vasárnap, május 03, 2015

2015/ 18.hét

Arany János - Szibinyáni Jank

Ritka vendég Rácországban
Zsigmond, a király, a császár:
jól fogadja István vajda,
István, kinek apja Lázár:
hét egész nap látja dúsan,
becsülettel, emberséggel;
nem felejti, ki a gazda,
s nem felejti, kit vendégel.

Majd vigasság: zene, tánc, bor
tartja ébren a fölházat,
majd ujudvar, öklelés áll -
hangos erdőn nagy vadászat:
száz tülök szól, hajt az eb s pór,
nyomja össze a vad berket,
szorul a rés, a lovag lés,
íja pendül, ménje kerget.

Áll a hajsza, vége-hossza
nincs vetélgő hetyke dicsnek:
"Magyar a magyar" Zsigmondnak,
"Szerb a szerb" Lazárevicsnek;
"Ámbás - mond ez - udvaromnál
van egy apród, csak parányi:
az magyar lesz!... Erdély szülte,
neve Janko Szibinyáni."

"Hallod-e Jánk...!" Ím azonban
zörmöl a gaz, reng a sűrü:
nagy csikasz vad urgik föl, de
visszaperdül, mint a gyűrü -
"Hallod-e Jánk! Ím királyod
szeme látja - s ez jutalma,
hogy te nékem azt a farkast
megkerítéd élve, halva."

Rövid a szó - gyorsan hangzó
kísérője büszke jelnek:
de sokallja, meg se hallja,
már nyomul a hősi gyermeke.
Hol királya, még a tájra
szeme egyszer visszalobban,
s a vad állat meg sem állhat:
mind szorítja, űzi jobban.

S majd a róna sorompója
nyílik, amint hajtja ménjén,
majd eltűnnek a sürűnek
lombos, ágas szövevényén.
Itt gyalog száll - paripája
fel s alá nyerít gazdátlan;
szóla Zsigmond: "Kár volt, mégis!..."
Szól a vajda: "Semmit! bátran!"

Jank azonban mind nyomon van:
le, a völgynek, fel a hegyre,
vadcsapáson, vízomláson
veri, vágja, űzi egyre.
A vad olykor hátra horkol,
foga csattog, szája résnyi,
majd, mint vert eb, kit hevertebb
ostor üldöz, szűköl és nyí.

Már az állat piheg, fárad,
nem az ifju, noha gyermek:
martalékát addig űzi,
míg ledobban s vár kegyelmet.
A királyhoz és urához
rabul vonja, szégyenszemre;
szól a vajda: "Ez nem első!"
Szóla Zsigmond: "Istenemre!..."

"Tartom a just e fiúhoz!
Enyim a fa, az gyümölcse:
visszakérem. Te kegyelmed
ebben most már kedvem töltse."
Nem oly hangon volt ez mondva,ű
hogy sokáig vagy hiába...
Így kerűlt Jank, Szibinyáni,
Zsigmond király udvarába.

Ott idővel karral s fővel
Isten után vitte sokra;
másszor is még, többször is még
járt vadászni farkasokra:
mint védője a keresztnek,
megrontója büszke tarnak.
Idegen nép hőse is lett
derék hőse a magyarnak.

Most is vallják, egyre dallják
Szerbhon ifjai, leányi,
guzlicájok hangja mellett:
ki volt Janko Szibinyáni
De a magyar ajakon is
neve, híre általános:
mert hisz él még... él örökké
a dicső Hunyadi János.

Nincsenek megjegyzések: