alkotott,
De kell a minden, mit csakis Istentől kaphatok,
Hát kell ettől több, mit ember földi életében kaphatott?
Ez lehet a minden,
S ez a minden nekem megadatott.
Tejut, 2oo9 Földanya hava 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése