Ady Endre: A FÖL-FÖLDOBOTT KÕ
Föl-földobott kõ, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelybõl vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kõ, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék
Százszor is, végül is.
(1909)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése