A múlt
Mily setét a múltnak árnyéka,
Szobrainak csupasz az ágyéka!
Testük anyaga már megkopott,
Emlékük az ablakon kidobott?
Mind elfeledtük kik még élünk?
Tőle többé sohasem félünk?
Hátra nem, csak előre nézünk?
Így már többé sohasem félünk?
Szemünk becsukva látjuk az álmunk,
Képzelgünk arról, amire vágyunk!
Csak szemünket lehunyva várunk,
Mint a birkák helyben állunk!
Álmodunk, de nem nézünk hátra,
A minket becsapni készülő árnyra!
Könnyen Őt, nem lehet lerázni,
Jövőnket akarja újra gyalázni!
Próbál becserkészni ismét a múlt,
Hiteti a vörös szegfű megfakult.
Netán nem hallod a parancsot?
Hogy edd a túlérett narancsot!
Görcsösen kapaszkodik a hatalomba,
Igen sok trükk van még talonba.
Ha csak álmodsz, észre nem veszed,
Ismét befogja a szád, megragadja kezed!
Az lesz újra, amit a múltunk akar,
Kizsákmányol minket a fukar!
Elkábítva hiteti el veled,
Nála nyugodt álomra hajthatod fejed!
Álmélkodsz, vagy hozzászólsz végre?
Legyen már e sötét múltnak vége!
Ha észre nem veszed, mi véled szembe jő,
Bizony a gyászos múlt lesz újra a jövő!
Igen, most intelek a múltnak évétől,
Gyere el a nép bitójától, a kötéltől!
Ne legyen többé, hogy ezt kiáltják:
A kormányon lévők újra megcsinálták!
Legyen a múltnak most már vége,
Áprilisban tegyünk pontot a végére!
Szíved szerint írd le az ikszet,
Közben emlékez a múlt vélünk mit tett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése