Nyirő József végső fohásza a magyarságért
"Tégy
velem, amit jónak látsz, de áldd meg ezeket a magyarokat és minden
magyarokat, fizess nekik bőségesen, mindig rajtuk és sorsukon legyen a
szemed, vezesd vissza újra szép Magyarországba, az örömnek és
békességnek elveszett világába s mondd meg a búzának, hogy kétszeresre
nőjön számukra, tanítsd meg a madarat nekik dalolni, törüld le a
pusztulás, szenvedés és halál ítéletét a homlokukról, ne engedj egyet is
elveszni közülük, aranyként csengjen a drága anyanyelv ajkukon,
virágozzanak ki nagy magyar erények, és erdők fái, szűnjön meg minden
igaztalanság és áldás fakadjon számunkra minden elejtett vércseppből és
verejtékből.
Értük legyen minden gyötrődésem, és elviselni négy embernek is sok szenvedésem.......
Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ...
Értük legyen minden gyötrődésem, és elviselni négy embernek is sok szenvedésem.......
Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése