hétfő, augusztus 02, 2010

2010/31. hét

Vágyakozás

Kéne egy Attila, Isten ostora,
Hogy beleremegjen Európa.
Majd kéne egy Messiás,
Ki bűnünket váltaná meg újra,
Hogy ne kerüljünk a pokolba.
Megfeledkezett rólunk Atyánk.
Tele is lett tőle a gatyánk,
Mikor saját *„lábtörlőkkel” vernek Bennünket kupán.
Megköszönni nincsen már erőnk.
Reménytelen a jövőnk.

De hála az Úrnak megvagyunk.
Örömünkben zokogunk,
Ha egymástól, egy jó szót kaphatunk.
A veréstől már nem sírunk.
A „nem”- eket is megszoktuk.
De ez a szülőhazánk „Nem”- e nagyon fáj,
Sírba kísér, mint a halál.

Ég és föld között lebegünk.
Az Isten se tudja tán, mi lesz velünk.
Lehet, hogy nyomtalanul eltűnünk?
Hogy volt-nincs sors jut nekünk?
Hulljon átok arra, ki gyermekét megtagadja!
Azt hittük nekünk is van Hazánk,
De sajnos távol áll hozzánk.

Megint be vagyunk csapva.
Kikbe megbíztunk, fürdenek tejben, vajban.
A hatalomért küzdve, kapnak hajba,
Rángatják egymást jobbra-balra.
Majd úgy lesznek eltemetve,
Egymás haját fogva,
Mint „Sziámi ikrek”- magyar módra.

Mi lesz velünk? Országunk eladva!
Itt vagyunk újra, nyakig a bajban.


Hol a híres keleti bölcsesség?
Attila tüzes kardja?
Árpád vezérünk előre mutató karja?
Hol van Mátyás, meg az igazság?
Horthy Miklós fehér lovon ülve?
Magyarok utolsó vezére, büszkesége.

Szomszédaink már markukat köpdösik
Prédára lesve, holnapra torkunknak esve.
Adjátok vissza minden magyarnak **fehér-lovát,
Hogy megvédje 1000 éves Honát!

Drága Hazám, köszönöm néked,
Hogy mint elszívott cigarettavéget
Dobtál oda az ellenségnek.

Nesze, itt van, tapos rája,
Nekem nincs szükségem fajtájára.
Öt millió elég belőle.
A többit vigye, ki akarja a fenébe,
Már úgyis a fejem fáj tőle.

Mért nem akad, ki ilyet mond,
A szép magyar szó a torkán?
Hogy nyelvét harapná le
Az undorító ocsmány.

De talán eljön majd a nap,
Amikor a gonoszok elfogynak
És megmaradunk magyarok, egymást tisztelve, Szerte Európa szívében.

Munkács 2008.12.15.

*Lábtörlők = Akibe valaha a magyar a lábát se
törölte volna, s akiket Trianon a nyakába varrt.

**A fehér ló = Őseinknek, a táltost, a védelmezőt, az erőt, a békét, a gazdagságot, szimbolizálta.

Nincsenek megjegyzések: