vasárnap, február 14, 2016

2016/ 7.hét

Tatár rabságban lévő erdélyiek dala

Menj el édes szolgám
Tekéntsd meg szép hazám.
Akarja tatár khám:
Csak hozz választ hozzám.

Mondd meg szép Erdélynek,
Búban borult népnek,
Főfő vármegyéknek,
A széköly községnek,

Ha kérdik mint vagyunk?
Mondd meg: rabok vagyunk,
Térdig vasban járunk,
És csak sarcoltatunk.

Kezeink bilincsben,
Tömlöc fenekében
Vagyunk, nagy ínségben —
Tatárok kezében.

Megsarcoltam volna
Húszezer tallérban;
De az pogány tatár
Csak meg sem hallotta.

Idegen országra
Hordoz szerteszéjjel,
Sűrű számú pénzen
Ád török kezében.

Kemény János urunk
Ország hűségére
Egyaránt közli vélünk
Az rabságnak terhit.

Tizennyolcezeren
Vagyunk nagy ínségben;
Tatárok kezekben
Szőrnyű ínségekben.

Nyolcszázat hajtottak
Az Vörös-tengerre,
Mint ártatlanokat
Az veszedelemre.

Kérjük szép Rákóczit,
Mint kedves urunkot:
Szánja meg gyermekink,
Özvegy feleségink,

Bízzunk az istenben,
Hogy még jövendőben
Kiszabadít minket,
Könyörül népein.

(1657)

Nincsenek megjegyzések: